Azt hiszem, hogy túlzás nélkül elmondható, hogy Fodor Beatrix pályáján fontos állomás a Figaro 2.0, amelynek a legfontosabb szerepét énekli.
Az első nézéstől kezdve az a benyomásom, hogy a rendezést ő inspirálta, illetve rá lett kitalálva a Grófné szerepe.
Ha valaki gyakran nézi a pesti színházi műsort, láthatja, hogy Fodor Beatrix a rendező, Hábetler András szűkebb baráti köréhez tartozik, hiszen a korábban „Hábetler András és barátai”, jelenleg „FaReMiDo” társulatként működő csapat talán minden fellépésén részt vett. Emiatt is érthető, hogy ő lett a városmajori előadás Grófnéja. Ki más is lehetett volna?
Az énekes a Grófné szerepét többször is énekelte az Operaház „klasszikus” előadásában is, de benyomásom szerint ez a modernizálás még előnyösebb helyzetbe hozza.
Fodor Beatrix „az én kezdőcsapatom” oszlopos tagja, aki a 2006-os Kovalik-maraton után, amelyben Donna Annát énekelt, gyakran fellépett az Operaházban, így nem okozott különösebb nehézséget a követése. 11 éve nézem rendületlenül, amennyit lehet, 39 blogbejegyzésben emlékeztem meg róla négy éven belül, és ez ahhoz képest, hogy nincs túlfoglalkoztatva az Operaházban, elég jó arány. Szívesen nézném többször, ami azt illeti.
Gyönyörű szoprán hangjához hatásos színpadi jelenlét társul. Azt, hogy remek humorérzéke van, leginkább a Xerxészből volt megismerhető, amely előadás még az operát egyáltalán nem kedvelő középső gyermekemet is rabul ejtette, és azt ő is sokszor meg akarta nézni – amíg lehetett, sőt azóta is emlegetjük, nem kell hozzá más, csak egy platánfa látványa. Abban a Xerxészben nagyszerű kettős volt Fodor Beatrix és Fodor Gabriella testvérpárként, igyekeztük velük nézni, amíg volt mód a válogatásra is.
Fodor Beatrix azok közé tartozik, akik miatt Vilmával célzottan is bevállaltunk előadást, többször láttuk at egyikünk által sem kedvelt 2012-es Hunyadi-rendezést is azért, mert ő volt benne Szilágyi Erzsébet. (A későbbiekben Kolonits Klára vette tőle ezt át, akinek a nagy formátuma számomra akkor nyilvánult meg először igazán, hogy annak ellenére is megtetszett Szilágyi Erzsébetként, hogy addigra már nagyon berögzítettem a szerepet Fodor Beatrix-szel, és nem is igen vágytam másféle interpretációra.) A most következő évadban, márciusban, ismét énekli Hunyadi László anyját, megnézhető.
Tavaly csak egy Figaro 2.0 volt, ezen kívül az énekesnőt Donna Elviraként is nézhettem többször is, amely szerepében hasonlóan erőteljes, mint amilyennek a kezdet kezdetén Donna Annaként megismertem. Ezen kívül A walkürben és az Elektrában lépett fel még, kisebb szerepekben.
Évek óta jelen van a Wagner-napokon is, mint walkür, ilyenkor igyekszünk őt is, mint nem egy kolléganőjét külön megfigyelni, amennyire csak engedi az éppen nálunk vendégeskedő Brünnhilde.
Szerepei közül még feltétlenül megemlítendő A bűvös vadász Agatája, amelyet felváltva játszott a Figaro 2.0 másik Grófnéjával, Szabóki Tündével, és a sorozat legtöbb előadását láttam. Fontos szerepe volt a Falstaffban, amiről kétszer is írtam és a koncertszerűen előadott Dózsa Györgyben ugyancsak.
Ugyan nem szorosan kapcsolódik Fodor Beatrix művészetéhez, de aki sokszor látta már színpadon, az néhány rendezésben vagy akár a Hábetler-féle Operaszigeten vagy egyéb beavató műsorokban azt is észlelhette, hogy milyen vagány módon változtatja hajviseletét az énekesnő. A Figaro 2.0-ban szinte mindenki a saját frizurájával szerepel, így ő is. Erre is kíváncsi leszek, hogy éppen milyen színt választ és milyen formára vágatta a nyáron az énekesnő a haját. (Ebben a Grófné figurában ez a „bevállalós hajlam” is benne van, ebből indul ki a szereplő nagy magára találása.)
Fodor Beatrix éppen úgy, ahogy a legtöbben ebből a harminc szólistából, sosem volt igazán előtérbe tolva, nincs nagy sajtója, nincs magas előadásszáma, ugyanakkor kétlem, hogy bárki figyelmen kívül hagyta, aki gyakran megfordul az Operaházban.
A youtube-on neki is kevés felvétele van, de legalább az előadáshoz kapcsolódó Grófné áriák elérhetőek és ugyan a régi rendezésben énekli őket, de ettől még alkalmasak lehetnek kedvcsinálónak.
Nagyon várom, hogy újra lássam, különösebb meglepetésre nem számítok, mivel minden alkalommal nagyon hatott rám az alakítása, semmi kétségem, hogy ez tizenegyedik alkalommal is így lesz, illetve még ennél is többször, ha sikerül a jellemzően hétköznap délelőttre tett első szereposztás előadásai közül is többre beülni.
