Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) Opera (631) opera (22) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A Rózsavölgyi Szalon többször fog bele kockázatos vállalkozásba, mint nem. Alig van olyan előadásuk, amelyiknek a sikeressége előre biztosra vehető. Hol bevállalnak ismeretlen szerzőt, hol a színészek nem tartoznak a legnevesebbek közé, hol pedig a darab témája olyan, amely nem minden mezei nézőt inspirálna arra, hogy az óriási pesti színházi kínálatból éppen azt válassza. Jelen esetben a kevésbé közismert K.V. társulat bemutatóját láthattuk.

Nagyon kellemes nyolcvan percet töltöttem a színházban, amely éppúgy alkalmas lehetne arra is, hogy valaki a barátaival találkozzon itt és meghosszabbítsák ezt az időt, beszélgetéssel. Azt hiszem, hogy akik Yasmina Reza darabjára jegyet váltanak, hasonlóképpen jól fogják magukat érezni és nem lesznek csalódottak.

A francia írónőnek eddig nálunk a Művészet című darabja keltette a legnagyobb feltűnést, amelyet a Katonában játszott három kiváló színész, Ascher Tamás rendezésében. Az egész előadás alatt egy fehér alapon fehér kép megítéléséről folytatottak beszélgetést a szereplők, de volt ez olyan érdekes, hogy az előadás évekig ment hatalmas sikerrel, miközben néhány kritikában a Katona elbulvárosodásának veszélyét emlegették. Amint látszik, a Katona ettől nem omlott össze, műsorát végignézve jó messze van a bulvárszínháztól, viszont a szerző neve bekerült a köztudatba. Ennél jóval rövidebb szériát futott be a Vígszínházban Az öldöklés istene, amely két házaspár beszélgetését mutatta be. Yasmina Reza azt gondolhatja, amit ebben a darabban is mond az egyik szereplője: „egy házaspár magánélete nagyon izgató tud lenni”, ezért is választja ezt a témát gyakran.

Az „Egy élet háromszor”-ban ugyanazt a jelenetet láthatjuk háromszor egymás után, más-más beállításban. (Volt már itt egy hasonló előadás, Nádas Péter regényéből, az már Balikó Tamás halála miatt lekerült a műsorról.)

A három beállítás részletei a lényegesek, nem egyszer előfordul, hogy ugyanarra a jelenetre ahány szemtanú van, annyiféleképpen emlékszik vissza, úgy ahogy neki kedvező.

Én nagyon élveztem mindhárom beállítást, és csak az a kérdés vetődött fel bennem, hogy mivel négy szereplője volt a jelenetnek, miért nem készített el egy negyediket is a szerző. Az első jelenet a leghosszabb, mintegy harminc perc, a másik kettő húsz-húsz. Látszik, hogy melyikben éppen kinek a szemszögéből nézzük a történéseket, különösen a talán legkiemeltebb férfi bemutatásában érezhetünk jelentős különbségeket. Scherer Péter egy karrierben reménykedő, meghunyászkodó alkatú férfi, aki otthon és a hierarchiában fölötte állóval szemben sem tudja érvényesíteni saját akaratát. Az egyik változatban mintha mégsem lenne ennyire puhány – valószínűleg abban, amelyik az ő emlékeiben él a történtekről. Az előadásban van egy igazi nagyjelenete, amelyben (mentségére legyen mondva, részegen) beleiszik az egyik néző kávéjába, illetve egy másik vizesüvegébe. A Rózsavölgyi intim terében ez a maximum, amire vágyhat egy néző – tőle eleve alig egy-két méterre beszélgetnek a színészek végig, úgy érezzük magunkat, mintha mi is benne lennénk a történetben és erre még tovább tudják fokozni az intimitást. Nem akarok spoilerezni, nem fogok csak néhány részletre kitérni, de ketten is figyelmeztettek, hogy ez akkora jelenet, nehogy kihagyjam a megemlítését. Nem írom le, hogy hova kell ülni, hogy valaki ennyire bevonódjon az előadásba, mert kinézem a színészből, hogy később még akár improvizálhat is és eljuthat a színpadtól távolabbi asztalokig is. A színész egyébként is nagyszerűen improvizál, az előadásba belekonduló harangozást is megemlíti a szövegben…

Van persze néző, aki eléri, hogy foglalkozzanak vele. A sajtóbemutatón egy mobiltelefon birtokos néni nem tudta előadás előtt a telefonját kikapcsolni, így Terhes Sándor megnyugtatta, hogy megvárják, amíg sikerül egy nézőtársnak ezt a műveletet végrehajtania. (Ez a figyelmetlenség annyira mindennapos, hogy ritka az az előadás, amelyikbe nem szól bele egy mobil, a Rózsavölgyiben is hiába mondja be Hirtling István nagyon kellemes hangja, hogy a néhai szalonkultúrának nem része a telefon.)

A három jelenetben elég sok részlet variálódik. Másként látszik a két házaspár, a házigazdák (Száger Zsuzsanna és Scherer Péter), illetve a vendégségbe érkezők (Urbanovits Krisztina és Terhes Sándor) egymás közti kapcsolata, illetve még az is kérdéses, hogy a vendéglátók vagy a vendégek nézték el a látogatás napját és találkoztak így a kitűzött időpont előtt egy nappal. A vendéglátó Zsuzsa és a férj pártfogójának, Sándornak a kapcsolata mindhárom részben más-más színezetet nyer, illetve másként hat a vendég bejelentése is (megjelent egy tanulmány éppen aznap, arról a témáról, amelyet Péter évek óta kutat és egy hónappal van a publikáció előtt).

Az előadás felhívja a figyelmet arra, hogy minden másként is nézhető, sőt talán arra is, hogy minden helyzetet másként is átélhetnénk. Talán nem is az életünk konkrét tényei számítanának, hanem a hozzá való viszonyulásunk. Vannak tételmondatok a műben, amelyek szándékosan, tanulságnak vannak szánva, nem nehéz őket észrevenni („az ember mindent tönkretesz, saját magát is”).

Az előadás színjáték, a játék az amit ebből külön is aláhúznék. A négy színész nagy kedvvel és a legnagyobb természetességgel mutatja meg nekünk néha ugyanazokat a mondatokat más-más hangsúllyal. Ördög Tamás rendezése „az észrevehetetlen” típusba tartozik, azaz elég spontánnak tűnnek a helyzetek, semmiképp nem erőltetettnek. Néha eszembe jutott, hogy Terhes Sándornak ugyan valóban a sajtos rúd és a macskanyelv-e a kedvenc csemegéje, erősen remélem, hogy igen, ha annyira túl sokat nem is, de eleget ehet belőle.

A nézők minden bizonnyal szeretni fogják az előadást, mert számukra is ismerős helyzetek köszönnek vissza, lesz összehasonlítási alapja sokaknak arról, hogyan boldogulunk például a gyerekek fektetésével. Nem egyszer átérezzük ilyenkor, hogy „az egész rendszer összeomlott”.

Nem biztos, hogy a néző valamelyik szereplő szavait kiragadva azt fogja mondani az előadás után, hogy „ez életem legszebb estéje”, viszont vele szemben mégis kellemesen fogja magát érezni és amennyiben sikerül párhuzamot is vonnia a saját életével, még az is lehet, hogy valamit tanul is a látottakból. A szerzőnek ez is a leplezetlen szándéka, az előadás záró mondataiból is világos. Kiderülhet, hogy a világ, amelyik az ajtónk mögött van nagyon is hasonló ehhez, amit a színpadon nézhettünk...

Címkék: Scherer Péter Rózsavölgyi Szalon Ördög Tamás Urbanovits Krisztina Terhes Sándor Száger Zsuzsanna Egy élet háromszor

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr648659726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása