Bejegyzések

Mezei néző

Íme a mottó: Válassz! 1. A jelen múlttá válik, a pillanat nem maradhat örök. 2. A jelen múlttá válik. A pillanat nem! Maradhat örök.

Címkék

011Alkcsop. (3) Ács Norbert (2) Aczél András (17) Adorjáni Bálint (9) Adrian Eröd (6) Ady-Petőfi est (2) Ágh Márton (2) Ágoston Katalin (2) Ágoston László (5) Ágoston Péter (3) Agota Kristof (2) Aida (2) Ajánló (420) Akadémiai Kórustársaság (3) Alekszej Markov (2) Alexandru Agache (2) Alexis Lathman (2) Alföldi (61) Almási-Tóth András (35) Almási Éva (3) Altorjay Tamás (3) Ambrogio Maestri (3) Ambrus Ákos (5) Ambrus Mária (23) Ambrus Orsolya (2) Amphitryon (4) Anatolij Fokanov (2) Andrássy Máté (3) Andrusko Marcella (6) Anette Dasch (2) Angelica nővér (2) Anger Ferenc (10) Anger Zsolt (2) Anja Kampe (7) Anna Netrebko (2) Ann Silberberg (3) Antal Csaba (3) Antal Mátyás (2) Anyegin (10) Apáti Bence (6) Apró Ernő (2) Arabella (5) Aracs Eszter (2) Aranytíz (3) Ari-Nagy Barbara (5) Ariadné Naxosban (2) Árkosi Árpád (2) Armel Operafesztivál (5) Árva Nóra (2) Ascher Tamás (16) Átrium (37) Az istenek alkonya (2) A bajnok (2) A bolygó hollandi (6) A denevér (2) A köpeny (2) A nagy füzet (2) A nürnbergi mesterdalnokok (2) A pasi a szomszéd sír mellől (2) A puritánok (2) A Rajna kincse (8) A sevillai borbély (4) A sütemények királynője (2) A tavasz ébredése (2) A telefon (3) A tenor (2) A trubadúr (6) A vágy villamosa (2) A varázsfuvola (3) A velencei kalmár (2) A vihar (3) A walkür (4) Bábszínház (7) Bach Kata (8) Bagossy László (14) Bagossy Levente (9) Bajcsay Mária (3) Bajomi Nagy György (2) Baki Dániel (7) Bakonyi Anikó (4) Bakonyi Marcell (10) Bakos Anikó (3) Bakos Kornélia (11) Bakó Antal (6) Baksa Imre (9) Balatoni Éva (19) Balázsovits Edit (4) Balázs Andrea (8) Balázs Zoltán (2) Balczó Péter (21) Balga Gabriella (16) Balikó Tamás (7) Bálint András (10) Ballér Bianka Gréta (5) Balogh Eszter (6) Balsai Móni (8) Bandi András Zsolt (2) Bándi János (2) Bánfalvi Eszter (7) Bánki Gergő (5) Bánk bán (2) Bányai Kelemen Barna (5) Bányavakság (2) Bányavirág (4) Bán Bálint (11) Bán János (12) Bárány Péter (5) Baráth Emőke (18) Bárdosi Ibolya (3) Bárnai Péter (5) Baronits Gábor (4) Bartal László (5) Bartók Emlékház (3) Básti Juli (3) Bátki Fazekas Zoltán (21) Bátori Éva (8) Bazsinka Zsuzsanna (3) Beéri Benjámin (2) Beeri Benjámin (2) Belvárosi Színház (34) Benedek Mari (28) Benedek Miklós (7) Benkó Bence (8) Beöthy-Kiss László (16) Bercsényi Péter (7) Berczelly István (2) Bérczes László (3) Bereczki Zoltán (4) Béres Attila (5) Béres Ilona (2) Béres Miklós (2) Bethlen téri színház (4) Bezerédi Zoltán (12) BFZ (4) Birgit Remmert (2) Bíró Kriszta (9) Blaskó Borbála (3) Blaskó Péter (4) Blazsó Domonkos (8) BMC (4) Bocsárdi László (3) Bódi Mariann (3) Bodnár Erika (10) Bodoky Márk (4) Bödök Zsigmond (2) Bodor Johanna (4) Bodó Viktor (3) Bodrogi Gyula (3) Bogányi Tibor (6) Bohémélet (3) Bohémélet 2.0 (2) Bohoczki Sára (5) Boncsér Gergely (30) Borbély Alexandra (14) Börcsök Enikő (15) Borgula András (2) Borka Ákos (5) Boross Csilla (2) Boros Anna (8) Borsányi Dániel (8) Botos Éva (5) Bozó Andrea (9) Bozsik Yvette (4) Bo Skovhus (3) Brand (2) Brecht (3) Bregyán Péter (2) Bretz Gábor (66) Brickner Szabolcs (8) BTF (2) Bucsi Annamária (17) Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar (9) Budai Lívia (3) Budaörs (5) Budapesti Fesztiválzenekar (2) Budapesti Kamaraszínház (3) Budapesti Vonósok (3) Budapest Bábszínház (5) Bujdosó Nóra (2) Busa Gabriella (2) Busa Tamás (12) Bűvös vadász (4) Cantemus kórus (4) Carmen (6) Cecília Lloyd (3) Celeng Mária (6) Centrál Színház (10) Chován Gábor (5) Christian Badea (2) Christian Franz (10) Ciróka Bábszínház (9) Concerto Budapest (4) Cosí fan tutte (13) Crespo Rodrigo (4) Csákányi Eszter (15) Csákovics Lajos (3) Csankó Zoltán (3) Csányi Sándor (4) Csapó Attila (2) Csapó József (8) Csarnóy Zsuzsanna (2) Cseh Antal (28) Cseh Judit (3) Cseh Renátó (2) Cselényi Nóra (2) Csémy Balázs (6) Cserhalmi Ferenc (11) Cserje Zsuzsa (2) Cserna Ildikó (4) Cservenák Vilmos (2) Cser Ádám (13) CSer Krisztián (7) Cser Krisztián (150) Csiby Gergely (2) Csiki Gábor (12) Csillagóra (2) Csizmadia Tibor (3) Csóka Anita (2) Csoma Judit (5) Csomós Mari (10) Csongor és Tünde (2) Csonka András (2) Csuja Imre (23) Cyber Cyrano (2) Czakó Julianna (6) Czegő Teréz (2) Czeizel Gábor (5) Cziegler Balázs (14) Czupi Dániel (2) Daniel Brenna (2) Danis Lídia (5) Dani Dávid (2) Dankó István (14) Danton halála (2) Dányi Krisztián (3) Daragó Zoltán (8) Dargay Marcell (2) Darvas Ferenc (2) Deák Tamás (2) Debrecen (4) Debreczeny Csaba (14) Decsi András (3) Dékány Barnabás (2) Dékán Jenő (4) Dénes István (4) Dénes Viktor (6) Dengyel Iván (2) Derzsi János (2) Dér Zsolt (10) Dévai Balázs (2) Dicső Dániel (4) Dinyés Dániel (25) Dióssi Gábor (3) Dobi-Kiss Veronika (2) Dobrotka Szilvia (3) Dolhai Attila (3) Domokos Zsolt (9) Dömötör András (13) Don Carlos (5) Don Giovanni (19) Don Juan (2) Dóra Béla (8) Ducza Nóra (12) Dumaszínház (5) Eger (3) Egils Silins (5) Egri Kati (3) Egri Márta (4) Egri Sándor (19) Egyed Apollónia (3) Eke Angéla (6) Elektra (2) Elek Ferenc (15) Elisabet Strid (2) Ember Márk (3) Énekes-portrék (33) Enyedi Éva (5) Enyvvári Péter (5) Eötvös Péter (5) Eperjes Károly (3) Epres Attila (13) Erdélyi Adrienn (2) Erdélyi Dániel (2) Erdélyi Tímea (2) Erdős Attila (8) Eric Halfvarson (3) Erkel Színház (105) Erwin Schrott (5) Eszenyi Enikő (11) Évadértékelés (12) Evelyn Herlitzius (3) Fábián Gábor (3) Fábián Péter (8) Fabók Mariann (7) Fándly Csaba (3) Fandl Ferenc (3) Farkasréti Mária (31) Farkas Gábor (2) Farkas Sándor (2) Fátrai János (4) Faust (5) Feczesin Kristóf (7) Fédra fitnessz (2) Fehér Balázs Benő (11) Fehér László (11) Fehér Tibor (2) Fekete Ádám (9) Fekete Anna (4) Fekete Attila (36) Fekete Ernő (18) Fekete Györgyi (2) Ferruccio Furlanetto (2) Fesztbaum Béla (5) Ficza István (18) Ficzere Béla (6) Figaro 2.0 (50) Figaro házassága (71) Figeczky Bence (7) Fige Attila (2) Fila Balázs (2) Fillár István (6) Fischer Ádám (14) Fischer Iván (7) Fodor Annamária (2) Fodor Beatrix (44) Fodor Bernadett (7) Fodor Gabriella (17) Fodor Tamás (17) Főglein Fruzsina (6) Földeáki Nóra (5) Földes Eszter (4) Földes Imre (2) Földvári Péter (2) Forgách András (5) Forgács Péter (3) Formán Bálint (3) Forte (3) Forte társulat (2) Francesco Demuro (3) Francesco Pio Galasso (2) Frankó Tünde (6) Friedenthal Zoltán (10) Fried Péter (5) FÜGE (24) Fülep Máté (5) Fullajtár Andrea (15) Fülöp József (4) Fürjes Anna (2) Für Anikó (12) Futótűz (2) Füzér Anni (9) G.Erdélyi Hermina (2) Gaál Csaba (14) Gábor Géza (63) Gábor Sára (2) Gábor Sylvie (8) Galambos Péter (12) Gálffi László (19) Galgóczy Judit (6) Gálvölgyi János (3) Gál Erika (31) Gál Gabi (7) Gárday Gábor (3) Gáspár Ildikó (6) Gáspár Sándor (4) Gáspár Tibor (6) Gavodi Zoltán (2) Gazsó György (12) Geiger Lajos (38) Gelányi Imre (2) Gelsi Zoltán (2) Gémes Antos (4) Gémes Dóra (2) Gémes Katalin (4) Georgita Máté Dezső (4) Geréb Zsófia (4) Gergye Krisztián (7) Gerhard Siegel (6) Gianluca Margheri (3) Gianni Schicchi (2) Gilicze Márta (2) Gimesi Dóra (2) Góczán Judit (2) Gödöllő (3) Godot-ra várva (2) Gólem Színház (3) Göncz Renáta (2) Gördülő opera (4) Görög László (2) Gothár Péter (9) Göttinger Pál (27) Gradsach Zoltán (13) Gregor József (2) Grisnik Petra (5) Grúzia (10) Gryllus Samu (2) Gubás Gabi (3) Gudrun Pelker (2) Gula Péter (4) Gulyás Dénes (5) Gunyong Na (2) Gyabronka József (8) Gyöngyösi Levente (2) Gyöngyösi Zoltán (4) Gyöngy Zsuzsa (3) Győr (2) Györgyi Anna (6) Gyüdi Sándor (2) Hábetler András (69) Hagar Sharvit (2) Haja Zsolt (23) Hajduk Károly (8) Hajdu András (3) Hajdu Szabolcs (4) Hajdu Tibor (2) Hajnóczy Júlia (12) Hajzer Nikolett (2) Halász Péter (17) Hamlet (6) Hámori Gabriella (4) Hámori Szabolcs (2) Hamupipőke (2) Hamvai Kornél (3) Hannus Zoltán (4) Hargitai Iván (2) Haris Nadin (5) Harlekin Bábszínház (2) Három nővér (2) Harsányi Attila (4) Harsányi Sulyom László (2) Hartai Petra (3) Hartmut Welker (4) Háry János (3) Hátsó Kapu (4) Haumann Péter (4) Havár-Ferenczy Anna Vivien (2) Hay Anna (4) Háy János (5) Hegedűs D. Géza (14) Hegymegi Máté (7) Heiter Melinda (16) Héja Domonkos (3) Herczeg Ferenc (4) Herczeg Tamás (4) Herczenik Anna (12) Hernádi Judit (5) Hevér Gábor (8) Hevesi László (2) Hirtling István (7) Hoffer Károly (2) Holecskó Orsolya (2) Hollerung Gábor (11) Hollósi Frigyes (4) Homonnai Katalin (3) Honti György (4) Honvéd Férfikar (3) HOPPArt (6) Horesnyi Balázs (6) Horgas Ádám (3) Horgas Péter (9) Horkay Barnabás (9) Horti Lilla (7) Horváth Alexandra (2) Horváth Barbara (2) Horváth Csaba (13) Horváth Gábor (2) Horváth Illés (5) Horváth István (29) Horváth Jenny (2) Horváth Lajos Ottó (4) Horváth Márk (3) Horváth Szabolcs (9) Horváth Virgil (3) Humorfesztivál (3) Hunyadi László (10) Hunyadkürti György (4) Huszárik Kata (2) Huzella Júlia (2) I. Erzsébet (3) Illatszertár (5) Ilyés Róbert (4) Imai Ayane (3) Inoka Péter (3) Iréne Theorin (4) Irlanda Gergely (5) István a király (3) Ivanics Tamás (5) Izsák Lili (14) Jakab Ildikó (2) James Rutherford (4) Jancsó Dóra (3) Janklovics Péter (2) Jankovics Péter (8) János-passió (2) Járó Zsuzsa (5) Jaskó Bálint (2) Játékszín (5) Jeffrey Thompson (4) Jéger Zsombor (8) Jekl László (6) Jeli Luca (5) Jógyerekek képeskönyve (3) Johann Reuter (2) Jordán Adél (13) Jordán Tamás (14) Józan László (3) Józsa Imre (2) Juhász Katalin (8) Jurányi (46) Jürgen Sacher (5) Juronics Tamás (2) k2 színház (9) Kádas József (5) Káel Csaba (5) Kákonyi Árpád (14) Káldi Kiss András (19) Kálid Artúr (5) Káli Gábor (2) Kálmándi Mihály (32) Kálmán Eszter (10) Kálmán László (8) Kálmán Péter (21) Kalmár Zsuzsa (3) Kálnay Zsófia (26) Kalocsai Zsuzsa (2) Kamen Chanev (2) Kamra (25) Kaposvár (7) Kardos Róbert (4) Karinthy Márton (8) Karinthy Színház (23) Karnyóné (2) Károlyi Katalin (2) Kárpáti Pál (5) Karsai István (2) Kaszás Gergő (11) Katona (69) Katona László (4) KÁVA (2) Kecskemét (7) Kedvek Richárd (3) Kékszakállú (25) Kelemen Dániel (9) Kelemen József (3) Kelemen Zoltán (13) Keller András (3) Kémiai Diákolimpia (13) Kerekasztal Színház (2) Kerekes Éva (16) Kerekes József (4) Kerekes Viktória (6) Kerékgyártó István (7) Kerengők (2) Keresztény Tamás (3) Keresztes Tamás (17) Kéri Kitty (3) Kern András (5) Kertesi Ingrid (7) Kesselyák Gergely (9) Keszég László (2) Keszei Bori (33) Khell Csörsz (6) Khell Zsolt (10) Király Attila (5) Király Dániel (9) Kissjudit Anna (2) Kiss András (26) Kiss Andrea (7) Kiss Attila (2) Kiss B. Attila (5) Kiss Csaba (4) Kiss Diána (6) Kiss Diána Magdolna (2) Kiss Eszter (6) Kiss Judit Anna (3) Kiss Mari (3) Kiss Márton (2) Kiss Péter (18) Kiss Tivadar (10) Klein Ottokár (3) Klem Viktor (3) Kóbor Tamás (5) Kocsár Balázs (13) Kocsis Gergely (15) Kocsis Pál (4) Kocsis Zoltán (4) Kodály Központ (3) Köd utánam (2) Kókai Tünde (8) Kokics Péter (4) Köles Ferenc (3) Kolibri Pince (4) Kolibri Színház (14) Kolonits Klára (51) Kolozsvár (4) Koltai M.Gábor (2) Koltai Tamás (2) Komáromi Márton (2) Komlósi Ildikó (20) Komódi Judit (2) Konfár Erik (2) Kónya Krisztina (2) Köpeczi Sándor (2) Kőrösi András (7) Kőszegi Ákos (2) Kőszegi Mária (2) Köteles Géza (21) Kovácsházi István (17) Kovács Adrián (4) Kovács Ágnes (3) Kovács Andrea (2) Kovács Annamária (5) Kovács D. Dániel (7) Kovács Dániel (4) Kovács Domokos (4) Kovács István (37) Kovács János (15) Kovács Krisztián (7) Kovács Lehel (13) Kovács Márton (11) Kovács Patrícia (5) Kovács Péter (2) Kovács Petra Eszter (2) Kovács Tamás (9) Kovács Vanda (4) Kovács Yvette Alida (5) Kovács Zsolt (2) Kovalik (25) Kőváry Katalin (4) Kováts Adél (12) Kováts Kolos (7) Közellenség (2) Kristán Attila (5) Kristofori Ferenc (8) Kriszta Kinga (6) Krisztik Csaba (6) Krucsó Júlia (3) Kulka János (19) Kun Ágnes Anna (17) Kurázsi mama (2) Kurta Niké (9) Kurt Rydl (3) Kuthy Ágnes (2) Kútvölgyi Erzsébet (3) Laboda Kornél (3) Lábodi Ádám (3) Lackfi János (4) Ladányi Andrea (9) Lakatos Márk (2) Lapis Erika (2) László Boldizsár (14) László Lili (8) László Zsolt (22) Lauri Vasar (2) Lázár Kati (8) Lazók Mátyás (2) Leánder és Lenszirom (3) Lénárdt Laura (2) Lendváczky Zoltán (2) Léner András (4) Lengyel Ferenc (9) Lestyán Attila (10) Létay Kiss Gabriella (30) Liliomfi (5) Lisztopád Krisztina (2) Lőkös Ildikó (2) Lőrinc Katalin (2) Losonczi Kata (2) Lovas Dániel (2) Lovas Emília (2) Lovas Rozi (17) Lúdas Matyi (2) Lukács Anita (2) Lukács Gyöngyi (2) Lukács Sándor (4) Lukáts Andor (6) Lukrécia meggyalázása (3) Lusine Sahakyan (6) M.Tóth Géza (10) Macbeth (2) Mácsai Pál (18) Macskajáték (3) Madách Színház (3) Madák Zsuzsanna (2) Magács László (4) Magassy Júlia (2) Magyar Színház (12) Máhr Ági (3) Majsai-Nyilas Tünde (3) Makranczi Zalán (15) Maladype (4) MaNNa (2) Manuela Uhl (2) Marcus Jupither (4) Marczibányi Tér (23) Margitai Ági (6) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (4) Mario és a varázsló (8) Marjai Virág (3) Markovics Erika (10) Markó Róbert (2) Márkus Sándor (2) Marosvásárhely (3) Maróti Attila (2) Martinkovics Máté (6) Martinovics Dorina (8) Martin Márta (9) Martin McDonagh (2) Martin Winkler (2) Márton András (5) Márton B. András (2) Marton László (6) Marton Róbert (6) Máté Gábor (19) Máté passió (5) Máthé Zsolt (19) Mátravölgyi Ákos (3) Matthew Shaw (3) Mátyássy Bence (5) Mátyássy Kála Cecília (2) Maurice Lenhard (2) Medveczky Balázs (3) Mefistofele (5) Megyeri Zoltán (3) Megyesi Schwartz Lúcia (12) Megyesi Zoltán (63) Méhes László (3) Meláth Andrea (13) Menczel Róbert (4) Mentőcsónak (4) Mertz Tibor (2) Mesebolt (4) Messaudi Emina (4) Mester Viktória (27) Mészáros Béla (16) Mészáros Blanka (12) Mészáros Martin (2) Mészáros Máté (12) Mészáros Piroska (3) Mészáros Sára (5) Mészáros Tamás (3) Mészöly Anna (8) MET (2) Mezei Gábor Péter (2) Michael Kupfer-Radeczky (2) Michael Schulz (2) Mihályfi Balázs (4) Mihályi Győző (3) Mihály Csaba (2) Mikecz Kornél (7) Miklósa Erika (7) Mikola Gergő (3) Miksch Adrienn (27) Milano (2) Miskolc (29) Mitilineou Cleo (2) Móga Piroska (2) Mohácsi István (2) Mohácsi János (24) Mohai Tamás (3) Molnár Ágnes (15) Molnár Anna (8) Molnár Erika (2) Molnár Gusztáv (3) Molnár Levente (15) Molnár Piroska (21) Molnár Zsolt (2) Moltopera (4) Monori Lili (4) Morcsányi Géza (3) Mórocz Adrienn (2) Mozart (3) Mózes András (2) Mucsi Zoltán (10) Mukk József (6) Mult István (2) Mundruczó Kornél (4) MüPa (37) Müpa (29) Murányi Márta (8) Murányi Tünde (4) Művház (2) Nádasdy Ádám (2) Nádasdy András (5) Nádasy Erika (3) Nadia Cerchez (2) Nadine Duffaut (2) Nagypál Gábor (11) Nagy Dániel Viktor (8) Nagy Ervin (14) Nagy Fruzsina (4) Nagy Mari (12) Nagy Márk (2) Nagy Norbert (6) Nagy Petra (2) Nagy Viktor (3) Nagy Zoltán (5) Nagy Zsófia (2) Nagy Zsolt (23) Najbauer Lóránt (3) Napi ajánló (179) Némedi Árpád (4) Némedi Csaba (2) Nemes-Horváth Orsolya (2) Németh Ákos (2) Németh Anikó (3) Németh Gábor (3) Németh Judit (17) Németh Pál (2) Nemzeti (62) Nemzeti Énekkar (6) Nemzeti TÁP Színház (2) Nézőművészeti Kft (9) Novák Eszter (6) Novák János (3) Novák Péter (3) Novkov Máté (6) Nyakó Júlia (4) Nyári Oszkár (2) Nyári Zoltán (23) Nyirkó Krisztina (3) Oberfrank Pál (5) Oberfrank Péter (7) Óbudai Danubia Zenekar (4) Óbudai Társaskör (3) Ódor Botond (4) Ódor Kristóf (2) Ódry Színpad (35) Ókovács Szilveszter (5) Olasz Renátó (7) Oliver Zwarg (2) Ondraschek Péter (2) Ónodi Eszter (10) opera (2) Opera (295) Operabeavató (12) Operakaland (41) Operaport (2) OpeRaport (2) Operavizsga (3) Operavizsga-fesztivál (4) Operettszínház (8) Orendt Gyula (2) Orfeo Zenekar (6) Örkény István (7) Örkény Kert (2) Örkény Színház (49) Orlai Tibor (43) Orosz Ákos (5) Orosz Róbert (2) Orth Péter (4) Oskar Hillebrandt (2) Osváth Judit (5) Oszvald Marika (2) Othello (2) Ötvös András (11) Őze Áron (19) Ozsgyáni Mihály (3) Paczolay Béla (3) Páder Petra (2) Paizs Miklós (5) Palerdi András (26) Pálfi Ervin (2) Pallagi Melitta (2) Pallag Márton (9) Pallai Mara (2) Pallós Nelli (2) Pálmai Anna (18) Pálos Hanna (14) Pálya Pompónia (7) Pál András (18) Pál Tamás (4) Pannon Filharmonikusok (5) Papp Endre (5) Papp Zoltán (2) Parasztbecsület (2) Parasztopera (9) Parázsfuvolácska (6) Parsifal (5) Parti Nagy Lajos (3) Pass Andrea (2) Pasztircsák Polina (23) Pásztor Pál (2) Pataki Adorján (3) Pataki Bence (18) Pataki Potyók Dániel (4) Patkós Márton (7) Pavol Remenár (7) Pécs (7) Peer Gynt (4) Peller Károly (2) Pelsőczy Réka (26) Perencz Béla (2) Pesti Színház (9) Péter Kata (2) Peter Mattei (2) Peter Mikulas (2) Pethő Gergő (2) Pető Kata (12) Petra Lang (2) Petrik Andrea (11) Philipp György (4) Philoktétész (2) Piaf (2) Pilinyi Márta (2) Pillantás a hídról (2) Pinceszínház (6) Pinchas Steinberg (2) Pindroch Csaba (7) Pintér Ágnes (3) Pintér Béla (21) Pintér Dömötör (11) Piti Emőke (8) Pogány Judit (15) Pokorny Lia (6) Polgár Csaba (18) Pomádé király (8) Popova Aleszja (2) Poppea megkoronázása (2) Porogi Ádám (7) Pozsony (3) Prága (2) Pregitzer Fruzsina (2) Presznyakov-testvérek (2) Primavera (2) Prohászka Fanni (6) Purcell Kórus (7) Puskás Tamás (6) Quitt László (2) Rábavölgyi Tamás (2) Rába Roland (7) Rab Gyula (5) Rácz István (15) Rácz Rita (16) Rada Bálint (4) Radnai Annamária (7) Radnai Márk (4) Radnay Csilla (5) Radnóti Színház (27) Rainer-Micsinyei Nóra (3) Rajkai Zoltán (8) Rálik Szilvia (15) Rátóti Zoltán (5) Rázga Miklós (2) Remete Krisztina (5) Requiem (6) Rétfalvi Tamás (6) Réthly Attila (3) Réti Adrienn (2) Rettentő görög vitéz (2) Reviczky Gábor (2) Rezes Judit (11) Rezsnyák Róbert (10) Riccardo Frizza (2) Rigoletto (5) Ring (12) Róbert Gábor (3) Rómeó és Júlia (3) Rőser Orsolya Hajnalka (19) Rost Andrea (8) Roszik Hella (3) Rózsalovag (2) Rózsavölgyi Szalon (46) Rózsa István (2) Rózsa Krisztián (7) Rozsos István (4) RS9 (3) Rudolf Péter (2) Rujder Vivien (16) Rükverc (7) Rúni Brattaberg (2) Ruszalka (3) Ruszina Szabolcs (3) Rusznák András (8) Rusznyák Gábor (4) Ruszó Alexandra (6) Sáfár Orsolya (16) Salat Lehel (2) Salome (3) Sándor Árpád (2) Sándor Csaba (19) Sántha Borcsa (2) Sanyi és Aranka Színház (3) Sárközi Xénia (2) Sárosdi Lilla (2) Scallabouche (2) Schell Judit (6) Scherer Péter (9) Schilling Árpád (3) Schlanger András (2) Schmied Zoltán (2) Schneider Zoltán (15) Schnell Ádám (4) Schöck Atala (27) Schruff Milán (5) Sebestyén Aba (6) Sebestyén Miklós (14) Sedró Áron (2) Selmeczi György (7) Sepsiszentgyörgy (2) Seres Ildikó (4) Shirley Valentine (2) Siegfried (3) Simkó Katalin (6) Simonfi Adrienn (2) Simon Kornél (3) Simon Krisztina (17) Sinkó László (4) Sipos György (2) Sipos Imre (4) Sipos Katalin (2) Sipos Vera (2) Sirály (6) Sodró Eliza (7) Somhegyi György (2) Somogyi Szilárd (2) Söptei Andrea (9) Sötét galamb (2) Spiegel Anna (2) Spiegl Anna (2) Spilák Lajos (2) Spinoza (12) Spiritiszták (2) Spiró György (3) Spolarics Andrea (9) Stefanovics Angéla (9) Stohl András (20) Stork Natasa (2) Strauss (2) Strausz Kálmán (5) Stúdió K (6) Sufni (6) Súgó (49) Sümegi Eszter (16) Sütő András (5) Szabadka (5) Szabóki Tünde (21) Szabó Borbála (5) Szabó Erika (6) Szabó Győző (3) Szabó Irén (4) Szabó Kimmel Tamás (10) Szabó Máté (25) Szabó P. Szilveszter (4) Szabó Sebestyén László (3) Szabó Zoltán (2) Szacsvay László (14) Szakács Györgyi (10) Szakács Ildikó (7) Szakértők (3) Szalay Marianna (2) Szalontay Tünde (11) Szamosi Donáth (3) Szamosi Zsófia (12) Szandtner Anna (14) Szanitter Dávid (7) Szántó Andrea (8) Szántó Balázs (7) Szappanos Tibor (19) Szarvas József (2) Szathmáry Judit (7) Szatmári György (5) Szatory Dávid (4) Szávai Viktória (6) Szeged (7) Szegedi Csaba (16) Szegedi Dezső (7) Szegezdi Róbert (2) Székely B. Miklós (2) Székely Csaba (4) Székely Kriszta (9) Székely László (3) Székesfehérvár (3) Széles László (3) Széles Tamás (4) Széll Cecília (2) Széll Horváth Lajos (2) Szemán Béla (2) Szemenyei János (5) Szemerédy Károly (6) Szemere Zita (31) Szendrényi Éva (6) Szenteczki Zita (3) Szentivánéji álom (2) Széplaky Géza (3) Szerekován János (18) Szerelem (3) Szerelmi bájital (2) Szervét Tibor (6) SZFE (17) Szigeti Karina (4) Szigetvári Dávid (9) Szikora János (5) Szikszai Rémusz (12) Szilágyi Ágota (3) Szilágyi Bálint (4) Szilágyi Csenge (9) Szilágyi János (2) Szilágyi Tibor (2) Szinetár Miklós (6) Színházcsinálók (2) Színház Pont (2) Szirbik Bernadett (3) Szirtes Ági (15) Szirtes Balázs (3) Szirtes Gábor (5) Szirtes Tamás (3) Szívós Károly (3) Szkéné (36) Szlávik István (6) Szlávik Júlia (3) Szőcs Artur (2) Szőcs Artúr (2) Szokos Augustin (3) Szöktetés a szerájból (3) Szolnok (3) Szolnoki Apollónia (14) Szombathely (7) Szombathy Gyula (4) Szörényi Júlia (4) Szputnyik (6) Sztarenki Dóra (5) Sztarenki Pál (3) Szűcs Nelli (4) Szűcs Péter Pál (4) Szüle Tamás (12) Szvétek László (30) Takács Géza (4) Takács Kati (5) Takács Nóra Diána (18) Takátsy Péter (9) Tallér Zsófia (4) Tamási Zoltán (12) Tankó Erika (3) Tannhauser (3) Tarjányi Tamás (7) Tárnoki Márk (2) Tárnok Marica (2) Tarpai Viktória (2) Tartuffe (2) Tasnádi Bence (16) Tatabánya (4) Tatai Nóra (3) Telekes Péter (2) Telki Nagy Krisztián (2) Temesi Mária (3) Temesvár (2) Tengely Gábor (5) Tenki Réka (11) Teremtés (2) Térey János (2) Terhes Sándor (4) Tetiana Zhuravel (2) Thália (71) Thelma és Louise (3) Theodora Raftis (3) Thuróczy Szabolcs (15) Tihanyi Ákos (2) Tihanyi Ildikó (8) Tíz emelet boldogság (2) Tomasz Konieczny (4) Tompos Kátya (6) Tordai Hajnal (4) Tordai Teri (2) Tordy Géza (3) Töreky Katalin (3) Töreky Zsuzsa (2) Törőcsik Franciska (5) Törőcsik Mari (5) Török-Illyés Orsolya (3) Török Ágnes (3) Török Tamara (10) Toronykőy Attila (10) Tosca (3) Tóték (3) Tóth Anita (6) Tóth Auguszta (2) Tóth Eszter (2) Tóth Ildikó (4) Tóth János (2) Tóth Jocó (6) Tóth József (4) Tóth Mátyás (2) Tóth Péter (2) Tóth Zoltán (2) Tötös Roland (2) Trafó (7) Traviata (2) Trill Zsolt (10) Trokán Anna (3) Trokán Nóra (11) Trokán Péter (2) Turandot (3) Turpinszky Gippert Béla (4) Übü király (2) Udvaros Dorottya (11) Ugrai István (2) Uhrik Dóra (2) Újlaki Dénes (4) Ujvári Gergely (8) Újvidék (2) Új Színház (2) Ulbrich Andrea (6) Ullmann Mónika (7) Ungár Júlia (10) Upor László (2) Urbanovits Krisztina (3) Uwe Stickert (3) Vadász Dániel (3) Vádli (5) Vajdai Vilmos (9) Vajda Gergely (7) Vajda Júlia (8) Vajda Milán (8) Vaknyugat (3) Valentyik Anna (3) Valló Péter (14) Vándor Éva (3) Váradi Zita (8) Varázsfuvola (7) Varga Ádám (2) Varga Donát (15) Varga Gabriella (2) Varga Járó Ilona (2) Varga Lili (2) Varga Viktória (3) Varga Zoltán (4) Varga Zoltán Mihály (2) Várhelyi Éva (19) Vári Éva (8) Városmajori Színpad (10) Varsányi Péter (2) Vashegyi György (16) Vaskakas Bábszínház (2) Vati Tamás (4) Vecsei Miklós (3) Vecsey Gyula (2) Végh Dénes (2) Végh Péter (2) Végh Zsolt (2) Velich Rita (2) Venczel Vera (4) Venekei Marianna (2) Verebes István (2) Veszprém (2) Victoria Kamarakórus (2) Vida Anikó (2) Vida Péter (10) Vidéki Színházak Fesztiválja (17) Vidnyánszky (11) Vidnyánszky Attila (2) Vidnyánszky Attila színész (11) Vidovszky György (6) Vietnam (11) Vigadó (2) Vígszínház (23) Viktor Balázs (10) Vilmányi Benett Gábor (9) Vincze Klára (4) Vinnai András (2) Vizin Viktória (4) Vizi Dávid (11) Vörös Róbert (2) Vörös Szilvia (14) Walter Fink (8) Waltraud Meier (2) Werther (2) West Side Story (2) Widder Kristóf (6) Wiedemann Bernadett (33) Wierdl Eszter (21) Wittinger Gertrúd (4) Xavier Sabata (4) Xerxesz (2) Yoshida Makiko (2) Zavaros Eszter (37) Zeke Edit (2) Zemlényi Eszter (4) Zeneakadémia (40) Zimányi Zsófia (4) Znamenák István (28) Zöldi Gergely (5) Zöldi Z Gergely (3) Zöldy Z Gergely (4) Zoltán Áron (4) Zsámbék (2) Zsámbéki Gábor (10) Zsigmond Emőke (10) Zsigmond Géza (2) Zsótér Sándor (51) Zuzana Kohutová (3) Címkefelhő

Friss topikok

Leírás

Creative Commons Licenc

Megkezdődött az idei évad hat estéből álló Don Giovanni sorozata az Erkel Színházban. Gianfranco de Bosio rendezése egy sokkal szellemesebb, gondolatgazdagabb elődöt váltott le 2012 novemberétől, amelyet éppen az első két előadás karmestere, Kesselyák Gergely jegyzett és amelyet én napra pontosan 12 éve, a főpróbán láttam először. 

Annak idején a főpróbán megfogadtam, hogy egy ennyire jellegtelen Don Giovannira nem ülök be többet. Ez hiba volt. Azóta a szereposztás változásainak köszönhetően már sokszor megszegtem ezt a fogadalmam, most meg ráadásul mind a hat (de legalább öt) este megtekintését tűztem ki. Már az első kettő is - teljesen megegyező felállással, egy nap szünet beiktatással - ismét azt bizonyította, hogy mennyire más tud lenni ugyanaz az előadás. 

Az Operaház vezetősége ezúttal is vendéget hívott a címszerepre, mint tavaly, bár lassan hasonlóképpen különleges eseménynek számít a második szereposztás Don Giovannijának pesti fellépése is, hiszen Bretz Gábor alig van jelen az Operaház műsorában, idejének háromnegyedét külföldi fellépések töltik ki. A további négy előadás az övé lesz (dec. 11, 13,17,19), aki kedvet kap, ezeket nézheti és 17-re tud legjobb eséllyel jegyet venni. De a péntek még messze, amikor az első szereposztás minden más művésze még vele is megmutatkozhat.

De ennyire ne szaladjunk előre, ez a bejegyzés Erwin Schrott vendégjátékáról szól és nem kis részben néhány gondolatról, amit ez a két este ébresztett bennem, amely nézői pályafutásom 19. és 20. Don Giovannija volt, de részben ajánlónak írom a további előadások megtekintéséhez, hiszen még csak az elején vagyunk a sorozatnak.

Bár én ezúttal is a "pályakövetés" programommal voltam alapvetően elfoglalva, azaz elsősorban nem az általam korábban nem látott, nem hallott, mindössze Anna Netrebko élettársaként elhíresült (de saját jogán nemzetközileg valóban méltán jegyzett!) művész érdekelt, aki ráadásul a bemutató előtt egy héttel, Ildebrando d'Arcangelo megbetegedésének folyományaként került be az előadásba, hanem annak a négy, sőt most már egyértelműen öt művésznek a teljesítménye és szerepfelfogása, akiket figyelgetek egy darab ideje. Ez a hozzáállás azt eredményezte, hogy ugyan az "énekeseimmel" kapcsolatban nem tudtam mindenféle előzetes elvárás nélkül beülni most sem, viszont Erwin Schrottnak tiszta lapja volt - nálam mindenesetre.Túl sokszor történt meg, hogy nem hatottak rám különösebben még ismertebb nevek (Cura, Florez) sem, hogy nem láttam semmi garanciát arra, hogy most valami nagyszabású esemény tanúja leszek. Azt hiszem, hogy ezzel az alapállapottal amennyire lehetséges, sikerült két nézésben viszonylag jó képet kapnom Erwin Schrott Don Giovanni felfogásáról, elfogultság mentesen. 

Erwin Schrott, ahogy egy Don Giovannihoz illik is, egyértelműen az előadás fő meghatározója, motorja volt. Az utóbbi években látott és a blogon meg is tárgyalt Don Giovanniknál már egy ideje Leporello-dominanciát éreztem, rendszerint sokkal jobban fel tudta kelteni a szolga a figyelmem, sokkal emberszerűbb és árnyaltabb figurának játszották az adott előadásokban, vagy egyszerűen több energia áradt belőle, vagy nem volt az adott Don Giovanni színpadi jelenléte annyira domináns, mint kellett volna. Most egyik este sem volt erről szó, Erwin Schrott dominált, kétség sem merült fel ezzel kapcsolatban.

Ez a motor viszont nem azonos fordulatszámon működött a két este alkalmával, és míg az első előadást tűzijátékhoz éreztem hasonlatosnak, a másodiknál a címszereplő erőteljesen visszafogta magát és takaréklángon működött. Láttam már hasonló esetre példát a tavalyi Figaro sorozatban, nagyon érdekes maga a folyamat, amikor a néző a második alkalommal szembesül azzal, hogy most nem annyi energia árad felé, mint először - és ehhez elég az, ha egy szereplő változtat. Én most nehezen hittem el, hogy ez történik, bár már a Kormányzó halálakor nyilvánvaló volt és azt hiszem, hogy mivel a magyar énekesek szinte mind "feljöttek" a második estére (kivéve azok, akik már az első alkalommal is a maximumot hozták), ez kizárólag a vendég játékstílusán múlt. Lényegében mindkét estén az első pár percben eldőlt, hogy milyen irányt vesz az előadás. (Nem csak én érzékeltem így, több ismerősöm is nézte mindkettőt, egybehangzóan ezt állapították meg ők is.) 

Annak ellenére, hogy másként pörgött a művész, megkérdőjelezhetetlen, hogy jött, játszott, hatott és győzött - különösen a második este óriási ünnepléssel köszönte meg a közönség az élményt. Álló taps azért nem volt, túl kényelmes az Erkel és a magyar közönség nem ugrál fel a helyéről olyan könnyen. Ha egyszer összefognám magam, akkor röviden annyit is mondhatnék magáról az alakításról: egy igazi Don Giovannit láttunk, aki nagyon átélte a figurát, de a sikert ELSŐSORBAN (de nem kizárólag) színészi kvalitásaival érte el, nem az énekesiekkel. Nem énekelt precízen, sőt bőven kiadott fals hangokat is, torzított szándékosan - fittyet hányva szabályokra (a második nap csak úgy dudorászott a Figaróból is egy kis részletet), egy-egy OK is elhangzott, kevéssé kapcsolódva a librettóhoz, viszont ez nem gyengítette az alakítást, belefért a Don Giovanniról alkotott képünkbe. Belefér akkor is, ha egy-egy gesztusa - pl. amikor "hápog a kezével" és ezzel rendszeresen jelzi, hogy unja a szöveget, haladjunk az előadással - hatásvadásznak tűnhet. Az első alkalommal többször, de a második estén is, jó néhány alkalommal kinézett a közönségre, nem úgy játszott, mintha egy negyedik fal előtt tenné. 

Nekem személy szerint tetszik, ahogy Erwin Schrott kiépíti a kapcsolatot a közönséggel és direkt módon kommunikál. Ez a Don Giovanni annyira elemében van és nyilvánvalóan érzékeli, hogy sokkal több nő várna meghódításra, nem csak az a három, akik Da Ponte librettójában szerepelnek.Talán fontolgatja a lehetőséget is, hogy bővítené még a katalógust is. (Ha a rendezés miatt lett volna járás a nézőtér felé, egészen biztos, hogy párszor le is szalad, nem kétlem, és talán bele is fért volna az előadásba.) Pénteken Erwin Schrott a mellettem ülő - egyébként énekesként is fellépő - hölgyet választotta ki a bal második sor széléről, akinek puszit dobott és az illető nagy lélekjelenléttel ezt vissza is dobta. A flört folytatódott a tapsrend alatt is... A második előadáson ugyanezzel próbálkozott, valószínűleg korábbi fellépései során már bevált patronról van szó. Működik, a legtöbb néző szereti, ha rámosolyognak külön is. 

Az, hogy Don Giovanni - ha korlátozott időre is - minden nőnek adna esélyt, abból a jelenetből is egyértelműen látszott, amikor Zerlinával először találkozott. Ebben a jelenetben végigpásztázza a többi parasztlányt, akiket párjuk rendszerint maguk mögé ránt - ezek szerint minden férfinek igazán jó szimata van, a lovagban messziről meglátják a veszélyforrást. (Talán azért ez a legelső másodpercekben még motiválatlan, de mindegy.) A kórus énekesnőit végigpásztázva úgy tűnt, hogy nagyon hitelesen tettetik, hogy vonzónak találják a címszereplőt, mindenkinek elég rendesen csillogott a szeme, amikor Erwin Schrottra néztek. Lehet, hogy nem kellett magukat annyira megerőltetni ez esetben, de valószínűleg Bretz Gábor belépésével sem válik a feladat túl nehézzé. Mindkét előadáson kis mikro-dráma játszódott le a bal oldal legszélén lévő párnál.(Ha tudnám a nevüket, most ideírnám.) A nő különösen szerette volna felhívni magára Don Giovanni figyelmét, míg a párja erőteljesen rángatta. Utóbbinak szerencséje volt, Zerlina lett a kiválasztott mégis.

Erwin Schrott Don Giovannija nagyon következetesen felépített karakter, ráadásul a természetesség benyomását kelti, mintha az énekes önmagát adná. Valami közös pont csak lehet, például a sikersorozatból következő rendíthetetlen önbizalom, az a magabiztosság, amely az egész figura alapja. Ennek a Don Giovanninak semmi kétsége nincs, hogy jól él és máshogy nem is élhet. Eszébe sincs megváltozni - egészen feleslegesen prédikál neki Leporello és Elvira is. Ezekből a szövegekből látható, hogy senki sem ismeri igazán, mert akkor nem is próbálkoznának azzal, hogy megváltoztassák, sőt megmentsék. Ezeket a szövegeket unja legjobban, éppen azért mert annyi értelmük van, mintha egy tigrist próbálna valaki vegetáriánusnak átszoktatni morális alapon.

A szövegben háromszor is elhangzik: "io mi voglio divertir" - azaz élvezni akarom az életet. Ez kifejezi a lovag egész életprogramját, hiába látszik bonyolult karakternek, mindössze ennyi az egész, amit akar, de ezt mindenáron, bárkin átgázolva. Kell a lakoma, jó zene, bor és a nők. Mindegyik, egyik sem elhagyható. (Szerenádot énekel, kétszer zenészeket is hív. KELL a zene neki, az is érzéki élvezet. Ez az egyetlen, amelyikre nem szokás azt mondani, hogy erkölcstelen vagy árt. Pedig ki tudja milyen hatást fejt ki?)

A magabiztosság és a céltudatosság mellett az is fontos, hogy Erwin Schrott Don Giovannija le akarja győzni a félelmet és a halált, nem vesz tudomást a veszélyről - "legalább gyávának ne mondjanak" - ez az ambíciója. Azzal, hogy az életet minden pillanatában megéli, a múlttal sem foglalkozik (a szolga vezeti a könyvelést) és a jövőbe se gondol bele, nagy energiákra tesz szert. A másik erőforrása: nem foglalkozik erkölcsi kérdésekkel, egészen amorális lény, és azzal sem, hogy ki mit gondol róla. Praktikus okokból rendszerint - egy ideig - alkalmazkodik a meghódítandó nők elvárásaihoz, hajlandó ígérgetni és azt mondani, amit hallani szeretnének tőle, de még soha egy Don Giovannit sem láttam, amelyik ennyire nyíltan jelezte volna, hogy mindez hazugság, mindez álca és unja a szokásos procedúrát. Ezzel a Don Giovannival nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy egy idő után annyira türelmetlenné válik, hogy akár erőszakhoz is folyamodna. Most először éreztem hihetőnek, hogy hajlik az erőszakra. Talán a bukását is az okozza, hogy nem tud váltani, nem tud jobb életformát kitalálni, ezt viszont már egy ideje mégis megunta alapjaiban és ennél több nem jöhet ki belőle.

A másik gondolatom, amely kifejezetten Erwin Schrott játékáról jutott eszembe: ez a Don Giovanni azért is erős, mert igazán, vagy csak kicsit is mélyebben egyetlen nő sem érintette meg soha. Paradoxon, de nem biztos: ez a folyamatosan udvarló lovag soha nem élte át a szerelmet, és így nem is válik kiszolgáltatottá. Használja a nőket, de mivel csak a felületen hatnak, hamar meg is unja mindet és más kell, mindig más, újabb benyomások.

Én személy szerint jól el tudnék egy olyan Don Giovannit is képzelni, aki Erwin Schrottéval ellentétben "maga a szerelem", mintha Cherubinóból bújna elő, aki minden nőbe TÉNYLEG beleszeretne, minden találkozást egészen megélve, miközben a többiek emléke egészen kiesne. De muszáj elismerni, hogy ez a lelketlen, egoista, csak a szépség és az érzéki élvezetekre nyitott kissé érdes és harsány Don Giovanni messze realistább és jobban passzol a librettóhoz is.

Ami még feltétlenül lényeges tényező: a Don Giovanni rengeteg kritikát tartalmaz emberi viszonyainkról, a darabban a legtöbb szereplő sokat hazudik vagy-és homokba dugja a fejét és el akarja hinni a többiek hazugságait. Don Giovanni sikeressége alapvetően abban áll, hogy képes éppen azokat a hazug mondatokat kimondani a nőknek, amelyekre azoknak szüksége van és bár arra csak kis időre, de egészen odafigyel rájuk. Neki is kellenek a nők, de a nőknek ugyanígy kell ő, hiszen épp azt a színt viszi bele a hétköznapjaikba, amelyre szükségük van. Még ez az ember is, aki futólag lép be az életükbe csupán, több élményt ad, mint amit kissé lagymatag vőlegényüktől kaphatnak. Meggyőződésem, hogy ez az Erwin Schrott-féle Don Giovanni igazán szerelmes nőre nem hathatna, főleg olyanra nem, akinek az érzéseit viszonozzák. De feltehetően az ilyenek vannak kevesebben, illetve 2065 mélyen el nem kötelezett nő összeszedése az emlegetett öt ország területén - tegyük fel húsz év alatt - mégsem annyira lehetetlenül nagy feladat, ha valaki ennek szenteli az életét, energiáit és egyéb életcélja nincs, dolgoznia nem kell. Persze tragikus, hogy valaki akiknek a nők egyenként nem jelentenek semmit, a kiválasztott három nő közül kettőben kitörölhetetlen nyomot hagy, de legalább van az az egy ellenpélda (Zerlinetta), akinek elhihetjük, hogy a lovag halálát tényleg könnyen vette és egészen nyugodtan vacsorázott meg. Az előadás közben eszembe jutott, hogy ugyan mire juthatott volna egy hasonló gondolkodású és érzelmi világú nővel (lsd. Maddalena a Rigolettóból), aki szintén képes a szerelmet csak érzéki élvezetként szemlélni. Ez aztán végleg teoretikus kérdés, és most már térjünk át a többi szereplőre.

Kik azok a férfiak, akikkel konkurálnia kell?

Mozart és Da Ponte legfőbb törekvése, hogy Don Giovanni rendkívüliségét aláhúzzák, így mellékszereplőnek daliás hősöket, Grál-lovagokat nem írtak bele a műbe. (Miután három operájuk karaktereit az életből vették, elég nehéz lenne efféle idealizált szereplőket elővadászni belőlük, akár egyet is.)

Leporello, Don Giovanni szolgája, életének része, az, aki a katalógust is vezeti, számon tartja minden ügyét. Sebestyén Miklós értelmezéséből kiderül, hogy valóban háttérember, aki megszokta, hogy mindenben benne van, de nem szívesen vesz részt,sőt, ha rajta múlna észrevétlen lenne. Fontos, hogy vele indul a történet, elbújik és így várja a gazdáját. Don Giovanni ellenpólusa. Szörnyen fél, míg a lovag egyáltalán nem. Az énekes debütál a szerepben és mivel kevés próba állt rendelkezésre a beállására, különösen olyan nem, amelyikben a címszereplő is részt vett, a szövege pedig mennyiségileg biztosan több, mint Don Giovannié, így megállapítható, hogy a körülményeket is figyelembe véve nagyon könnyedén vette az akadályokat. Rugalmasan alkalmazkodott a vendég improvizációihoz és azonnal reagált. Egyik kedvencem, amikor Schrott a ruhacsere előtt megszagolta Leporello köpönyegét, elfintorította az orrát (és ebben azonnal kifejeződött, az elhanyagolt ruházatnál még jobban a kettejük között feszülő társadalmi különbség is), a szolga viszont sajnálkozva végigszagolta a saját ingét, izzadtság foltjait nézegetve. Mondható egy ilyen gesztusra, hogy naturalista, ugyanakkor segít életszerűvé tenni a helyzetet és ez a nagyon "lyukas" rendezés erősen rá is szorul arra, hogy az énekesek egyénisége töltse ki és valami mégis történjen, amely hitelessé tesz egy-egy helyzetet.

Az énekes - számomra - egyértelműen érzékelhető fejlődést mutatott a második estén, amely könnyen magyarázható azzal, hogy egy közönség előtt, zenekarral történő szereplés ad már biztonságérzetet és esélyt a továbblépésre. További fejlődést várok a következő alkalomtól, bár három sem elég ahhoz, hogy akárki egy frissen tanult szerepet igazán begyakoroljon.

Sebestyén Miklós legjobban sikerült jelenete a már említett ruhacserés, amikor Elvira ablaka alatt Don Giovanni kedvéért kényszerűségből vállalja az udvarlást. Látjuk a folyamatot, amint bemelegszik és fokozatosan kedve lesz neki is az udvarláshoz. (És a jelenetnek persze ott a másik tanulsága: Elvirának jó lesz ez a kissé esetlenebb, kevésbé rutinos verzió is, ez az Ál-Don Giovanni és mégsem fedezi fel az átverést, hiszen minden áron hinni akar abban, hogy élete szerelme visszatért hozzá.) Hasonlóan jó jelenet az, amikor Zerlina a székhez kötözi bosszúból - ez a kissé lagymatag Leporello hitelesíti is, hogy megtörténhet hasonló. Elhisszük, hogy vele bármit meg lehet csinálni.

Leporellónál csak egy szerencsétlenebb alak van az előadásban: Don Ottavio. Donna Annát szereti, ez megkérdőjelezhetetlen vonása és elhisszük neki a szerelmet. Egész mivoltát kitölti ez a szerelem, sőt lebénítja, cselekvés- és gondolkodás-képtelenné teszi. Horváth István szintén frissen vette át a szerepet és ennek következtében neki is erősebb a második estéje. Én ugyan Szappanos Tiborra gondolok még mindig (aki az Operaházban csak márciustól nézhető a Hunyadiban, addig nem!), ha azt hallom Ottavio, de ez a beállítódásom nem zavart abban, hogy élvezzem Horváth István énekét. Mondhatnám és mondom, mivel ez egy blog, nem kritika: "cuki kis Ottavio" ő, csak az a baj, hogy látjuk, Donna Annában is ezt az érzést váltja ki, hasonlóan szereti (de szereti!), mint egy gyereket, vagy egy kedvenc plüss mackót szoktak. Szerelmi vágyat nem vált ki ez a Don Ottavio és ha kiváltana, akkor az a szerep alapvető félreértése lenne. Épp ez a baj, hogy Donna Annának olyan vőlegénye van, aki mellett kell a pótlék, aki hiányérzetet kelt, akire ezen túl ráadásul igazán támaszkodni sem lehet, még a bosszúra is gyáva, de arra is képtelen, hogy ezt beismerje magának.

A rendezés végképp semmiféle támaszt nem nyújt az énekesnek, nem ad egyetlen fogódzót sem, mert kiderülhetne róla még ennél több is - lehetne végtelenül elméleti ember, aki nem ebben a világban él, de még ezer más színnel is lehetne gazdagítani. Aminek örülhetünk, legalább semmi olyat se talált ki a rendező, amely alapvetően megakadályozná, hogy elénekelhesse az áriáit és jól szóljanak a tercettek. Don Ottavio a hangjával hat, az viszont megindít minket és jobban lehet szeretni, mint a címszereplőt. Rám vasárnap nagy hatással volt az egyik nagy áriája, amely a karakter lényegi megértéséhez kell. Ez a "Dalla sua pace la mia dipende"- melyben kifejezi, hogy lelki békéje alapvetően Donna Anna jól lététől függ. Erre tudtam a legjobban ráhangolódni ezen a második estén. Don Ottavio nemcsak szereti a nőt, de szüksége is van rá, mondhatnánk, hogy társfüggőségben szenved - ugyanakkor az a tragikus, hogy hiába sajnáljuk, hiába értékeljük nemes lelkét, ezzel a ráadásul Anna távollétében elénekelt áriával nem adhat semmi olyat szerelmének, amelyre annak tényleg szüksége van. Hiába a szenvedése, értelmetlen és öncélú. Megállapítható mellékesen, hogy a darabban azok, akik szeretnek, azok sem tudnak jól szeretni, úgy, hogy adjanak is vele valamit. Sőt az is, hogy mivel a szerelemről mindenki csak "félre"-típusú áriákat énekelget (leszámítva a főszereplőt, aki pedig nem őszinte), az is átjöhet, hogy Mozartéknál a szerelem voltaképp egészen magános és viszonzatlan érzés, amelyet valószínűleg még így is értékesnek tart a szerző és akkor is lelket gazdagító, felemelő élménynek, ha nem nyer viszonzást és eredménye sincs. Ez az ária is van annyira szép, hogy mi ettől jobban értékeljük Don Ottaviót, mint szerelmese.

A Kormányzó szerepe amilyen rövid, olyan lényeges. Az előadás meghatározó mozzanata maga a párbaj, amely megpecsételi Don Giovanni sorsát, és a pokolra szállás meg mindenképp a leghatásosabb és legerőteljesebb az összes közül. Gábor Gézát több mint harminc alkalommal láttam az utóbbi két évadban (néha teljes sorozatokban is) és ez az előadásszám már néhány komolyabb következtetés levonására is alkalmas. Például arra, hogy viszonylagos magabiztossággal állapíthassam meg, hogy azok közé tartozik, akik - a főszereplő vendéggel ellentétben - hajlamos a rögzítésre és képes arra, hogy előadásról előadásra megbízhatóan hozza a jó formáját. A párbaj jelenet lehetne hitelesebbre is rendezve (sokkal rosszabbnak is láttam persze), viszont a pokolra szállásnál lényegében mozdulatlanul, pusztán hangjával dominál. Pénteken olyannyira, hogy egyáltalán nem tudtam közben figyelni a címszereplő és szolgája reakcióit, teljesen lekötött egymaga. A második nézéskor érzékeltem, hogy mellesleg Don Giovanni közben néhányszor magába próbál erőltetni néhány pohár bort, de rendszeresen kihányja. Az első előadáson ez a nem annyira jelentéktelen mozzanat elkerülte a figyelmemet.

Sándor Csaba nemcsak Masettóként debütál ebben a rendezésben, de számomra is egészen új énekes a kolozsvári opera fiatal basszbaritonja. Én ritka erős Masettókhoz vagyok szokva - feltétlenül jobb a magyar felhozatal Masettóból, mint Don Giovanniból  -, és itt utalnék Gábor Géza, Kelemen Dániel és Cseh Antal előadásaira, ők voltak eddig számomra meghatározóak e szerepben. Hozzájuk képest ez a Masetto kevéssé árnyalt, kevésbé érzem három dimenziósnak. Nyilván neki is jelentős feladat volt a beállás, lekötötte az éneklés. Legközelebb a Leander és Lenszirom egyik főszereplőjeként nézhető, meglátjuk abban is, de addig is van még egy előadása, alakulhat tovább.

A női mezőny nagyon erős, és a három szereplőből kettő a második szereposztásra is marad, egyedül Kolonits Klára helyett lesz megint egy debütáló énekesnő, Rőser Orsolya Hajnalka.

Kolonits Klára Donna Annája - akinek állítólagos megerőszakolási kísérletével indulnak be az események - a pénteki előadásnak a főszereplő után a legerősebb énekese volt és az első percekben erősen meg is lepett, ahogy támadóját hol eltaszította, hol ölelgette. Úgy éreztem, hogy színházban vagyok, nem operában, ahol valódi átéléssel játszanak. Ez a Kolonits-féle Donna Anna kétségkívül beleszeretett a maszkos ismeretlenbe - nem tudjuk, csak kombinálgathatunk, hogy a támadó neki is adott-e szerenádot (szerintem biztos), mielőtt az erkélyen bemászott. Ami nagyon erős: végig érezzük az első perctől azt a lelki tusát, amit önmagával folytat: szeretné leküzdeni a saját érzéseit, ő nem amorális lény, pontosan tudja, hogy nem szabadna ebbe a jöttmentbe szerelmesnek lennie, de tehetetlen, mégis csak ő érdekli, még az apja halála után is. Saját magát nem csapja be, viszont igazán nagy energiákat tesz bele a látszat megőrzésébe, a már emlegetett Don Ottavio megtartásába (jobb híján is, de azért is, mert valamennyire még így is melegíti annak vonzalma, bár nem vált ki belőle szerelmi vágyódást) és talán ő az a szereplő, aki a legtöbbet hazudik. Nagyon természetesen igyekszik viselkedni, de túl kevés a szemkontaktus, amikor Ottáviót nyugtatgatja, sok a szemlesütés - nem arról van szó, hogy egy énekes a karmestert vagy a súgót nézi. Pontosan érezhető, hogy Kolonits Klára nagyon magabiztosan birtokolja a szerepet - ő nem most énekli először, én is láttam korábbi előadásban, így ezt tudom - és így nem az énekes bizonytalanságát érzékeljük, hanem Donna Annáét, aki ennyire sok hazudozáshoz korábbi életében nem szokott hozzá. De korábban ilyen megrázó élmények nem is történtek vele. Mert könnyen lehetséges, hogy olyan sok férfi nem is mozog, aki ilyen energiákat vet be az udvarlásba és éjszaka erkélyeken felmászik egy futó kaland miatt.

Sokat elárul az is, amikor az előadás egy későbbi pontján az éppen távozó Don Giovanni után fut, majd a színpad közepén megtorpan, de mintha nem a bosszúszomjas, hanem a szerelmét éppen megpillantó és egy időre minden másról elfeledkező fiatal lányt látnánk pár másodpercig - azután visszaveszi az álarcot.

A bal oldali erkélyen énekelt áriája a pénteki előadás egyik igazi csúcspontja volt, igazán diadalmas - énekesi teljesítményével is meghódít minket nézőket, bár Kolonits Klára esetén nem érezzük ezt rendkívülinek (főleg azok, akik egy hete a jubileumi koncertjén hallották legutóbb) - sokkal inkább azt, hogy miért nincs jelen több előadásban, ha egyszer ilyen nyilvánvalóan a pályája csúcsán áll és van olyan minőségű énekes, mint például a vendég. Ami viszont feltétlenül megemlítendő, hogy színészileg feltétlenül többet tudott mutatni nekünk, mint korábban és ezzel az alakításával az egyik legizgalmasabb (ha nem "A" legizgalmasabb) Donna Anna, akit valaha láttam.

Én a darab legsokoldalúbb női karakterének és a legjobb szerepnek mindig is Donna Elvirát tartottam és éppen ezért jó hír, hogy mind a hat előadásban Fodor Beatrixé lesz a feladat, akit az elmúlt 9 évben minden szerepében színészként is ÉS énekesként is kiemelkedően jónak láttam. Belülről formálja meg a karaktereit és mindehhez egy nagyon erős és szép orgánum is társul. Ez a rendezés számára sem ad támaszt, egészen az a benyomásunk, mintha egy üres térben kellene a semmiből megcsinálnia a figurát - de legalább vannak partnerek hozzá. Donna Elvirát érinti meg a legjobban a főszereplő udvarlása - nem csoda, hiszen egy zárdából szöktette meg. Ő nem ad a látszatra, nem hazudik senkinek, magának főleg nem, nem keres pótmegoldásokat, viszont benne van az oly sok nőre jellemző "megmentési szándék." Ez a Donna Elvira is ilyen. Érdekes a folyamat, ahogy bosszúszomja lecsillapodik, ahogy képes túllépni azon, hogy ő mindössze egy a 2065-ből, feldolgozza azt is, hogy nem jelent semmit Don Giovanninak és ráébred közben, hogy ennek ellenére megviseli az, ha szenvedni látja ezt a gátlástalan gazembert. Donna Elvira talán az egyetlen, aki Don Giovannit a leplezetlen formájában is szereti, hasonlóképpen Don Ottavióhoz, ő is függővé vált a szerelmétől és nem tudja nem szeretni. Mozart neki is írt egy gyönyörű áriát erről a felismerésről, és vasárnap ez volt számomra a második igazi csúcspont, ahogy ez meg is szólalt, át lehetett élni benne a drámát, amit Donna Elvira érez. Igen, ez a két igazán szerelmes szereplő van, akik ezt az érzést nem is fedik el. Ráadásul pénteken véletlenül (?) egymás kezét fogják meg, és ezzel nagyon kifejezően nyomatékosítják, hogy ők illenének leginkább egymáshoz, összeköti őket a lelki rokonság. Vasárnap lehet, hogy elbambultam, de mintha ez a kézfogás elmaradt volna, kár érte, ha így van. (A reménytelenül vágyakozó szerelmesek köre  Kolonits Klára által ezúttal háromra bővült. Erősen úgy tűnik, hogy ő ezekkel az előadásokkal kissé megnövelte Donna Anna - számomra korábban Elvirához képest másodlagos - szerepét. Lehetne ezt másként is értelmezni, de nagyon jó ez így, ahogy most megszólalt.)

Fodor Beatrixnak nagyon jól áll a szerep, ahogy korábban a Donna Anna is illett hozzá (történetesen 2006-ban éppen ezzel keltette fel a figyelmemet, azóta rendületlenül nézem is). Biztos vagyok abban is, hogy tovább fog erősíteni, neki négy további alkalma van.

Ahogy már korábban futólag említettem, Zerlina az, aki egyedül megússza azt, hogy Don Giovanni igazán megsebezze. Őt olyan mélyen nem érinti, bár a hiúságának egyértelműen hízeleg a lovag udvarlása. Szemere Zita tavaly is játszotta a szerepet, így már akkor elvarázsolt egészen kidolgozott és hangilag-színészileg egyaránt csúcsformát mutató, tökéletes alakításával, amelyet egészen pontosan rögzített és mindkét előadáson egyformán erősnek is éreztem. Annak ellenére, hogy volt már korábbi "saját" Zerlinám (mégpedig Hajnóczy Júlia), megszerettem ezt a másikat is, aki kevésbé flörtöl, sokkal erősebb benne a falusi lány-jelleg (de Zerlina nem úrinő, hanem egy parasztlány!). Ez a Zerlina elkábult, hiszen nem szokott hozzá udvarláshoz ilyen erős dózisban, de őszinte a megbánása. Nem gondoljuk, hogy igazán mélyen érez Masetto iránt, sokkal jobban vágyik a biztonságra és a nyugodt életre.

Szemere Zita az az énekes, akit mindössze idén februárban "fedeztem fel" magamnak, de mivel láttam gyors egymásutánban ötször is valóban remekelni, most már nincs más választásom, néznem kell őt is, ha műsorra tűzik. (Az idei évadban mellékesen ennek már meg is volt az "ára", csak miatta egy Cosít újra is néztem.) Meglehetősen örülök, hogy minden előadásban ő marad Zerlina, hatni fog azokra is, akik még sosem hallották, ebben biztos vagyok.

Összességében ennyi szöveg után nyilván világos, hogy szerettem ezt a két előadást - a péntekit feltétlenül jobban, hatott rám is a tűzijáték, szó se róla. Lehangolódva Erwin Schrott távozásától viszont nem vagyok, bár szerettetem a színészetét én is, már csak azért sem, mert eleve a másik páros (Bretz Gábor - Cser Krisztián) előadásait várom hónapok óta, azokét, akik már bizonyítottak ugyanebben a rendezésben 2 éve és azóta is sokszor és több mint hetven megtekintés után sem unom a játékukat. Most kell őket nézni, amíg lehet.

 

 

 

Címkék: Opera Kesselyák Gergely Don Giovanni Erkel Színház Bretz Gábor Fodor Beatrix Gábor Géza Horváth István Sebestyén Miklós Kolonits Klára Szemere Zita Erwin Schrott Gianfranco de Bosio Sándor Csaba

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mezeinezo.blog.hu/api/trackback/id/tr898140728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.