Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

011Alkcsop. (3) Ács Norbert (2) Aczél András (17) Adorjáni Bálint (9) Adrian Eröd (6) Ady-Petőfi est (2) Ágh Márton (2) Ágoston Katalin (2) Ágoston László (5) Ágoston Péter (3) Agota Kristof (2) Aida (2) Ajánló (400) Akadémiai Kórustársaság (3) Alekszej Markov (2) Alexandru Agache (2) Alexis Lathman (2) Alföldi (61) Almási-Tóth András (34) Almási Éva (3) Altorjay Tamás (3) Ambrogio Maestri (3) Ambrus Ákos (5) Ambrus Mária (22) Ambrus Orsolya (2) Amphitryon (4) Anatolij Fokanov (2) Andrássy Máté (3) Andrusko Marcella (6) Anette Dasch (2) Angelica nővér (2) Anger Ferenc (10) Anger Zsolt (2) Anja Kampe (7) Anna Netrebko (2) Ann Silberberg (3) Antal Csaba (2) Antal Mátyás (2) Anyegin (10) Apáti Bence (6) Apró Ernő (2) Arabella (5) Aracs Eszter (2) Aranytíz (3) Ari-Nagy Barbara (4) Ariadné Naxosban (2) Árkosi Árpád (2) Armel Operafesztivál (5) Árva Nóra (2) Ascher Tamás (15) Átrium (37) Az istenek alkonya (2) A bajnok (2) A bolygó hollandi (6) A denevér (2) A köpeny (2) A nagy füzet (2) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A pasi a szomszéd sír mellől (2) A puritánok (2) A Rajna kincse (8) A sevillai borbély (4) A sütemények királynője (2) A tavasz ébredése (2) A telefon (3) A tenor (2) A trubadúr (6) A vágy villamosa (2) A varázsfuvola (3) A velencei kalmár (2) A vihar (3) A walkür (4) Bábszínház (7) Bach Kata (8) Bagossy László (14) Bagossy Levente (8) Bajcsay Mária (3) Bajomi Nagy György (2) Baki Dániel (7) Bakonyi Anikó (4) Bakonyi Marcell (7) Bakos Anikó (3) Bakos Kornélia (11) Bakó Antal (6) Baksa Imre (9) Balatoni Éva (17) Balázsovits Edit (4) Balázs Andrea (7) Balczó Péter (21) Balga Gabriella (16) Balikó Tamás (7) Bálint András (10) Ballér Bianka Gréta (5) Balogh Eszter (6) Balsai Móni (8) Bandi András Zsolt (2) Bándi János (2) Bánfalvi Eszter (7) Bánki Gergő (5) Bánk bán (2) Bányai Kelemen Barna (5) Bányavakság (2) Bányavirág (4) Bán Bálint (11) Bán János (12) Bárány Péter (5) Baráth Emőke (18) Bárdosi Ibolya (3) Bárnai Péter (5) Baronits Gábor (3) Bartal László (5) Bartók Emlékház (3) Básti Juli (3) Bátki Fazekas Zoltán (21) Bátori Éva (8) Bazsinka Zsuzsanna (3) Beéri Benjámin (2) Beeri Benjámin (2) Belvárosi Színház (33) Benedek Mari (26) Benedek Miklós (7) Benkó Bence (8) Beöthy-Kiss László (14) Bercsényi Péter (7) Berczelly István (2) Bérczes László (3) Bereczki Zoltán (4) Béres Attila (5) Béres Ilona (2) Béres Miklós (2) Bethlen téri színház (4) Bezerédi Zoltán (11) BFZ (3) Birgit Remmert (2) Bíró Kriszta (9) Blaskó Borbála (3) Blaskó Péter (3) Blazsó Domonkos (8) BMC (4) Bocsárdi László (3) Bódi Mariann (3) Bodnár Erika (10) Bodoky Márk (4) Bodor Johanna (4) Bodó Viktor (3) Bodrogi Gyula (2) Bogányi Tibor (6) Bohémélet (3) Bohémélet 2.0 (2) Bohoczki Sára (5) Boncsér Gergely (30) Borbély Alexandra (14) Börcsök Enikő (14) Borgula András (2) Borka Ákos (5) Boross Csilla (2) Boros Anna (8) Borsányi Dániel (8) Botos Éva (5) Bozó Andrea (9) Bozsik Yvette (4) Bo Skovhus (3) Brand (2) Brecht (3) Bregyán Péter (2) Bretz Gábor (66) Brickner Szabolcs (8) BTF (2) Bucsi Annamária (14) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (8) Budai Lívia (3) Budaörs (5) Budapesti Fesztiválzenekar (2) Budapesti Kamaraszínház (3) Budapesti Vonósok (3) Budapest Bábszínház (5) Bujdosó Nóra (2) Busa Gabriella (2) Busa Tamás (12) Bűvös vadász (4) Cantemus kórus (4) Carmen (6) Cecília Lloyd (3) Celeng Mária (6) Centrál Színház (10) Chován Gábor (5) Christian Badea (2) Christian Franz (10) Ciróka Bábszínház (9) Concerto Budapest (4) Cosí fan tutte (13) Crespo Rodrigo (4) Csákányi Eszter (15) Csákovics Lajos (3) Csankó Zoltán (3) Csányi Sándor (4) Csapó József (8) Csarnóy Zsuzsanna (2) Cseh Antal (27) Cseh Judit (3) Cseh Renátó (2) Cselényi Nóra (2) Csémy Balázs (6) Cserhalmi Ferenc (11) Cserje Zsuzsa (2) Cserna Ildikó (4) Cservenák Vilmos (2) Cser Ádám (13) Cser Krisztián (150) Csiby Gergely (2) Csiki Gábor (12) Csillagóra (2) Csizmadia Tibor (3) Csóka Anita (2) Csoma Judit (5) Csomós Mari (10) Csongor és Tünde (2) Csonka András (2) Csuja Imre (22) Cyber Cyrano (2) Czakó Julianna (6) Czegő Teréz (2) Czeizel Gábor (5) Cziegler Balázs (14) Czupi Dániel (2) Daniel Brenna (2) Danis Lídia (5) Dani Dávid (2) Dankó István (14) Danton halála (2) Dányi Krisztián (3) Daragó Zoltán (8) Dargay Marcell (2) Deák Tamás (2) Debrecen (4) Debreczeny Csaba (14) Decsi András (3) Dékány Barnabás (2) Dékán Jenő (4) Dénes István (3) Dénes Viktor (6) Dengyel Iván (2) Derzsi János (2) Dér Zsolt (10) Dévai Balázs (2) Dicső Dániel (4) Dinyés Dániel (25) Dióssi Gábor (3) Dobi-Kiss Veronika (2) Dobrotka Szilvia (3) Dolhai Attila (3) Domokos Zsolt (9) Dömötör András (13) Don Carlos (5) Don Giovanni (18) Don Juan (2) Dóra Béla (7) Ducza Nóra (9) Dumaszínház (5) Eger (3) Egils Silins (5) Egri Kati (3) Egri Márta (4) Egri Sándor (19) Egyed Apollónia (3) Eke Angéla (6) Elektra (2) Elek Ferenc (14) Elisabet Strid (2) Ember Márk (3) Énekes-portrék (33) Enyedi Éva (5) Enyvvári Péter (5) Eötvös Péter (5) Eperjes Károly (3) Epres Attila (13) Erdélyi Adrienn (2) Erdélyi Dániel (2) Erdélyi Tímea (2) Erdős Attila (7) Eric Halfvarson (3) Erkel Színház (101) Erwin Schrott (5) Eszenyi Enikő (10) Évadértékelés (12) Evelyn Herlitzius (3) Fábián Gábor (3) Fábián Péter (8) Fabók Mariann (7) Fándly Csaba (3) Fandl Ferenc (3) Farkasréti Mária (27) Farkas Gábor (2) Farkas Sándor (2) Fátrai János (4) Faust (5) Feczesin Kristóf (7) Fédra fitnessz (2) Fehér Balázs Benő (11) Fehér László (11) Fekete Ádám (9) Fekete Anna (4) Fekete Attila (36) Fekete Ernő (17) Fekete Györgyi (2) Ferruccio Furlanetto (2) Fesztbaum Béla (4) Ficza István (17) Ficzere Béla (6) Figaro 2.0 (45) Figaro házassága (66) Figeczky Bence (7) Fige Attila (2) Fillár István (6) Fischer Ádám (14) Fischer Iván (6) Fodor Annamária (2) Fodor Beatrix (40) Fodor Bernadett (7) Fodor Gabriella (17) Fodor Tamás (17) Főglein Fruzsina (6) Földeáki Nóra (5) Földes Eszter (4) Földes Imre (2) Forgách András (5) Forgács Péter (3) Formán Bálint (3) Forte (3) Forte társulat (2) Francesco Demuro (3) Francesco Pio Galasso (2) Frankó Tünde (6) Friedenthal Zoltán (10) Fried Péter (5) FÜGE (24) Fülep Máté (5) Fullajtár Andrea (14) Fülöp József (4) Fürjes Anna (2) Für Anikó (12) Futótűz (2) Füzér Anni (9) G.Erdélyi Hermina (2) Gaál Csaba (14) Gábor Géza (63) Gábor Sára (2) Gábor Sylvie (8) Galambos Péter (12) Gálffi László (19) Galgóczy Judit (6) Gálvölgyi János (2) Gál Erika (31) Gál Gabi (7) Gárday Gábor (3) Gáspár Ildikó (6) Gáspár Sándor (4) Gáspár Tibor (6) Gavodi Zoltán (2) Gazsó György (12) Geiger Lajos (35) Gelányi Imre (2) Gelsi Zoltán (2) Gémes Antos (4) Gémes Dóra (2) Gémes Katalin (4) Georgita Máté Dezső (4) Geréb Zsófia (4) Gergye Krisztián (7) Gerhard Siegel (6) Gianluca Margheri (3) Gianni Schicchi (2) Gimesi Dóra (2) Góczán Judit (2) Gödöllő (3) Godot-ra várva (2) Gólem Színház (3) Göncz Renáta (2) Gördülő opera (4) Görög László (2) Gothár Péter (9) Göttinger Pál (27) Gradsach Zoltán (13) Gregor József (2) Grisnik Petra (5) Grúzia (10) Gryllus Samu (2) Gubás Gabi (3) Gudrun Pelker (2) Gula Péter (4) Gulyás Dénes (5) Gunyong Na (2) Gyabronka József (8) Gyöngyösi Zoltán (4) Gyöngy Zsuzsa (3) Győr (2) Györgyi Anna (5) Gyüdi Sándor (2) Hábetler András (64) Hagar Sharvit (2) Haja Zsolt (23) Hajduk Károly (7) Hajdu András (3) Hajdu Szabolcs (4) Hajdu Tibor (2) Hajnóczy Júlia (12) Hajzer Nikolett (2) Halász Péter (15) Hamlet (5) Hámori Gabriella (4) Hámori Szabolcs (2) Hamupipőke (2) Hamvai Kornél (2) Hannus Zoltán (4) Hargitai Iván (2) Haris Nadin (5) Harlekin Bábszínház (2) Három nővér (2) Harsányi Attila (4) Harsányi Sulyom László (2) Hartai Petra (3) Hartmut Welker (4) Háry János (3) Hátsó Kapu (4) Haumann Péter (4) Havár-Ferenczy Anna Vivien (2) Hay Anna (4) Háy János (5) Hegedűs D. Géza (13) Hegymegi Máté (7) Heiter Melinda (14) Héja Domonkos (3) Herczeg Ferenc (4) Herczeg Tamás (3) Herczenik Anna (12) Hernádi Judit (5) Hevér Gábor (8) Hevesi László (2) Hirtling István (7) Hoffer Károly (2) Holecskó Orsolya (2) Hollerung Gábor (10) Hollósi Frigyes (4) Homonnai Katalin (3) Honti György (4) Honvéd Férfikar (3) HOPPArt (6) Horesnyi Balázs (6) Horgas Ádám (3) Horgas Péter (9) Horkay Barnabás (9) Horti Lilla (7) Horváth Alexandra (2) Horváth Barbara (2) Horváth Csaba (13) Horváth Gábor (2) Horváth Illés (5) Horváth István (29) Horváth Jenny (2) Horváth Lajos Ottó (4) Horváth Márk (3) Horváth Szabolcs (9) Horváth Virgil (3) Humorfesztivál (3) Hunyadi László (10) Hunyadkürti György (4) Huzella Júlia (2) I. Erzsébet (3) Illatszertár (5) Ilyés Róbert (4) Imai Ayane (3) Inoka Péter (2) Iréne Theorin (4) Irlanda Gergely (5) István a király (3) Ivanics Tamás (5) Izsák Lili (12) Jakab Ildikó (2) James Rutherford (4) Jancsó Dóra (3) Janklovics Péter (2) Jankovics Péter (8) János-passió (2) Járó Zsuzsa (5) Jaskó Bálint (2) Játékszín (5) Jeffrey Thompson (4) Jéger Zsombor (7) Jekl László (6) Jeli Luca (5) Jógyerekek képeskönyve (3) Johann Reuter (2) Jordán Adél (12) Jordán Tamás (14) Józan László (3) Józsa Imre (2) Juhász Katalin (8) Jurányi (46) Jürgen Sacher (5) Juronics Tamás (2) k2 színház (9) Kádas József (5) Káel Csaba (5) Kákonyi Árpád (14) Káldi Kiss András (16) Kálid Artúr (5) Káli Gábor (2) Kálmándi Mihály (32) Kálmán Eszter (9) Kálmán László (8) Kálmán Péter (21) Kalmár Zsuzsa (3) Kálnay Zsófia (26) Kalocsai Zsuzsa (2) Kamen Chanev (2) Kamra (25) Kaposvár (7) Kardos Róbert (4) Karinthy Márton (7) Karinthy Színház (22) Karnyóné (2) Kárpáti Pál (5) Kaszás Gergő (10) Katona (68) Katona László (4) KÁVA (2) Kecskemét (7) Kedvek Richárd (3) Kékszakállú (25) Kelemen Dániel (9) Kelemen József (2) Kelemen Zoltán (13) Keller András (3) Kémiai Diákolimpia (13) Kerekasztal Színház (2) Kerekes Éva (16) Kerekes József (4) Kerekes Viktória (6) Kerékgyártó István (7) Kerengők (2) Keresztény Tamás (3) Keresztes Tamás (16) Kéri Kitty (3) Kern András (5) Kertesi Ingrid (7) Kesselyák Gergely (9) Keszég László (2) Keszei Bori (29) Khell Csörsz (6) Khell Zsolt (9) Király Attila (5) Király Dániel (8) Kissjudit Anna (2) Kiss András (23) Kiss Andrea (7) Kiss Attila (2) Kiss B. Attila (5) Kiss Csaba (4) Kiss Diána (5) Kiss Diána Magdolna (2) Kiss Eszter (6) Kiss Judit Anna (3) Kiss Mari (3) Kiss Márton (2) Kiss Péter (18) Kiss Tivadar (10) Klein Ottokár (3) Klem Viktor (3) Kóbor Tamás (5) Kocsár Balázs (13) Kocsis Gergely (15) Kocsis Pál (4) Kocsis Zoltán (4) Kodály Központ (3) Köd utánam (2) Kókai Tünde (8) Kokics Péter (4) Köles Ferenc (3) Kolibri Pince (4) Kolibri Színház (14) Kolonits Klára (50) Kolozsvár (4) Koltai M.Gábor (2) Koltai Tamás (2) Komáromi Márton (2) Komlósi Ildikó (20) Komódi Judit (2) Konfár Erik (2) Kónya Krisztina (2) Köpeczi Sándor (2) Kőrösi András (4) Kőszegi Ákos (2) Kőszegi Mária (2) Köteles Géza (21) Kovácsházi István (17) Kovács Adrián (4) Kovács Ágnes (3) Kovács Andrea (2) Kovács Annamária (5) Kovács D. Dániel (7) Kovács Dániel (4) Kovács Domokos (4) Kovács István (33) Kovács János (15) Kovács Krisztián (7) Kovács Lehel (13) Kovács Márton (11) Kovács Patrícia (5) Kovács Péter (2) Kovács Petra Eszter (2) Kovács Tamás (9) Kovács Vanda (4) Kovács Yvette Alida (5) Kovács Zsolt (2) Kovalik (25) Kőváry Katalin (4) Kováts Adél (12) Kováts Kolos (7) Közellenség (2) Kristán Attila (5) Kristofori Ferenc (5) Kriszta Kinga (6) Krisztik Csaba (6) Krucsó Júlia (3) Kulka János (19) Kun Ágnes Anna (14) Kurázsi mama (2) Kurta Niké (9) Kurt Rydl (3) Kuthy Ágnes (2) Kútvölgyi Erzsébet (2) Laboda Kornél (3) Lábodi Ádám (3) Lackfi János (4) Ladányi Andrea (9) Lakatos Márk (2) Lapis Erika (2) László Boldizsár (14) László Lili (8) László Zsolt (22) Lauri Vasar (2) Lázár Kati (8) Lazók Mátyás (2) Leánder és Lenszirom (3) Lénárdt Laura (2) Lendváczky Zoltán (2) Léner András (4) Lengyel Ferenc (8) Lestyán Attila (10) Létay Kiss Gabriella (30) Liliomfi (5) Lisztopád Krisztina (2) Lőkös Ildikó (2) Lőrinc Katalin (2) Losonczi Kata (2) Lovas Dániel (2) Lovas Emília (2) Lovas Rozi (16) Lúdas Matyi (2) Lukács Anita (2) Lukács Gyöngyi (2) Lukács Sándor (4) Lukáts Andor (6) Lukrécia meggyalázása (3) Lusine Sahakyan (6) M.Tóth Géza (10) Macbeth (2) Mácsai Pál (17) Macskajáték (3) Madách Színház (3) Madák Zsuzsanna (2) Magács László (4) Magassy Júlia (2) Magyar Színház (12) Máhr Ági (3) Majsai-Nyilas Tünde (3) Makranczi Zalán (15) Maladype (3) MaNNa (2) Manuela Uhl (2) Marcus Jupither (4) Marczibányi Tér (23) Margitai Ági (6) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (4) Mario és a varázsló (8) Marjai Virág (3) Markovics Erika (10) Markó Róbert (2) Marosvásárhely (3) Maróti Attila (2) Martinkovics Máté (6) Martinovics Dorina (8) Martin Márta (9) Martin McDonagh (2) Martin Winkler (2) Márton András (5) Márton B. András (2) Marton László (6) Marton Róbert (5) Máté Gábor (19) Máté passió (5) Máthé Zsolt (18) Mátravölgyi Ákos (3) Matthew Shaw (3) Mátyássy Bence (4) Mátyássy Kála Cecília (2) Maurice Lenhard (2) Medveczky Balázs (3) Mefistofele (5) Megyeri Zoltán (3) Megyesi Schwartz Lúcia (12) Megyesi Zoltán (58) Méhes László (3) Meláth Andrea (12) Menczel Róbert (4) Mentőcsónak (4) Mertz Tibor (2) Mesebolt (4) Messaudi Emina (4) Mester Viktória (23) Mészáros Béla (16) Mészáros Blanka (12) Mészáros Martin (2) Mészáros Máté (12) Mészáros Piroska (3) Mészáros Sára (5) Mészáros Tamás (3) Mészöly Anna (8) MET (2) Mezei Gábor Péter (2) Michael Kupfer-Radeczky (2) Michael Schulz (2) Mihályfi Balázs (4) Mihályi Győző (2) Mihály Csaba (2) Mikecz Kornél (7) Miklósa Erika (7) Mikola Gergő (3) Miksch Adrienn (24) Milano (2) Miskolc (29) Mitilineou Cleo (2) Móga Piroska (2) Mohácsi István (2) Mohácsi János (24) Mohai Tamás (3) Molnár Ágnes (12) Molnár Anna (8) Molnár Erika (2) Molnár Gusztáv (3) Molnár Levente (15) Molnár Piroska (20) Molnár Zsolt (2) Moltopera (4) Monori Lili (4) Morcsányi Géza (3) Mórocz Adrienn (2) Mozart (3) Mucsi Zoltán (10) Mukk József (6) Mult István (2) Mundruczó Kornél (4) MüPa (37) Müpa (28) Murányi Márta (8) Murányi Tünde (3) Művház (2) Nádasdy Ádám (2) Nádasdy András (5) Nádasy Erika (3) Nadia Cerchez (2) Nadine Duffaut (2) Nagypál Gábor (11) Nagy Dániel Viktor (8) Nagy Ervin (14) Nagy Fruzsina (4) Nagy Mari (12) Nagy Norbert (6) Nagy Petra (2) Nagy Viktor (2) Nagy Zoltán (5) Nagy Zsolt (22) Najbauer Lóránt (3) Napi ajánló (173) Némedi Árpád (4) Némedi Csaba (2) Nemes-Horváth Orsolya (2) Németh Ákos (2) Németh Anikó (3) Németh Gábor (2) Németh Judit (17) Németh Pál (2) Nemzeti (61) Nemzeti Énekkar (6) Nemzeti TÁP Színház (2) Nézőművészeti Kft (9) Novák Eszter (6) Novák János (3) Novák Péter (3) Novkov Máté (5) Nyakó Júlia (4) Nyári Oszkár (2) Nyári Zoltán (23) Nyirkó Krisztina (3) Oberfrank Pál (5) Oberfrank Péter (7) Óbudai Danubia Zenekar (4) Óbudai Társaskör (3) Ódor Botond (4) Ódor Kristóf (2) Ódry Színpad (35) Ókovács Szilveszter (5) Olasz Renátó (7) Oliver Zwarg (2) Ondraschek Péter (2) Ónodi Eszter (10) opera (2) Opera (290) Operabeavató (12) Operakaland (40) OpeRaport (2) Operaport (2) Operavizsga (3) Operavizsga-fesztivál (4) Operettszínház (8) Orendt Gyula (2) Orfeo Zenekar (6) Örkény István (7) Örkény Kert (2) Örkény Színház (48) Orlai Tibor (42) Orosz Ákos (4) Orosz Róbert (2) Orth Péter (4) Oskar Hillebrandt (2) Osváth Judit (5) Oszvald Marika (2) Othello (2) Ötvös András (11) Őze Áron (19) Ozsgyáni Mihály (3) Paczolay Béla (3) Páder Petra (2) Paizs Miklós (5) Palerdi András (22) Pálfi Ervin (2) Pallagi Melitta (2) Pallag Márton (8) Pallai Mara (2) Pallós Nelli (2) Pálmai Anna (18) Pálos Hanna (14) Pálya Pompónia (7) Pál András (18) Pál Tamás (4) Pannon Filharmonikusok (5) Papp Endre (5) Papp Zoltán (2) Parasztbecsület (2) Parasztopera (9) Parázsfuvolácska (6) Parsifal (5) Parti Nagy Lajos (3) Pass Andrea (2) Pasztircsák Polina (23) Pásztor Pál (2) Pataki Adorján (3) Pataki Bence (16) Pataki Potyók Dániel (4) Patkós Márton (7) Pavol Remenár (7) Pécs (7) Peer Gynt (4) Peller Károly (2) Pelsőczy Réka (25) Perencz Béla (2) Pesti Színház (9) Péter Kata (2) Peter Mattei (2) Peter Mikulas (2) Pethő Gergő (2) Pető Kata (12) Petra Lang (2) Petrik Andrea (11) Philipp György (4) Philoktétész (2) Piaf (2) Pilinyi Márta (2) Pillantás a hídról (2) Pinceszínház (6) Pinchas Steinberg (2) Pindroch Csaba (6) Pintér Ágnes (3) Pintér Béla (21) Pintér Dömötör (11) Piti Emőke (8) Pogány Judit (14) Pokorny Lia (6) Polgár Csaba (17) Pomádé király (8) Popova Aleszja (2) Poppea megkoronázása (2) Porogi Ádám (7) Pozsony (3) Prága (2) Pregitzer Fruzsina (2) Presznyakov-testvérek (2) Primavera (2) Prohászka Fanni (6) Purcell Kórus (7) Puskás Tamás (6) Quitt László (2) Rábavölgyi Tamás (2) Rába Roland (7) Rab Gyula (5) Rácz István (12) Rácz Rita (16) Rada Bálint (4) Radnai Annamária (6) Radnai Márk (4) Radnay Csilla (5) Radnóti Színház (27) Rainer-Micsinyei Nóra (3) Rajkai Zoltán (7) Rálik Szilvia (15) Rátóti Zoltán (5) Rázga Miklós (2) Remete Krisztina (5) Requiem (6) Rétfalvi Tamás (6) Réthly Attila (3) Réti Adrienn (2) Rettentő görög vitéz (2) Reviczky Gábor (2) Rezes Judit (11) Rezsnyák Róbert (10) Riccardo Frizza (2) Rigoletto (5) Ring (12) Róbert Gábor (3) Rómeó és Júlia (3) Rőser Orsolya Hajnalka (19) Rost Andrea (8) Roszik Hella (3) Rózsalovag (2) Rózsavölgyi Szalon (45) Rózsa István (2) Rózsa Krisztián (7) Rozsos István (4) RS9 (3) Rudolf Péter (2) Rujder Vivien (16) Rükverc (7) Rúni Brattaberg (2) Ruszalka (3) Ruszina Szabolcs (3) Rusznák András (8) Rusznyák Gábor (4) Ruszó Alexandra (6) Sáfár Orsolya (16) Salat Lehel (2) Salome (3) Sándor Árpád (2) Sándor Csaba (18) Sántha Borcsa (2) Sanyi és Aranka Színház (3) Sárközi Xénia (2) Sárosdi Lilla (2) Scallabouche (2) Schell Judit (5) Scherer Péter (9) Schilling Árpád (3) Schlanger András (2) Schmied Zoltán (2) Schneider Zoltán (15) Schnell Ádám (4) Schöck Atala (27) Schruff Milán (4) Sebestyén Aba (6) Sebestyén Miklós (14) Sedró Áron (2) Selmeczi György (7) Sepsiszentgyörgy (2) Seres Ildikó (4) Shirley Valentine (2) Siegfried (3) Simkó Katalin (6) Simonfi Adrienn (2) Simon Kornél (3) Simon Krisztina (17) Sinkó László (4) Sipos György (2) Sipos Imre (4) Sipos Katalin (2) Sipos Vera (2) Sirály (6) Sodró Eliza (7) Somhegyi György (2) Somogyi Szilárd (2) Söptei Andrea (9) Sötét galamb (2) Spiegel Anna (2) Spiegl Anna (2) Spilák Lajos (2) Spinoza (12) Spiritiszták (2) Spiró György (3) Spolarics Andrea (9) Stefanovics Angéla (9) Stohl András (20) Stork Natasa (2) Strauss (2) Strausz Kálmán (5) Stúdió K (6) Sufni (6) Súgó (47) Sümegi Eszter (16) Sütő András (5) Szabadka (5) Szabóki Tünde (18) Szabó Borbála (5) Szabó Erika (5) Szabó Győző (3) Szabó Irén (4) Szabó Kimmel Tamás (10) Szabó Máté (25) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sebestyén László (3) Szabó Zoltán (2) Szacsvay László (14) Szakács Györgyi (8) Szakács Ildikó (7) Szakértők (3) Szalay Marianna (2) Szalontay Tünde (11) Szamosi Donáth (3) Szamosi Zsófia (12) Szandtner Anna (14) Szanitter Dávid (7) Szántó Andrea (8) Szántó Balázs (6) Szappanos Tibor (18) Szathmáry Judit (7) Szatmári György (5) Szatory Dávid (4) Szávai Viktória (6) Szeged (7) Szegedi Csaba (16) Szegedi Dezső (7) Szegezdi Róbert (2) Székely B. Miklós (2) Székely Csaba (4) Székely Kriszta (9) Székely László (2) Székesfehérvár (3) Széles László (3) Széles Tamás (3) Széll Cecília (2) Széll Horváth Lajos (2) Szemán Béla (2) Szemenyei János (5) Szemerédy Károly (6) Szemere Zita (31) Szendrényi Éva (6) Szenteczki Zita (3) Szentivánéji álom (2) Széplaky Géza (3) Szerekován János (18) Szerelem (3) Szerelmi bájital (2) Szervét Tibor (5) SZFE (17) Szigeti Karina (4) Szigetvári Dávid (9) Szikora János (5) Szikszai Rémusz (12) Szilágyi Ágota (2) Szilágyi Bálint (4) Szilágyi Csenge (9) Szilágyi János (2) Szilágyi Tibor (2) Szinetár Miklós (6) Színházcsinálók (2) Színház Pont (2) Szirbik Bernadett (3) Szirtes Ági (14) Szirtes Balázs (3) Szirtes Gábor (5) Szirtes Tamás (3) Szívós Károly (3) Szkéné (36) Szlávik István (5) Szlávik Júlia (3) Szőcs Artur (2) Szőcs Artúr (2) Szokos Augustin (3) Szöktetés a szerájból (3) Szolnok (3) Szolnoki Apollónia (14) Szombathely (7) Szombathy Gyula (4) Szörényi Júlia (4) Szputnyik (6) Sztarenki Dóra (5) Sztarenki Pál (3) Szűcs Nelli (4) Szűcs Péter Pál (4) Szüle Tamás (12) Szvétek László (26) Takács Géza (4) Takács Kati (5) Takács Nóra Diána (17) Takátsy Péter (9) Tallér Zsófia (4) Tamási Zoltán (11) Tankó Erika (2) Tannhauser (3) Tarjányi Tamás (7) Tárnoki Márk (2) Tárnok Marica (2) Tarpai Viktória (2) Tartuffe (2) Tasnádi Bence (16) Tatabánya (4) Tatai Nóra (3) Telekes Péter (2) Telki Nagy Krisztián (2) Temesi Mária (3) Temesvár (2) Tengely Gábor (5) Tenki Réka (11) Teremtés (2) Térey János (2) Terhes Sándor (4) Tetiana Zhuravel (2) Thália (70) Thelma és Louise (3) Theodora Raftis (3) Thuróczy Szabolcs (15) Tihanyi Ákos (2) Tihanyi Ildikó (8) Tíz emelet boldogság (2) Tomasz Konieczny (4) Tompos Kátya (6) Tordai Hajnal (3) Tordai Teri (2) Tordy Géza (3) Töreky Katalin (3) Töreky Zsuzsa (2) Törőcsik Franciska (5) Törőcsik Mari (5) Török-Illyés Orsolya (3) Török Ágnes (3) Török Tamara (10) Toronykőy Attila (10) Tosca (3) Tóték (3) Tóth Anita (6) Tóth Eszter (2) Tóth Ildikó (4) Tóth János (2) Tóth Jocó (6) Tóth József (4) Tóth Mátyás (2) Tóth Péter (2) Tóth Zoltán (2) Trafó (7) Traviata (2) Trill Zsolt (10) Trokán Anna (3) Trokán Nóra (11) Trokán Péter (2) Turandot (3) Turpinszky Gippert Béla (4) Übü király (2) Udvaros Dorottya (11) Ugrai István (2) Uhrik Dóra (2) Újlaki Dénes (4) Ujvári Gergely (8) Újvidék (2) Új Színház (2) Ulbrich Andrea (6) Ullmann Mónika (7) Ungár Júlia (9) Upor László (2) Urbanovits Krisztina (3) Uwe Stickert (3) Vadász Dániel (3) Vádli (5) Vajdai Vilmos (8) Vajda Gergely (6) Vajda Júlia (6) Vajda Milán (7) Vaknyugat (3) Valentyik Anna (3) Valló Péter (14) Vándor Éva (3) Váradi Zita (8) Varázsfuvola (7) Varga Ádám (2) Varga Donát (15) Varga Gabriella (2) Varga Járó Ilona (2) Varga Lili (2) Varga Viktória (3) Varga Zoltán (4) Varga Zoltán Mihály (2) Várhelyi Éva (19) Vári Éva (8) Városmajori Színpad (10) Varsányi Péter (2) Vashegyi György (16) Vaskakas Bábszínház (2) Vati Tamás (4) Vecsei Miklós (3) Vecsey Gyula (2) Végh Dénes (2) Végh Péter (2) Végh Zsolt (2) Velich Rita (2) Venczel Vera (3) Venekei Marianna (2) Verebes István (2) Veszprém (2) Victoria Kamarakórus (2) Vida Anikó (2) Vida Péter (9) Vidéki Színházak Fesztiválja (17) Vidnyánszky (11) Vidnyánszky Attila (2) Vidnyánszky Attila színész (10) Vidovszky György (6) Vietnam (11) Vigadó (2) Vígszínház (22) Viktor Balázs (10) Vilmányi Benett Gábor (9) Vincze Klára (4) Vinnai András (2) Vizin Viktória (4) Vizi Dávid (11) Vörös Róbert (2) Vörös Szilvia (14) Walter Fink (8) Waltraud Meier (2) Werther (2) West Side Story (2) Widder Kristóf (6) Wiedemann Bernadett (33) Wierdl Eszter (18) Wittinger Gertrúd (4) Xavier Sabata (4) Xerxesz (2) Yoshida Makiko (2) Zavaros Eszter (34) Zeke Edit (2) Zemlényi Eszter (4) Zeneakadémia (39) Zimányi Zsófia (4) Znamenák István (27) Zöldi Gergely (5) Zöldi Z Gergely (3) Zöldy Z Gergely (4) Zoltán Áron (3) Zsámbék (2) Zsámbéki Gábor (10) Zsigmond Emőke (9) Zsigmond Géza (2) Zsótér Sándor (50) Zuzana Kohutová (3) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Vasárnap délelőtt ismét Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Ernő Zenekar foglalta el a a Zeneakadémia nagytermét, a karmester pedig, ahogy "A megérthető zene" korábbi alkalmain is, részletes magyarázatokat fűzött a darabhoz, majd a szünet után - amire nem számítottam előre - "zavartalanul" is elhangzott a teljes "Kékszakállú herceg vára". Utóbbit Kocsis Zoltán emlékére vezényelte, akinek október 7-én volt a legutolsó nyilvános koncertje a Müpában, szintén egy Kékszakállú.

