Amíg írom e sorokat, még feltehetően tart Molnár Piroska születésnapi ünnepségének after partyja a Tháliában. A célom az, hogy maradjon nyoma a színház rendkívüli gesztusának, amellyel rendkívüli színésznőjét ünnepelte. KÖSZÖNET érte! Harminc éve nézem és csodálom rendületlen a művésznőt, így boldoggá tett a meghívás, hogy ott lehettem ma este.
Mennyire szerencsés a Thália, hogy Molnár Piroska is erősíti, ráadásul ezt ők maguk is tudják és meg is becsülik. Ez igazán kivételes helyzet. Nem tipikus gesztus ez, a leggyakoribb az, amikor valakinek az érdemeit a halála után emlegetik nagy lelkesedéssel. Most nem ez történt: munkatársai vették a fáradtságot és budapesti színházi emberekkel, leginkább pályatársakkal megtöltötték szinte az egész Tháliát, hogy mindenki örülhessen a művésznőnek, aki nap mint nap négy színház deszkáin jó egészségben, aktívan dolgozik. Molnár Piroskának élete a színház. Reméljük, hogy ez az ünnepség kellő impulzust adott neki ahhoz, hogy még sokáig köztünk lehessen és nézhessük.
Milyen is volt az este? - néhány mozzanatot leírok azoknak, akik nem jöhettek, illetve azoknak, akik igen, hogy majd később a saját benyomásaikat felidézhessék.
Szombat este tízkor, némi csúszással kezdődött. Ez nem csoda, hiszen az egybegyűltek jelentős része valószínűleg egy másik előadás után érkezett. Én késtem kicsit, a Müpa nincs túl közel (a Strauss egyfelvonásosokról is jön hamarosan a bejegyzés), de mint kiderült az első program vége felé megérkeztem így is.
A műsort Jordán Tamás és Schell Judit vezette és a fellépők között ott volt a Kolibri társulatának egy része, akikkel Molnár Piroska a Bors nénit legalább húsz éve énekli. Most mi is énekeltünk, a nézőtéren ülő művésznő köszöntésére. Novák Jánosnak nagy gyakorlata van a gyerekek énekeltetésében, most is elég sokan vele tartottak. Udvaros Dorottya saját verset írt, majd egy dalt énekelt Hrutka Róbert zeneszerzővel a színészi pálya bizonytalanságairól. Az Operett színház sztárjai is eljöttek és egy, a Menyasszonytáncból átírt dalt énekeltek Piroskának. Énekeltek a színművészetisek, a Zsámbéki-osztály, a tanítványok képviseletében. Fellépett még a Bihari táncegyüttes, volt egy kísérő zenekar is, illetve az élő produkciók között Molnár Piroskával készült riportok, filmbejátszások, néhány trükkfelvétel. Az est végén az ünnepelt, sőt aztán a közönség is elénekelte egy hegedű kíséretében a "Szegény vagyok, szegénynek születtem" c. dalt.
Erősen úgy tűnt, hogy nem egy sebtiben összedobott eseményről volt szó. Jordán Tamás szövegeiből leszűrhető, hogy már nyáron biztosan készültek erre az eseményre. (Jordán Tamás nemcsak évtizedek óta barátja, pályatársa, de jelenleg a Rózsavölgyi szalonban két darabban is játszótársa a művésznőnek - Romance.com, Tisztelt hazudozó - így nem kizárható, hogy esetleg éppen ő lehet a gálaest értelmi szerzője. A Tháliának, akárki is az ötletgazda, elévülhetetlen érdeme a kivitelezés és a több színházból származó fellépők összeszervezése. (Nem is túl régen, tanúja voltam Szombathy Gyula felköszöntésének. Már az is nagyon kedves gesztus volt, de ez a mostani azt hiszem, hogy valóban egészen rendkívüli.)
A magam részéről erősen bízom benne, hogy Molnár Piroska életerejét a nemrég kapott kritikus díj után ez az ünnepség is fokozta és még sok évig nézhetjük. Éreznie kell, hogy szükség van rá és itt a helye a pesti színházakban, köztünk.
Én a magam részéről ezúton kívánok neki boldog születésnapot. Éljen és játsszon még nagyon soká!
