Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Miután E.T.A. Hoffmann virágcserepe kötelező olvasmány, bár azok között is inkább a slágerlista alján van, mégis feltételezem, hogy azért vannak, akik a címet olvasva tudják, hogy a regény főszereplője nem Veronika, hanem Anselmus, a kétbalkezes diák. Akkor most mi is van? – NEKEM mégis Veronika vált a Laboda Kornél és Varsányi Péter által készített átdolgozás legfontosabb szereplőjévé, vele mentem, érte izgultam, hogy szerelmével boldog legyen, még akkor is, ha az elmúlt több mint húsz év alatt, amióta ezt a művet is tanítom, értelemszerűen már kiderült, hogy sajnos ez nem fog bekövetkezni.

Rujder Vivien játéka már A brémai muzsikusokban is feltűnt, és én, akinek nehezére esik a számtalan új színinövendék beazonosítása, őt azonnal megjegyeztem báránykaként. Azóta is meggyőzött több alkalommal is, és ezen a számomra legkevésbé sem alkalmas – munkanapnak számító – szombat délutánon már elsősorban éppen rá gondolva szántam rá magam a megtekintésre.

Ugyan jellemzően nem hiszek a regények színpadi adaptációinak sikerességében, nagyon kevésszer tapasztaltam azt, hogy a műfajváltás során nem sérül alapjaiban egy történet, most kissé reménykedtem, hogy hátha csoda történik és sikerül a nagy mutatvány és az egyébként is középiskolásoknak készült előadás által később majd tanítványaim közül az, akit érdekel, esetleg közelebb kerülhet a mű világához.

Ez az adaptáció, ahogy a legtöbb, néhány ponton követi a mű világát, viszont van benne néhány olyan komolyabb változtatás, amely miatt nem mondható el, hogy kiváltja a regény elolvasását. Összességében a mű szelleméhez többé-kevésbé így is hű és nem kidobott idő az a másfél óra, amelyet Varsányi Péter rendezésének megnézésével töltünk.

Az egyik – számomra fontos – módosítás talán nem is a szövegből következik, hanem a szereposztásból. A regényt olvasva – gondolom én – az átlagolvasó abban reménykedik, hogy Anselmus a fantáziavilágban ragadjon le és ne a polgári létet válassza. Én ezzel legalábbis így voltam, különösen azért, mert a regényben a két rivális leányzó (Veronika és Serpentina) egyike sem elevenedik meg, mindkettő a lehető legsematikusabb, egy-két jellemzővel körülírt. Jelen esetben viszont látunk egy igazi-hús vér leányzót Veronika személyében, álmokkal-vágyakkal, akiről a szerző ellenére mégis azt hisszük, hogy tényleg szerelmes Anselmusba, nem pusztán udvari tanácsosné akar lenni. A darab végén tragédiaként hat döntése, hogy férjhez megy a Figeczky Bence által valóban kellően ellenszenves (de karakteres) figurává tett Heerbrand irattároshoz, akire szintén emlékezni lehet az előadás után is, és egyáltalán nem vagyunk meggyőződve, hogy Anselmus jó utat választott. Természetesen lehet, hogy ez is a rendező célja és a művel ellentétben azt sugallja a közönségnek, hogy rossz nyomvonalat követnek, ha a fantázia (netán a művészet) világába menekülnek és jobban járnának ők is, ha maradnának szépen a polgári közegben. Ha ez volt a cél, akkor ez érvényesült is.

Amíg Rujder Viviennel könnyedén azonosulni tudunk, nagyon él a színpadon, addig a zöld kígyócska sokkal nehezebben játszható szerepét Mészöly Anna nem tudja plasztikussá tenni. Hangja sem sejtelmes, nem érezzük a varázslatot. ((Nem állítom, hogy most azonnal tudnék mondani valakit, aki ezt a megfoghatatlan, lenyűgözően éteri jelenséget BIZTOSAN megcsinálná az Ódry Színpad körülményei között ebben a rendezésben, de mondjuk próbálkoznék esetleg Kurta Nikével, és akkor lenne esély rá, hogy hiteles legyen Anselmus, azaz Lestyán Attila választása.)) Túl nehéz ez a feladat, annyira nincs fogódzó hozzá, így nem is lenne méltányos felhánytorgatni Mészöly Annának azt, hogy a varázslat nem sikerült.

Anselmus figurája és élethelyzete nagyjából változatlan, de talán őt is ugyanaz gyengíti: túl életszerű a kapcsolata Veronikával, nagyon szeretnivalóak együtt, ahogy kicsúfolják az irattárost a háta mögött, emiatt viszont a darab végkimenetele végképp nem logikus és elbizonytalanodik az egész szereplő alakja a végére. Amíg Lestyán Attila, aki alkatilag passzol a szerephez, a szerencsétlen lúzert játssza az elején, az egészen rendben van, és jól sikerülnek a segédtanító házában játszódó jelenetek is, melyekben fontos szerepet kap Paulmann segédtanító is, Veronika apja. Kerekes Józsefet jó régen nem láttam, jelenlétével feldobta az előadást, ahogy Gyabronka József is Lindhorst szerepében. El lehetett neki hinni a kettős életet, azt is, hogy néha szalamandrává tud változni, ez a legtöbb ami elmondható.A játszott szerep egyik színésznek sem kihívás, több színpadon töltött évtized után a kisujjukból rázzák ki ezeket a karaktereket, érezzük játékukon ezt.  Blasek Gyöngyi az almáskofa szerepében másféle színjátszási stílust képviselt, elütött a közegtől, de ez a történethez is illeszkedett, így lehetséges, hogy szintén a rendezői szándékkal egybehangzóan történt. Vitányi-Juhász István és Zoltán Áron kisebb szerepekben kisebb hatással volt az előadás alaphangulatára, ők most azt tapasztalhatták meg, hogy milyen másoknak alájátszani. Kevés bizonytalanabb pálya van, mint a színészi, a végzős színészek közül nem lesz mindenkiből örökös címszereplő.

Boros Dorottya valószínűleg a pénzhiány hatására tervezett ilyen kissé jellegtelen és sivár látványt, nekem nagyon hiányzott az, hogy amikor Lindhorst levéltáros háza hirtelen elvarázsolódik, legalább fényekkel ne éreztessék át ezt a más közeget. Én leginkább az egészen eszköztelen, csak a színészekre építő színházat kedvelem, de egy ilyen történetnél – ha már van valamiféle díszlet – akkor a fehér vásznakat és a magasból lelógó néhány befőttesüvegbe tett zöld növény-utánzatot mégis keveslem. Az arany virágcserép kifejezetten hiányzott az előadásból és vele együtt az a kis többlet, ami miatt érdemes egy ilyen vállalkozásba belefogni, most is - mint a színházi előadások döntő többségénél - a részeredményeknek örülhettünk.

Címkék: Gyabronka József Kerekes József Ódry Színpad Blasek Gyöngyi Az arany virágcserép Zoltán Áron Rujder Vivien Lestyán Attila Mészöly Anna Figeczky Bence Varsányi Péter Vitányi-Juhász István Boros Dorottya

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr438449812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása