Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

6Szín (54) Aczél András (25) Ajánló (855) Alföldi (88) Almási-Tóth András (52) Ambrus Mária (33) Ascher Tamás (26) Átrium (50) Bakonyi Marcell (25) Balatoni Éva (22) Balczó Péter (39) Balga Gabriella (33) Bálint András (21) Balsai Móni (21) Bányai Kelemen Barna (24) Bán Bálint (26) Baráth Emőke (23) Bátki Fazekas Zoltán (27) Belvárosi Színház (53) Benedek Mari (61) Benkó Bence (20) Bezerédi Zoltán (30) BFZ (34) Boncsér Gergely (44) Borbély Alexandra (25) Börcsök Enikő (27) Bretz Gábor (86) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (29) Budaörs (25) Centrál Színház (34) Chován Gábor (20) Csákányi Eszter (22) Cseh Antal (47) Cser Ádám (27) Cser Krisztián (283) Csiki Gábor (34) Csuja Imre (27) Cziegler Balázs (35) Dankó István (32) Debreczeny Csaba (22) Dinyés Dániel (46) Domokos Zsolt (22) Don Giovanni (26) Egri Sándor (23) Elek Ferenc (37) Énekes-portrék (33) Enyvvári Péter (21) Erdős Attila (24) Erkel Színház (148) Évadértékelés (37) Fábián Péter (20) Farkasréti Mária (41) Fekete Attila (46) Fekete Ernő (26) Ficza István (22) Figaro 2.0 (57) Figaro házassága (86) Fischer Ádám (25) Fischer Iván (22) Fodor Beatrix (63) Fodor Gabriella (30) Fodor Tamás (29) Friedenthal Zoltán (20) FÜGE (35) Fullajtár Andrea (35) Gábor Géza (90) Gálffi László (25) Gál Erika (48) Gazsó György (20) Geiger Lajos (46) Gergye Krisztián (20) Göttinger Pál (45) Gyulay Eszter (25) Hábetler András (97) Haja Zsolt (42) Hatszín Teátrum (32) Hegedűs D. Géza (28) Heiter Melinda (29) Herczenik Anna (21) Hernádi Judit (20) Hollerung Gábor (30) Horváth Csaba (31) Horváth István (39) Izsák Lili (24) Jordán Adél (26) Jordán Tamás (24) Jurányi (72) k2 színház (26) Kákonyi Árpád (21) Káldi Kiss András (26) Kálid Artúr (23) Kálmándy Mihály (41) Kálmán Eszter (41) Kálmán Péter (39) Kálnay Zsófia (51) Kamra (39) Karinthy Márton (22) Karinthy Színház (43) Kaszás Gergő (21) Katona (123) Katona László (32) Kékszakállú (67) Kerekes Éva (30) Keresztes Tamás (31) Keszei Bori (48) Kiss András (45) Kiss Péter (20) Kiss Tivadar (24) Kocsár Balázs (26) Kocsis Gergely (37) Kolonits Klára (69) Komlósi Ildikó (45) Köteles Géza (24) Kovácsházi István (22) Kovács István (55) Kovács János (21) Kovács Krisztián (25) Kovács Lehel (21) Kovalik (31) Kováts Adél (26) Kulka János (20) Kun Ágnes Anna (20) Kurta Niké (21) László Boldizsár (26) László Lili (20) László Zsolt (39) Lengyel Benjámin (21) Létay Kiss Gabriella (39) Lovas Rozi (26) Mácsai Pál (22) Makranczi Zalán (32) Marczibányi Tér (24) Máté Gábor (34) Máthé Zsolt (28) Megyesi Schwartz Lúcia (22) Megyesi Zoltán (102) Meláth Andrea (23) Mester Viktória (47) Mészáros Béla (30) Mészáros Blanka (23) Mészáros Máté (20) Miksch Adrienn (45) Miskolc (58) Mohácsi János (32) Molnár Anna (22) Molnár Gusztáv (20) Molnár Levente (29) Molnár Piroska (40) Mucsi Zoltán (45) Müpa (113) Nagypál Gábor (23) Nagy Ervin (22) Nagy Mari (21) Nagy Zsolt (31) Napi ajánló (179) Németh Judit (23) Nemzeti (67) Nézőművészeti Kft (36) Nyári Zoltán (30) Ódry Színpad (67) opera (22) Opera (631) Operakaland (44) Ördögkatlan (22) Örkény Színház (57) Orlai Tibor (96) Ötvös András (21) Őze Áron (26) Palerdi András (43) Pálmai Anna (31) Pálos Hanna (26) Pál András (42) Pasztircsák Polina (33) Pataki Bence (29) Pelsőczy Réka (60) Pesti Színház (21) Pető Kata (29) Pinceszínház (25) Pintér Béla (28) Polgár Csaba (25) Porogi Ádám (26) Purcell Kórus (24) Puskás Tamás (22) Rába Roland (22) Rácz István (23) Rácz Rita (30) Radnóti Színház (53) Rálik Szilvia (23) Rezes Judit (22) Ring (25) Rőser Orsolya Hajnalka (26) Rózsavölgyi Szalon (73) RS9 (26) Rujder Vivien (29) Rusznák András (20) Sáfár Orsolya (29) Sándor Csaba (36) Scherer Péter (34) Schneider Zoltán (30) Schöck Atala (51) Sebestyén Miklós (22) Sodró Eliza (23) Spolarics Andrea (21) Stohl András (31) Súgó (73) Sümegi Eszter (24) Szabóki Tünde (26) Szabó Máté (51) Szacsvay László (23) Szamosi Zsófia (21) Szappanos Tibor (31) Szegedi Csaba (39) Székely Kriszta (27) Szemerédy Károly (22) Szemere Zita (45) Szerekován János (30) SZFE (31) Szikszai Rémusz (24) Szirtes Ági (28) Szkéné (59) Szvétek László (35) Takács Nóra Diána (22) Takátsy Péter (26) Tamási Zoltán (25) Tarnóczi Jakab (20) Tasnádi Bence (34) Thália (99) Thuróczy Szabolcs (26) Török Tamara (27) Ullmann Mónika (21) Ungár Júlia (20) Valló Péter (27) Varga Donát (20) Várhelyi Éva (24) Vashegyi György (34) Vida Péter (22) Vidéki Színházak Fesztiválja (20) Vidnyánszky Attila színész (23) Vígszínház (45) Viktor Balázs (21) Vilmányi Benett Gábor (22) Vizi Dávid (30) Vörös Szilvia (26) Wiedemann Bernadett (43) Wierdl Eszter (24) Zavaros Eszter (38) Zeneakadémia (54) Znamenák István (41) Zsótér Sándor (79) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

A tavalyi évad nagy operaházi ötlete volt ennek a sorozatnak a beindítása. Adott két jól beszélő, jó humorérzékű, a világról érzékenyen gondolkodó ember, aki érezhetően jól tud figyelni - egy rendező (Aczél András) és egy énekes-rendező (Hábetler András) - akik az operaházi közegben léteznek évtizedek óta, mindent tudnak a műfajról és ismerik a kollégákat. Minden alkalommal más-más népszerű énekest kínálnak fel azoknak az opera-rajongóknak, akik hajlandóak szombat délután négykor eljönni az Erkel színházba és jegyet váltani azért, hogy ezt a bizonyos művészt, akit nyilván erősen kedvelnek, civil formájában is megtekintsék, meghallgassák mindazt, amit a két kérdező ki tud vagy ki akar szedni belőle. Most Cser Krisztián pályája volt terítéken.

Érzékeny a helyzet, óhatatlanul is kénytelen a kiválasztott áldozat bizonyos részeket megmutatni önmagából, a kérdezőkön is sok múlik, hogy mire fektetik a beszélgetés hangsúlyait. Az a jó, hogy mindenkinek van nyilvános felülete, amelyre újságírók kérdéseire válaszolgatva már korábban is fényt derített, nem muszáj a titkos ajtókat feltépni ahhoz, hogy érvényesen, őszintén beszéljen úgy valaki magáról, hogy a jelenlévők átérezzék azt, hogy most mégis beavatottakká váltak. Valószínűleg a meghívott személye juttatta eszembe azt a párhuzamot, hogy olyan volt ez a program, mintha a Kékszakállú a publikusabb szobáit mutatta volna meg, talán azokat, amelyek nincsenek amúgy sem zárva. Aki már idejött az azért jöhetett – feltételeztem előzőleg -, mert az előadások kapcsán amúgy is betekintett már Cser Krisztián ötödik ajtaja mögé, amelyik folyamatosan tárva-nyitva áll és pontosan érzékeli, hogy mekkora is ez a birodalom…

A tavalyi évadban nem tudtam megnézni egyetlen ilyen OpeRaportot sem, pedig többre is kíváncsi voltam. Nem mondhatni, hogy túl kedvező a szombat délutáni időpont.

Cser Krisztián programja eredetileg novemberre lett volna kitűzve, és éppen egy olyan szombatra, amelyiken teljesen lehetetlen lett volna eljönnöm otthonról, így biztosan lemaradtam volna erről is, hiába szólt elejétől végig az általam legtöbbet nézett énekesről. A halasztás jól jött és úgy néz ki, hogy másoknak is, mert közel ötven ember vett jegyet erre a rendezvényre. (Az Operaház kedden kezdte az eseményt reklámozni, majdnem megnégyszereződött az eladott jegyek száma az utolsó négy nap alatt. Lehet, hogy hosszabb reklámidőszak kellene ezeknek a nem több ezer embert megmozgató eseményeknek is.)

Engem már előzőleg is érdekelt, elvi szinten is, hogy milyen előzetes élmények elég erősek ahhoz, hogy valakiben felébredjen az az elhatározás, hogy más oldalról, hétköznapi formájában akarjon látni egy énekest (aki vagy elénekel a műsor végén egy-két áriát, vagy nem – nem tudható előre, hogy mire számíthatunk). Éppen ezért írtam előre ehhez a bejegyzéshez egy kérdőívet és erősen reménykedtem abban, hogy akik a művész miatt megjelentek, akik feltehetően „a rajongói bázisának” kemény magját jelentik, hajlandóak lesznek kitölteni és beszámolnak a Cser Krisztiánhoz fűződő első élményeikről is. A kérdőív kiértékelése a mezei nézőknek érdekes, sőt akár a művésznek magának is. Adhat valamiféle visszajelzést arra nézve, hogy az eddigi pályáján mely munkáival sikerült leginkább hatnia – mi az amire a törzsközönsége legszívesebben emlékszik vissza. Természetesen ez a merítés nem tükrözi, nem is tükrözheti a valóban létező rajongói tábor véleményének egészét, amely nyilván nincs központilag szervezve, bár valami hasonlóra utaltak a műsorvezetők.

(Akiket érdekelnek a kérdőívre adott válaszok, azok a bejegyzés végén két oldalnyi szöveget olvashatnak erről.)

Az egy órásnak hirdetett, másfél órásnak induló beszélgetés végül két órányi lett, de még így is csak egyes pontokon érintette a fő témát, a művész pályájának kialakulását, mélyfúrásokat végeztek a kérdezők. Láthattunk gyerekkori fotókat, 1994-es iskolai színi előadás részletét, majd 1997-es és 2007-es koncertbejátszásokat, szó volt kezdeti zenekar alapítási kísérletekről, családi viszonyokról (karmesterek és operaénekesek vannak a művész felmenői között, annyira nem véletlen, hogy itt tart). A program összeállítóját, Aczél Andrást leginkább az foglalkoztatta, hogy bemutassa a művésszé válás stációit, hogyan és miből  jött létre az a Cser Krisztián, aki évek óta az Operaház reklámarca, sok jelentős szerepet kap és a legnépszerűbb férfiénekesek közé tartozik. A teljes pálya bemutatása szükségszerűen el kellett, hogy maradjon – éppen az az időszak (2008-tól), amelyet az operaházi törzsnézők is ismerhetnek alig került szóba. Azoknak, akik csak az utóbbi 2-3 évben figyelik a művészt, nyilván jó lett volna, ha erre a korszakra, az első operaházi évekre is marad idő. De nem maradhatott, illetve csak akkor lett volna esély, ha kevesebb a bejátszás, vagy rövidebbek.

Nekem kifejezetten tetszettek azok a kérdések, amelyeket az énekes kapott, sőt volt olyan, amelyikről azt éreztem, hogy helyettem tették fel. Voltak olyanok is, amelyek mélyebbre mentek, de a műsor eleve azt hirdeti, hogy a két műsorvezető nem rajongói pozícióból csodálkozik rá a kollégára (a közönség áll rajongókból), hanem gondoskodik arról, hogy a vendég valódi válaszokat adjon és eközben  "egy percre se érezze jól magát". Ha ehhez viszonyítunk, akkor kívülről nézve elmondható, hogy kesztyűs kézzel bántak mégis a művésszel.

Jó volt a lehetőség, hogy alkalmat adott annak megmutatására, hogy miként áll hozzá a szerepeihez Cser Krisztián, hogyan szemléli az életet. Valószínűleg, aki most meghallgatta, ezek után másként fogja nézni. (Messzire vezető kérdés, hogy jó-e nekünk, ha megismerjük az énekeseket, nem nehezebb-e utána elképzelnünk később színpadi szerepeikben?)

Cser Krisztián nyilvánvalóan izgult a kezdéskor, és ez alkalmat adott, hogy már azonnal a színpadi munkára terelődjön a figyelem. Izgul-e az előadások előtt is? - Ez a nézőket általánosságban is foglalkoztató kérdés. Tudható, hogy nem minden színész egyforma ezen a területen, van akinek nem kell külön felkészülési idő, azonnal fejest ugrik az alakításaiba, mások – így Cser Krisztián is - nem oldott és laza, mielőtt színpadra lép. Aztán már mennek a dolgok – de ezt tudjuk, látjuk mi is.

Tanulmányai kapcsán szóba került Marton Éva, akiről korábbi interjúk kapcsán is kiderült, hogy a művész egyik korai felfedezője volt, aki a zeneakadémiai tanulmányokra biztatta, aki érzékelte személyiségének kisugárzását már akkor, amikor még egészen kezdő énekes volt. Ez a kisugárzás-téma érezhetően tetszett a jelenlevőknek, akik nyilván azért ültek ott, mert ők is – nem egyszer – megtapasztalták a művész hatását.

Külön érdekesség volt a korai felvételek hallatán „a miből állapítható meg, hogy basszus a hangja valakinek” felvetés. A közönség akkor nevetett a legjobban, amikor kérdésként merült fel, hogy ugyan Cser Krisztián hangja basszus-e. (Attól tartok, hogy hiába lovagol ezen annyi énekes, a mezei nézőknek ez teljesen mellékes, csak az számít, hogy valakinek a hangja tetszik vagy nem, hat ránk vagy nem.)

Hábetler Andrást szintén foglalkoztatta a basszisták speciális helyzete – jellemzően idősebb szerepeket kell már fiatalon is énekelni, azaz rendkívül lényeges az, hogy színjátszó képességeiket fejlesszék. (Jobban, mint a tenoristáknak, akiknek viszont célszerű fiatalságukat hosszan konzerválni.) Láthattuk így az énekest A vörös tehénben, Kossuth Lajosként, zseniálisan maszkírozva. Ehhez a témához kapcsoltan került szóba a Kékszakállú, amely az énekes legkedvesebb szerepe, majdnem minden vele foglalkozó interjúban említésre kerül. Az énekes megállapításai a témában egészen hitelesek, aki látta több alkalommal Kékszakállú hercegként, annak kevés kétsége lehet. Igen, mindig más és őt nézve nem mondhatja valaki komolyan, hogy ez csak az idősebb basszistáknak való feladat.

