Deja vu érzésem volt azonnal az előadás elején - emlékszem, hogy hasonló mondatokat ugyanígy egy stúdió padlóján elhelyezett párnán hallgattam. Novák Eszter rendezte az előadást. Tóth Ildikó is szerepelt benne. De az, hogy a tatabányaiak vendégjátékát pontosan hol láttam, az egészen kiesett. A történetek közül voltak olyanok, amelyek megmaradtak és előjöttek menet közben. Eltelt tíz év, és én megint Kárpáti Péter A negyedik kapuját néztem. Ma este, a Jurányiban.
A negyedik kapu kilencven perc mese a haszidok világáról. Én nagyon élveztem - miután az elmúlt két hétben megfeszített tempóban dolgoztam, majd a hétvégén minden bloglemaradásomat pótoltam, nagyszerű érzés volt a Szkéné-teremben a padlón ücsörögni karnyújtásnyira a színészektől és hallgatni egyik történetet a másik után. A színészekben (Tóth Ildikó, Fodor Tamás, Nagy Zsolt és Sipos György) meg is volt a képesség arra, hogy kevés kellékkel lekössék a figyelmünket egészen, és képzeletünk előtt megelevenedjen a mese.
A történetek középpontjában álló szentéletű férfi az egész életét a tanulásra fordítja, folyamatosan mestereket keres, míg végül mesterré válik. Ez a dolgok rendje. És biztos lesz abban is, hogy van Isten, hiszen a szekér sem mehet soha ló nélkül előre.
A tanulságokat külön epizódok során át vonja le. A színészek felváltva narrálnak és felváltva játsszák el Irele és környezete történeteit. Két zenész kíséri őket. Még sohasem láttam senkit fekve hegedülni és nagybőgőzni...Ma igen.
Úgy érzékeltem, hogy nemcsak mi nézők (némelyek széken, mások dobogón és párnákon) élveztük a meséket, de a színészek is szeretik az előadást. Az augusztusi zsámbéki bemutató óta ma ment éppen kilencedszer...
Mindenkitől akivel találkozunk, lehet valamit tanulni, és minden kapcsolat által épülünk. Megtanulunk közben köszönetet mondani a rosszért is, hiszen az is előrevisz minket. Jobb, ha igyekszünk kiigazodni a világban, amely valóban káosz birodalma, ha az ember elvész benne, de ha nem, akkor jó és ragyogó.
Ma este az utóbbira inkább hasonlított a Jurányiban.
VÉGEZETÜL:
Túl jó a port.hu ismertetője, amely részletesen leírja a történetet, így idemásolom, hátha valaki részletesebb tájékoztatásra vágyik:
"A negyedik kapu a haszidok világáról szól. A haszidizmus misztikus zsidó vallási irányzat, nevezik örömvallásnak is, melyben minden szent: az evés, a szeretkezés, az üzlet, de még a vitatkozás is. A legnagyobb szentséget pedig a nagy tanítókról való mesélés jelenti. A darabot Jíři Langer prágai író Kilencedik kapu című könyve ihlette, mely haszid meséket és legendákat tartalmaz.
Megszületik egy kisgyerek, Írelének hívják, egészséges, mint a makk, csak nincs, aki körülmetélje. Egy titokzatos szekér vágtat az éjszakában, tíz zsidót visz, olyat is, aki el tudja végezni a metélést. A következő képben a kis Írele már három éves. Nem mindennapi gyerek: úgy mondja az asztali áldást, mint "egy valódi góen ájlem", és ismeri a túrós kreplach misztikus titkát. Később Írele szegényen, de boldogan él a feleségével, a hű Frádelével. Egy boltot vezetnek, ahol mindent lehet kapni, de semmi hasznosat. És amit kapni lehetne, azt se akarják eladni, inkább átküldik a vevőt a szomszéd boltoshoz, aki még náluk is nagyobb szegénységben él. Így múlatják az időt. A férfi azonban nem elégedett: útnak indul, hogy megkeresse a mesterét. Elsőként egy Elimélech nevű szenttel találkozik, aki megtanítja őt a viccek szeretetére. A tanulás három évig tart, merthogy Írelének nincs valami sok humora. Elimélechtől egy Jejbe nevű torkos szenthez érkezik, aki az evés titkára ébreszti rá. Ez sem az igazi. Írele ez után egy Lánnyal találkozik, de a mester utáni vágyat összetéveszti a szerelmi vággyal. Reb Pinchesz udvarában meg a "félkegyelmű" Jíde Herssel barátkozik össze, aki elég faragatlan bár, de nagy bölcsességeket tud. Jíde Hers Írele társául szegődik. Együtt keresik fel Reb Zsísét, aki elégedetten él nyomorában, a hangyái között. Találkoznak Áronnal is, a bukott messiással, akit a sátán (egy démoni mádám) vitában legyőzött. Ha mást nem, tőle a chochmecolást, vagyis a vitatkozás képességét lehet ellesni. A két vándor végül is Slojmelénél, az aggastyánnál köt ki, aki szép házasságban él károgó asszonyával, és már csak arra vár, hogy az Isten ima közben magához vegye a lelkét. Írele ebben a jámbor öregben ismeri fel a mesterét, de mire szóba elegyedhetne vele, a mester lelke beleköltözik az eszrógba, a szent gyümölcsbe, amit egy orosz muzsik azonnal három darabba hasít. A történet végén Jíde Hers, a Sancho Panza-szerű kísérő lesz az, aki mesterének választja Írelét."
További előadások: január 29-én, majd február 20-án és 21-én.