Az elmúlt három évben eddig 22 alkalommal írtam a Kékszakállúról, de időről-időre akadnak még mindig új felismeréseim az újabb meghallgatások során. Némi tipródás után döntöttem mégis a megtekintés mellett, mivel erre a délelőttre volt egy másik fontos betervezett előadásom is, számomra fontos énekesekkel, de egy - most két nap után már - jelentéktelennek tűnő apróság mégis a Kékszakállú-nézés felé billentette a mérleget. Mindentől függetlenül igazán kíváncsi voltam Hollerung Gábor darab-értelmezésére és érdekelt Kálmán Péter szerepfelfogása is, akinek az első Kékszakállúját éppen itt a Zeneakadémián hallottam, ugyanezzel a zenekarral és Meláth Andreával két évvel ezelőtt.

Röviden összefoglalva: Hollerung Gábor magyarázatainál jóval meggyőzőbben vezényelt, és amíg elemzése ugyan felemás benyomást keltett bennem,  "kibékültem vele" a második rész közben. Kicsit olyan volt ez a délelőtt, mint maga a Kékszakállú vára: nézhetjük a vérfoltokat és nézhetjük a nagy birodalmat is. Egy mezei néző feltétlenül akkor jár jól, ha az utóbbit választja. (Judit is kiszúrt magával, amikor nem igy tett.)