Számomra igazán újként ható mozzanat csak kevés volt (erre számítottam, hiszen feltételeztem, hogy a művésszel készült nem kevés interjú megmutatta már azt, amit meg lehet mutatni belőle), viszont volt három bejátszás is, amely a meglepetés erejével hatott. Ez arra jó, hogy az ember – ha netán képes lenne valamikor is olyan kijelentéseket tenni, hogy valamit-valakit igazán ismer – kijózanodjon. Hiába nézegetem Cser Krisztiánt mindenben, amiben tudom az utóbbi három évben, ő 1998 óta él és működik énekeseként, azaz 18 éve, aki ennél később kapcsolódott be, az nem láthatott előadásokat, sőt nem is mérheti igazán fel a megtett utat. Ez a három bejátszás mind az ígéretes korai időszakot mutatta, egy 2007-es áriavizsgát, amelyen Fiescó volt (a youtube-on egyedül a duett elérhető, amelyet Geiger Lajossal énekel), majd a Spoletóban játszott Hamupipőkébe is belenézhettünk, amely az első igazi nagy színpadi szerepét hozta (Don Magnifico). Azt legalább tudtam, hogy léteztek ezek a nyilvános szereplései, de azt, hogy 2010 nyarán Szegeden a Carmenben is volt (Zuniga) sose hallottam, én ma délutánig abban a tudatban voltam, hogy Szegeden először ebben az évadban a Figaro Hábetler András által rendezett változatában debütált. Az egybegyűlt közönségre – a hirtelen beállt csendből következtetve – szintén nagy hatással voltak a látottak-hallottak, még a korai időszakban készült felvételekről is átjött az énekes hatása. (Egészen biztos, hogy sokan lettek volna, akik inkább olyan bejátszásokat hallgattak volna szívesen, amelyben az énekes jelenlegi hangminősége érvényesül.)

A program utolsó perceiben Cser Krisztián először egyedül, majd barátjával gitározott, énekelt, így egészen váratlan hatást tett ezzel a választásával is az egybegyűltekre, értékelték a sokszínűségét.

Ezek után következzen a kérdőív kiértékelése, mi derült ki azokról, akik nézték a programot:

Ezen a délután 46 néző jelent meg, akik mind kézhez vették az említett kérdőívet és közülük 31 fő visszaadta részben vagy egészben kitöltve. Mi ragadta meg e nézőket Cser Krisztián korábbi szerepei közül, mióta figyelik?– ilyen és ehhez hasonló kérdésekre vártam a választ.

Most a legfontosabb tapasztalatokat szűröm le és mivel nem minden kérdésre válaszolt mindenki, csak alkalmanként írok számokat.

A 31 fő közül mindössze hat volt, aki már járt korábbi OpeRaporton is (Kertesi Ingrid, Gál Erika-Szvétek László, Sümegi Eszter volt a téma). Ha a programsorozat még intenzíven folytatódna, nyilván a visszatérők aránya növekedne, egyre többen lennének az Operaház iránt általánosan érdeklődők is. A kérdőív megerősítette azt, ami enélkül is tudható volt: aki eljött, három fő kivételével (akik meghívásra jöttek és még soha nem hallották élőben a művészt), mind kizárólag azért volt itt, hogy jobban megismerje a MÁR megszeretett énekest.

A válaszadók elsöprő többsége (17) ismerőstől értesült arról, hogy lesz Operaport, viszont rögtön utána az Opera honlapja a második forrás (11), tehát nem mellékes, hogy a Ház maga mennyi energiát fektet az internetes felületeinek frissítésébe, mennyi idővel az időpont előtt hirdet intenzíven egy programot.

Volt egy előfeltevésem, hogy sokak számára minden bizonnyal az egy látásra megjegyezhető-megszerethető művészek közé tartozik Cser Krisztián. Az „én praxisomban”, ha lehet ezt mondani, többségében vannak azok az énekesek, akiket 3-4 különböző szerepben kell megnéznem ahhoz, hogy igazán megtetszenek, sőt van olyan is, akit most remek énekesnek tartok, de meglehetősen kitartóan, hat éven át némi fejcsóválással és kétkedéssel nézegettem. Nagyon sok múlik az alkaton persze. Azonnal megtetszett viszont annak idején (2006) az egyik kérdező, Hábetler András a Figaróban, Cser Krisztián 2008. november 9-én pedig a Pomádéban. A válaszadók (21 fő) közül ketten szintén a Pomádéhoz kötik a művész „felfedezését.” Bevallom, én több Pomádé-említésre számítottam, viszont emellett előkerült még 11 másik szerepe válaszként az első élmény kérdésre. Ketten a Purcell Kórushoz kötődő hangversenyeket említik, van valaki aki egy Simándy emlékhangversenyen lelt rá (Keszthelyen), ezen kívül viszont jellemzően a Kékszakállú, Tosca, Figaro, Hunyadi, Varázs- és Parázsfuvola kerül elő. Vannak akik a művész lehengerlő 2013-as Leporellóját emlegetik (erről szólt az első Cser Krisztián bejegyzésem, egy valóban revelatív előadásról) és hárman vannak olyanok is, akik ebben az évadban vették észre, hogy énekel - valakinek a szeptemberi gödöllői koncertje, két főnek a decemberi Don Giovanni volt olyan érdekes, hogy azok hatására most is eljöjjön.

A válaszadók kétharmad részben még csak ismerkedőben vannak a művész pályájával, tíznél kevesebbszer látták, míg van hét „20+”-os néző is, aki lehet, hogy az „50+”-t karikázta volna be, ha lett volna ilyen kategória. Tízen lakhelyüktől eltérő helyszínen is megnézték már, ami elég nagy szó, jelzi az érdeklődés mértékét.

A kedvenc szerepek említésénél a jelenlévők harmada nagyon széles spektrumot ragadott meg, látszott, hogy jól ismerik a művész repertoárját, mindazonáltal nem meglepő módon Leporello vitte el a pálmát, illetve Figarót, Sarastrót és a Kékszakállút is többen említik. Elmondható, hogy ez összefügg azzal, hogy miben nézhető a művész, illetve azzal is, hogy mely szerepek azok, amelyekben igazán kiemelkedő alakítást nyújtott az utóbbi időben. Engem érdekelt az is, hogy milyen szerepekben vágynák látni őt a mezei nézők. Nem kevés általános válasz jött („bármiben”, „mindenben”, „mindenben, amit ő szeretne”), de a kívánságlista összesítve nem lett így sem rövid: Scarpia, Borisz Godunov, Lohengrin, Turandot, Parsifal, Wotan, Fülöp Király (sokszor), VIII. Henrik, Kékszakállú, Spiritiszták, Figaro, Bánk bán, Varázsfuvola, Ozmin, Pomádé, Fiesco, Mefistofele, Mozart Requiem, Bach. Amint látszik, a nézők hol szerepet, hol darabot emelnek ki, és az is, hogy még olyan szerepek is ide kerülnek, amelyeket a közeli februárban Pesten is énekel a művész, azaz csak döntés kérdése a megtekintés. (Akit érdekel a téma – akit nem, idáig már biztos nem jutott el az olvasásban – azoknak javaslom a tájékozódást a művész saját honlapján – krisztiancser.com.)

Megkérdeztem – igaz, hogy csak viccből és nem gondoltam, hogy erre igen válaszok fognak érkezni – mely szerepében nem tetszett a művész, amelyet esetleg nem tartottak számára alkalmasnak. Ketten beírták a Mariót, de mindketten másra fogták a nemtetszés okát (rendező, a darabbal szembeni idegenkedés).

A kérdőívből az is kiderült, hogy szinte mindenki inkább az opera-szerepeiben nézi a művészt, egy ember írta azt csak, hogy többször látja koncerten, mint az Operában. (Természetesen ennél a kérdésnél is előjönnek a „bármit, csak Cser Krisztián énekelje”- kategóriába esők, ezúttal hatan húzták alá: „mindenben nézem, amiben tudom”.)

A 31 válaszadó közül 9 már személyesen gratulált a művésznek, négyen többször is – a többiek közül a nemet beírók többsége egyben azt is aláhúzta, hogy „nem, mert zárkózott vagyok”.

Kíváncsi voltam arra is, hogy a sajtóban mennyire követik a művészt – mindössze hárman írták, hogy nem, a többiek közül az „igen” és a „ritkán” aránya megegyezett.

Szintén érdekelt, hogy mennyire érzik soknak-kevésnek Cser Krisztián operaházi jelenlétét. A törzs-rajongók (6) kitartanak és most is azt húzzák alá: „akárhány előadás kevés lenne”. A többiek között azonos mértékben van jelen az „éppen jó-megfelelő” illetve a „kevés”. Tudjuk, minden relatív, a tavalyi év több mint nyolcvan fellépésére a kevés szó azért nem igazán passzol, de el tudom képzelni, hogy van aki ennél többször is megnézné, ha tehetné.

A programmal kapcsolatban utólag megválaszolható kérdésekkel kevesen foglalkoztak érthető módon, de akik igen, azok közül szinte mindenki a „nagyon tetszett” opciót választotta, és külön örültek a fotóknak, a régi bejátszásoknak (bár a hosszúságukat néhányan túlzásnak tartották és inkább a művészt hallgatták volna többet), a gitározásnak, a kötetlen hangulatnak. Nem meglepő módon volt aki kiemelte pozitívumként a művész izgulását, kedvességét, őszinteségét. Többen örültek, hogy a szerepek mögött létező embert vélték megpillantani. A technikai problémák sem felejtődtek azért el, illetve ketten is akadtak, akik a műsorvezetők poénjait nem értékelték igazán. (Egy-egy fekete pontot kapott a két András, ez nem szignifikáns ha a kitöltők számára levetítjük.)

A kérdőívből számomra az is leszűrhető, hogy egy nézői benyomást egy előadás kapcsán nem lehet kinyilatkoztatásként kezelni. Volt aki túl soknak tartotta azt az időt, amit a műsorvezetők beszéltek, miközben én ugyanezeket a kérdéseket rövidnek éreztem, amelyek kifejtésére bőven kapott időt Cser Krisztián.

Sokan említették, hogy még több Operaportot szeretnének és összesen 15 énekes nevét sorolták fel, köztük ketten Kálmándy Mihályét is, aki már január 30-án terítékre kerül. (A Művész jelen is volt és így feltehetően már felkészülten fog a saját megmérettetésére eljönni.)

Aki tudja, hogy van az ismerőseinek körében olyan, akit éppen Kálmándy Mihály érdekel, az ne habozzon, látható, hogy most is szájhagyomány útján terjed legjobban az információ, a világ nem változott semmit, csak a technika fejlődik.

Összességében kifejezetten tanulságos délután volt, ha a délelőtti Parázsfuvolácskát is beleszámítom, amelyet a fiam kedvéért tekintettem meg immár negyedszer, akkor elmondhatom, hogy ez a nap, tekintve, hogy lassan éjfél, teljes egészében Cser Krisztián nap lett. Jól van ez így, van mit emészteni, amíg jönnek a Figarók majd ezerrel, 2.0-ás és hagyományos változatban is január 25-én, Győrben.

Címkék: Opera Erkel Színház Cser Krisztián Hábetler András Marton Éva Aczél András OpeRaport

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr438256484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása