Eddigi életemet eltengettem úgy, hogy NEM olvastam el a Gyűrűk urát, sőt azóta szintén nem olvastam több más hasonlóan népszerű fantasyt sem, pl. a Trónok harcával meg sem próbálkoztam.
Tegnap először éreztem, hogy ez most hátrány, az előadás fiatal alkotói nagyban támaszkodnak arra, hogy a nézőnek ez a világ "megvan", ismerős. Hiánypótlásra nincs idő, tudomásul kell vennem hátrányos befogadói helyzetemet. Az előadást nem célközönségként, ilyen felkészületlenül is nagyon szerettem, akár csak a K2 korábbi munkáit is. Örülök, hogy létrejött ez a műhely, vannak fiatal színházi alkotók, akik kellően invenciózusak és a mi világunkról képesek áttételesen beszélni, akár úgy is, hogy felhasználják elrugaszkodási pontként azokat a már megírt műveket, amelyek sokakhoz valóban közel állnak. (Shakespeare és Pintér Béla jutott eszembe róluk, hozzájuk tudom a Fábián Péter-Benkó Bence párost hasonlítani.)
Az előadás elindult és majdnem egészen az első rész végig az volt a benyomásom, hogy eltévesztettem a házszámot és valami nagyon nem stimmel. Mintha nem a K2 lenne ez, hanem valamiféle amatőr színjátszókör, amelynek tagjai lelkesedésből próbálnak nézhetővé tenni egy részben mesés, részben ál-történelmi - kissé(?) poros - darabot, amely egy olyan képzeletbeli országban játszódik "valahol északon", amelynek vezetői a béke és a helyzetük stabilizálására csak az ellenséggel, a sötétség erőivel szembeni folyamatos felkészülés hangsúlyozását tudják kieszelni. (Jeli Sára Luca fekete színpadképe is erre erősít rá.)
A Jurányi színlapjain rendszerint szokott lenni valami megvilágosító-összefoglaló útmutatás az előadás kapcsán, de lehet, hogy éppen azért, mert a poénokat nem akarták még véletlenül sem lelőni, ettől most eltekintettek. Én bíztam a szimatomban, és abban, hogy ez a csapat csak izgalmas előadást tud csinálni - ráadásul Ascher Tamás rendezőként működött közre, és ez feltétlenül jelent egy bizonyos (nem alacsony) színvonalat.
Az első pont, amikor az előadás kikacsintott ránk és idézőjelbe került néhány mozzanat, a két udvaronc (Harald és Thorwald) megszólalásához kötődött. Hasonló hatást értek el, mint amikor a Macbeth kapusa szólal meg a gyilkosság után, kicsit oldódik a komor hangulat, és ezek után csak abban reménykedünk, hogy ezek az udvaroncok minél többet lesznek még a színen. Jeleneteik hangvétele a Rosencrantz és Guildenstern halott c. Tom Stoppard művet is idézték, mindenesetre nagyon kellettek ebbe a komor tragédiát sejtető történetbe, amely Shakespeare királydrámáihoz hasonlóan tömeghalállal ért véget. A második részben a hasonló szövegek sokkal hangsúlyosabban vannak jelen, mondhatni ahogy a nagy titokra fény derül, a stílus is megváltozik. (Az udvaroncok sajnos csak mellékszereplők maradnak, de nagyon örülünk nekik mindig, amikor előkerülnek.)
Miután az előadásra lóhalálában értem oda - nagyjából húsvét óta nem érem magam utol - most teljesen felkészületlenül érkeztem a Jurányiba. Egy hónapja bevállaltam az önkéntes jegyszedést az estére (akár a K2, akár az Ascher név önmagában is elég lett volna ehhez) és még a szereplők névsorát sem olvastam el előtte. (Attól tartok, hogy a mezei nézők többsége, különösen azok, akiket más hív előadást nézni, pontosan így ül be egy ismeretlen darab előadására. Így legalább van esély a meglepetésekre is.) A szünetben néztem rá, hogy kik is ezek az udvaroncok. Nem kicsit lepett meg, hogy a darab írói ők, akik a korábbi K2-es előadásokat rendszerint rendezőként jegyezték, most színpadon is láthatóak. Fábián Péter és Benkó Bence éppen úgy tesz, mint Emanuel Schikaneder, a Varázsfuvola librettistája, maguknak írták a legjobb szerepet. (A párhuzam onnan jutott eszembe, hogy egy délutáni Fuvoláról érkezve néztem meg az előadást.) Ütőképes ez a párosítás a színpadon is, a fiúk egészen úgy néznek ki, mintha ikrek volnának, a szövegeikben mindig érzékelhető humor színpadi játékukban is jól érvényesül.
A szereplők nevei (ahogy felvilágosítottak), egészen hasonlóak a Gyűrűk urában emlegetettekére, de mégsem azonosak. Szó van tündékről is, sőt az előadásban fellép egy félig ember, félig tünde-lény is, Piti Emőke, aki kissé sablonos amazonra kénytelen venni a figurát, képregény szereplőnek érezzük legtöbbször. Boros Anna kapja az ellenpontját, a törékeny és gyámolítandó nő szerepét, aki mégis elkezdi a titkok kibogozását. Ezek és a többi szerep is leginkább kétdimenziós, szándékoltan az, talán még a legtöbb szín (és a legtöbb humor) Borsányi Dániel mágusában van. Az ő jelenetét szerettem a legjobban, talán azért is, mert akkor történt meg a várva várt nagy fordulat és a darab is kezdte beváltani a hosszú előkészítés után a hozzá fűzött reményeimet. A többi színész Domokos Zsolt a király, Horváth Csabolcs a fővezér - a hatalom birtokosai és a rendszer fenntartói, illetőleg leszármazottaik, Rózsa Krisztián és Viktor Balázs, akik atyáikhoz méltóak akarnak lenni és a sötétség erőinek legyőzésére készülnek "komoly játékra" kényszerülnek, nekik nagyon kevés ironikus szöveg jut. Az megint más kérdés, hogy korábbi szerepeik miatt nem annyira könnyű egészen komolyan venni Domokos Zsoltot és Viktor Balázst, mert tőlük is nagyon várnánk azt, hogy végül kikacsintanak ránk.
Az helyzetünk megítélése nagyon függ a nézőponttól, a történet végét nézve ez különösen igaz - ugyanazokat a tényeket szemlélhetjük derűsen is és tragikusan is, csak rajtunk múlik minden. Beállíthatjuk az életünket tragédiának is és akkor az lesz belőle. Ezt a következtetést nem csak ebből, de sok más mostanában elém kerülő élethelyzetből is lemértem, (mostanában megváltoztak a viszonyok és a legerősebb hatások már nem a színpadról érnek), de a látott előadások néha saját tapasztalataimat is megerősítik. Sokkal jobban járunk, ha komédiának nézzük a minket körülvevő folyamatokat, bár tudom, hogy ez csak egy pontig működhet, mégis jobb, ha ezzel próbálkozunk.
Ha valaki megnézi az előadást, nem lesz nehéz akár aktuálpolitikai párhuzamokat is levonni belőle, ha éppen ezt szeretné. Ennek a kifejtését viszont kihagyom, már csak azért is, mert akkor az eddig valamennyire elkerült spoilerezés csapdájába esnék. Ezt az előadást is meg kellene néznetek, ahogy a csapat korábbi nagy dobását, a Röpülj lelkemet is. Aki megteszi, utána már nem lesz szüksége ajánlókra, magától fogja erősíteni a K2 nézői bázisát.