Részletesebben:

Hollerung Gábor legtöbb megállapításával könnyű egyetérteni. Ezt az operát tényleg mindenki másként nézi, feltétlenül rávetülnek a néző személyes tapasztalatai, és persze az is számít, hogy férfi-e vagy nő az illető. Bartók és Balázs Béla a férfi szemszögét emelik ki (a cím is erre utal), az általam megnézett 40+ élő Kékszakállú-előadás nagy többségében a címszereplővel tudtam igazán szimpatizálni, csak ritkán láttam olyan Juditot, aki játékával a saját pártjára tudott vonni, bár előfordult azért kétszer. Jó esetben ugyan mindkét fél igazát megérezzük, de a férfi szólamát kellemesebb hallgatni és így az ő fájdalma érint meg jobban minket.

A karmester hangsúlyozza, hogy ő maga férfiként a férfi oldalról közelít, sőt igyekszik a Kékszakállú oldalára állítani minket, felhívja a közönség figyelmét arra, hogy ezt a Kékszakállú-típust igazán érdemes keresni és megtalálni, mert annyi szeretet és melegség van benne a "kozmikus fájdalom" mellett.  ((Ez azért érdekes, mert a darabot elemezve könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy éppen ezzel a férfi-típussal nem lehet igazi kapcsolatot teremteni zárkózottsága miatt. A lehetetlenre vállalkozik, aki ezt megkísérli, biztos a bukás.)) Hollerung Gábor viszont Kékszakállú értékeit nézi, mintha védené is, míg Judit kapcsán kiemeli a tipikusan "kontraproduktív" női magatartásformákat, mint amilyen az ismételgetés és az erőszakosság (ezeket külön be is mutatja zenei idézetekkel) és e megjegyzéseivel kiváltja a közönség élénk reakcióját, úgy tűnik, mintha sokan egyetértenének az elhangzottakkal. Közben bemutatja az ajtókat, a legfontosabb zenei motívumokat (a vérét mindenek előtt, amellyel kapcsolatban kiemelte, hogy korántsem biztos, hogy valóban ott van, lehet, hogy csak Judit vetíti rá a várra) és a két szereplő kapcsolatának állomásait, de összességében - szükségszerűen az előadás időkerete miatt is - a felületen maradt. (Két éve meghallgattam Földes Imre négyszer másfél órás Kékszakállú-sorozatát, amely után nyilvánvaló, hogy óriási vállalás egy órába belesűríteni a legfontosabb tudnivalókat. Amikor ezt a programot választottam, biztosra vettem, hogy az egész délelőttöt a részletes magyarázatok fogják kitölteni, bár két óra is kevés lett volna rá. Egészen meglepett, hogy a darabot is eljátszották.) 

A  hallottak alapján nehéz volt elképzelni, hogy Hollerung Gábor milyen célközönségnek szánta mondandóját. Talán olyanoknak, akik nagyjából ismerik a darabot, egyszer-kétszer hallották, de részleteiben még sincsenek  tisztában vele. Aki kicsit is jobban ismerte a művet, azok legalább egy ponton érezhették, hogy itt valami bűvészmutatványt láttunk egy szórakoztatóan beszélő, showmanként is viselkedő karmestertől.

És itt egy vitatható, ámde megkerülhetetlen ponthoz érkeztem, amely nyilván megosztó lehet szakmai körökben is (és a mezei nézők óriási többségét hidegen hagyja): az a kérdés, mennyire fontos része a Kékszakállúnak az ötödik ajtónál elhangzó magas C? A legtöbb magyar és külföldi előadásban elsikkasztják, megelégszenek a zenekar hangzásával.

Egészen biztos vagyok - saját korábbi tapasztalatból is -, hogy aki a művet felületesen ismeri, annak ez nem lényeges és a nézők Bartókot kedvelő tömege boldogan megy haza magas C nélkül is. Aki viszont igen, az a néhány megtorpan, ha ez a dramaturgiailag fontos pillanat kimarad.

Három éve egy japán hegedűművésszel néztem Kékszakállút, aki a párizsi operában dolgozik egyébként, és Pestre évente kétszer eljön, hogy ezt, a kedvenc darabját meghallgassa. Sehova nem utazik a Kékszakállú partitúrája nélkül. Egészen megütődött, amikor kimaradt a C és előadás után oda kellett kísérnem a darabot éneklő Judithoz és feltette neki ezt a kérdést: "nem zavarja-e, hogy Bartók szándékaival ellentétben nem énekli el ezt a hangot?" Az illető énekesnő eleget szenvedett az aktuális rendezéstől, nagyon nem hiányzott neki a kérdés...

Ha a karmesternek, illetve egy produkció zenei vezetőjének megfelel egy C nélküli Judit, sőt valami miatt épp egy ilyet keres, fogadjuk el ezt mi nézők is és legyen elég így az előadás. Ugyanakkor egy Kékszakállú magyarázatban ennek a kihagyása durva hiány, az ötödik ajtónál Judit reakcióját kizárólag az elhaló hangon mondott "szép és nagy a te országod"-dal bemutatni  SZÁMOMRA kicsit súlyosabban esik a latba, mivel ez így csak féligazság. Juditot teljesen magával ragadja a Kékszakállú nagysága és ezt fejezi ki ez a hang, a csodálatot. Ugyanakkor szinte azonnal átérzi saját jelentéktelenségét is, a kettejük közötti áthidalhatatlan szakadékot és talán azt is, hogy nem tud ezzel az emberrel mit kezdeni, hiába minden. (Ilyenkor érezheti a mezei néző, hogyha úgyis minden veszve van, minek kínozza tovább a szerencsétlent, jobb lenne, ha szépen megkeresné a kijáratot és a férfit nem vetné alá újabb kínvallatásnak.)

A második részben, amikor a teljes művet hallhattuk, valóban kimaradt ez a C, de mivel az általam Juditként sokszor látott Meláth Andrea alakítása kerek egész volt, és benyomásaim szerint jobban kidolgozott és a sok fellépés ellenére is kevésbé rutinszerűnek érződő, mint korábban - akkor már nem zavart ez, talán mert nem is vártam, hogy lesz. Most nem döbbentett meg a hiány, mint áprilisban Szombathelyen. Ez a Judit nem a Bartók által megírt naiva, aki most lép ki az életbe, kőkemény nő, aki képes a saját érdekeit érvényesíteni és kevéssé hajlik kompromisszumokra, de ettől függetlenül érvényes az alakítás, bár a kapcsolat valamivel kevésbé élő, mert nehéz a két felrajzolt személyiségről elképzelni, hogy épp a másikban látják meg az igazit, ha átmeneti időre is. (Mielőtt valaki azt hinné, hogy az énekessel problémám van, jelzem, hogy nagyon jó emlékeim fűződnek hozzá a Kovalik-féle Xerxesz miatt, de mondhatnám a tavalyi Farnace vagy Leánder és Lenszirom előadásokat is, vagy az október végi Fehér rózsát.)

Hollerung Gábor Kékszakállú képe összességében a lehető legoptimistább, az előadás lezáró mozzanatában is a nyitottságot emeli ki, és nem hisz az "és mindig is éjjel lesz már" mondatban, előrevetíti a lehetőséget, hogy jöhet még egy ötödik asszony is, sőt mintha minket is bíztatna, hogy akár mi is eljuthatnánk ebbe az irigylésre méltó helyzetbe. (Én ehelyett a korábbi "tied lesz már minden éjjel" mondatba szoktam belekapaszkodni, az én optimizmusom abban fejeződik ki, hogy néha hajlamos vagyok arra gondolni, hogy a nagy kataklizma után mindketten lenyugszanak és valami új időszámítás kezdődhet. Ha adnak időt is maguknak. De azért a zenében elég markánsan ott van a lemondás, rózsaszín szemüveg kell ahhoz, hogy valaki belelássa az új kezdést...)

Mellékesen megjegyzem, hogy a happy end vágya titkon minden nézőben ott van, most olvastam egy előadásról negyven tanítványom visszajelzését és mindenki éppen a boldog véget hiányolta abban is. Ezt a vágyat sokszor az alkotók is osztják, hiszen a  Kocsis Zoltán által vezényelt októberi Kékszakállú végén egy gyermek születését jelezték előre a szcenírozott előadásban, ezzel próbálták vagy a saját, vagy a közönség feltételezett igényét kielégíteni.

A címszerepben Kálmán Péter igazi Kékszakállú herceg. Kellően magabiztos és zárkózott, elhisszük neki, hogy elszánta magát Judit elfogadására, bár végig rezzenetlensége mögött érezzük a korábbi tapasztalatok árnyékát, az ősbizalmatlanságot, amely titkolózásának alapja. Rendíthetetlennek tűnik, de a szeme nagyon kifejező, tekintetéből követhetjük a sorra nyíló ajtóknak megfelelő érzelmeket, a keménységet, büszkeséget, boldogságot. Látjuk, hogy ott van a Hollerung Gábor által emlegetett melegség ebben a férfilélekben, igazán szerethető, de talán mégis eltaktikázta az ajtók megmutatásának sorrendjét és így most megjárja, hiszen a negatív benyomások Juditban erősebbek és az első két ajtó hatását a következő három sem képes ellensúlyozni. Ebből is látszik, hogy Bartók és Balázs Béla nem olvastak pszichológia könyveket, mert ha ma élnének, már tudnák, hogy először muszáj lett volna a legszebb ajtót megmutatni, esetleg a virágoskertet.

Látjuk magunk előtt a Kékszakállú meghiúsuló reményeit, látjuk ahogy először fokozatosan kinyílik Judit felé, majd becsukódik, vele megyünk végig, sajnáljuk és nem lenne szívünk ráhúzni a vizes lepedőt, bár tudjuk, hogy saját, rosszul megválasztott kommunikációs technikájának lett az áldozata. Szerethető ez a Kálmán Péter által bemutatott herceg, és csak azt sajnáljuk, hogy ezúttal is koncertszerű változatot nézhettünk. A zenekarral ez a két szólista Sárospatakon augusztusban el is játszotta a darabot, Kálmán Péter Kékszakállúként (is) érdekelne egy jó rendezésben, neki is jobban áll, amikor játszhat is, nem egy pódiumon énekelve kell egy szerepet megvalósítania, bár ezt a vasárnapi előadást nézve elmondhatjuk, hogy képes volt gúzsba kötve is táncolni. (Azért az számomra nonszensz, hogy az Operaház műsorára rákeresve egyetlen egy idei Kálmán Péter előadást sem látunk és majd csak az év végi Wagner-napokon nézhetjük újra, Alberich szerepében. Óriási luxus egy ilyen énekest teljesen elengedni.)

Hollerung Gábor állítása, hogy mindenki másként látja a darabot (amennyiben foglalkozott vele), helytálló. Bennem is felvetette azt a kérdést, hogy milyen új hangsúlyokat kapott most a történet, amelyről ugyan nincs két hónapja, hogy legutóbb írtam, de azóta sorsdöntő élményeken vagyok túl, amelyek valószínűleg éppúgy befolyásolják a darabról való gondolkodásomat, mint maga a koncert, amelynek kapcsán szóbahozom őket.

Ami újonnan kiemelődött számomra  a történetben: a két szereplő magabiztossága, ahogy nézik a kiszemelt társukat. Nem ismerik igazán, de mégis érteni vélik és mindkettejüknek van egy erőteljes jövőképe, amelyben hisz és amelyet érvényre akar juttatni. És a közhely most is igaz: a férfi azt várja, hogy a nő változatlan maradjon (vakon rajongjon érte tovább), a nő viszont meg akarja változtatni őt (hiába fogadta el őt már zsákbamacskaként).

Judit persze transzparens személyiség, az élete elején van, most okozott csalódást az első férfinak ("elhagytam a vőlegényem"), de nincs még elég élettapasztalata a párkapcsolatok terén, ahogy titkai sincsenek, így mindent egyszerűen lát. Kékszakállú rejtelmessége hatott rá, információk hiányában rávetített egy idealizált képet, amelynek nem sok köze lehet a valódi férfihoz. Ennek ellenére biztos benne, hogy az igazival találkozott és akkor is szeretni fogja, ha alaposan megismeri. Annyira nem lehet tudni semmit a Kékszakállúról, hogy igazán alkalmas vetítőfelület, akármilyennek elképzelhető - ez az előnye megvan. Egészen addig minden igényt kielégít ez a képzeletbeli férfi, amíg csak ki nem nyílik az első ajtó, amely valamit megmutat az igazi mivoltából.

A Kékszakállú ezzel szemben már túlságosan is sok előélményre tett szert, amelyekből azt tanulta meg, hogy ha egy nő megismeri, akkor kiábrándul belőle. Nem merült fel benne, hogy az ismerkedés korábbi fázisában lenne célszerűbb megmutatni magából valamicskét, hogy ez a csalódás elmaradjon és esetleg valaki olyan szegődjön mellé, aki el tudja fogadni olyannak, amilyen. (Néha bennem felmerül, hogy nem is bírna ki senkit hosszú távon, így ösztönösen a vesztes-vesztes játszmát választja, mert annyira nem is érzi rosszul magát egyedül.) Úgy néz ki, hogy időről időre megismer mégis egy nőt (Judit a negyedik fontos), akit megpróbál az életébe befogadni és próbatételek elé állítja,. Mert az ajtók nyitogatását ő provokálja ki azzal, hogy mindet zárva tartja. Ha lenne nyitott ajtó, akár egy is, akkor lenne hova menni és nem lenne feltétlenül szükségszerű ez a játszma. Úgy tűnik, hogy most is  reménykedik abban, hogy öt ajtóval végül megússza.

Ugyan mindkettejükben a kezdetben van egy kis félelem, amely talán több annál, amit várnánk egy újonnan összekerült pár első közös estéjétől, viszont mégis ez a magabiztosság az erősebb, "az én tudom, hogy mi lesz nekünk jó" érzet. Judit esetén ez az ajtók kinyitása iránti követelőzésben, a Kékszakállú esetén a folyamat késleltetésében nyilvánul meg, de közös, hogy mindketten csak a saját igazukat érzékelik és a kompromisszum elképzelhetetlen.

(Hollerung Gábor hiányolta a szimmetriát a darabból, hiszen a negyedik a középső ajtó. DE a darab fele az az ötödik ajtónál van, a hatodik és a hetedik ajtó, amelyek kinyitása már meddő és értelmetlen a kapcsolat jövője szempontjából ugyanannyi időt kap, mint az egész addigi folyamat. A magas C, a csúcspont éppen a mű közepén van.)

El lehet a darabot nézve azon is gondolkodni, hogy ugyan egyenlő-e ez a kapcsolat, azonos mennyiségű energiát tesz-e bele a két fél.

Judit már az elején érvként használja a saját (önként!) meghozott áldozatait ("elhagytam az apám-anyám, elhagytam szép testvérbátyám, stb"), és úgy érzi, hogy letett eleget az asztalra ahhoz, hogy most egy "all inclusive" vártúrát kapjon cserébe, azaz Kékszakállúról mindent, amit tudni lehet.

De kérte-e ezt a Kékszakállú? Mennyire csábította a nőt, vetett-e be trükköket?

Nem feltétlenül. Láttam olyan előadást, amely azt a benyomást keltette, hogy Kékszakállú hirtelen ötletből hívhatta meg a nőt, "minden mindegy" alapérzéssel és valószínűleg csak hagyta magát, a nő erőszakolhatta ki a meghívást. Ebben a mostani előadásban Kálmán Pétert nézve inkább feltételeznénk, hogy tudatos és hosszan mérlegelt, nem könnyen meghozott döntés volt ez a részéről és bár Juditnál titokzatosságával és passzivitásával váltotta ki a kívánt hatást szintén. Ennek a döntésnek a meghozása, a meghívás gesztusa részéről valószínűleg volt olyan energiaigényes lépés, mint Judittól az, hogy egy számára nem különösebben érdekes vőlegényt ott hagyjon.

Ami a kölcsönös érdeklődés megléte ellenére is aláássa a kapcsolatot az a már említett eltérő kommunikációs technika, a nő részéről a türelmetlenség, a férfi részéről a túlzott titkolózás és taktikázás, a másik lehetséges szempontjainak figyelmen kívül hagyása és persze az időhiány. Mindent olyan nagyon gyorsan akarunk elérni... 

A darab bemutatója 98 éve volt, mégis továbbra is modernnek érződik a történet, és ugyan hetven perc a menetideje, de akár az a benyomásunk is lehet, hogy egy kicsit hosszúra nyúlt villámrandit látunk, amely után csak lesz egy következő is....

ps.1. Akit a Kékszakállú keletkezéstörténete, a korábbi feldolgozások érdekelnek, az lapozza fel a Hangolót, a zenekar rendkívül igényes időszaki kiadványát. Ebben az őszi számban mélységében foglalkoznak a darabbal és ennek alapján, aki eddig nem ismerte a legenda más megjelenési formáit, bőven kaphat információt.

 

 

 

Címkék: Opera Hollerung Gábor Kálmán Péter Kékszakállú Meláth Andrea Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr7412002090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

MakkZs 2016.12.05. 15:32:49

ps.2. dec.2.

A bejegyzés megírása után két nappal egy újabb kérdés merült fel bennem Judit alakjával kapcsolatban:

Tudjuk, hogy Judit komoly áldozatot hozott, tudjuk, hogy a Kékszakállú nagy erőfeszítésekkel próbálkozik a kedvére tenni (3 kulcs egyszerre, 3., 4., 5. ajtó), sőt hisz is abban, hogy meg tudja győzni a nőt. Azt is tudjuk, hogy az emberekre jellemző, hogyha egy kapcsolatba (de akár egy munkahelyi projektbe) sok energiát fektettek, akkor hajlamosak magukat meggyőzni arról, hogy érdemes volt. Ennek fényében sokkal logikusabb lenne, ha Judit is azon dolgozna, hogy minél jelentéktelenebbnek lássa a vérfoltokat?...Vagy nem? (Nem is beszélve arról, ha még szereti is a Kékszakállút.) Na jó, ez már csak egy ilyen utolsó utáni gondolat még most, ki tudja, mikor tudok egy újabb Kékszakállút megnézni. Ha igen, akkor e gondolat folytatása következik.

MakkZs 2016.12.05. 15:46:19

ps.3. dec.5.

Naná, hogy jó ideig nem lesz Kékszakállú, vagy ha igen nem tudok róla. Viszont a korábbi kommentben írtakhoz kapcsolva most már mégis csak logikusnak és szükségszerűnek néz ki az a folyamat, amit Judit indít el a titkolózásra adott reakcióként. Választ kap a kérdéseire (kulcsot az ajtóhoz), ettől megnyugszik, de ez csak rövid ideig tart, amíg nem talál új problémát - hiszen az alap nem biztos, nem biztos sem a saját értékében, sem abban nem hisz, hogy a Kékszakállúnak igazán számít, miközben végig érzi a többi nő jelenlétét és féltékeny. Nyomorúságos helyzet ez, igazán jó megoldás nincs, talán ebbe bele kell törődni. Ha leáll a faggatózással, akkor marad a nyugtalanság, ha meg nem, akkor a bizonyosság arról, hogy valóban nem ő az egyetlen....Tessék választani.