Az Orlai Produkció július 25-én mutatta be a Happy endinget, amelyet aznap nem tudtam megnézni későbbre halasztottam. Mivel Margitai Ági szerepelt benne, semmiképpen nem akartam kihagyni.
Talán az egyik első alkalom, amelyik vele kapcsolatos és megmaradt bennem, az egy szilveszteri Mandragóra volt a Játékszínben. Ezt egy másik előadás kapcsán már emlegettem, lényegében egyedül Margitai Ági alakítása maradt belőle eleven 25 év után. Ennél még élesebb a majdnem tíz évvel későbbi Médea, amelyiket egy Kamondi-rendezésben játszott Mucsi Zoltán partnereként Miskolcon. Soha ilyen erősen nem éltem át a görög drámát, mint akkor, a panel-díszletben. Később, ugyancsak Miskolcon 1998 őszén volt a Petra von Kant bemutatója, amelyet csak úgy láthattam, hogy tíz éves érettségi találkozómról jöttem el miatta. Ez volt az a pillanat, nagyjából 16 éve, amikor igazán fontossá vált számomra minden, amit csinált. Azóta követtem.
1998-ban egy véletlen kapcsán személyes ismeretségbe is keveredtünk. Mivel nem ritkán eljárt nézőként is színházba, évente többször beszélhettem vele szünetekben vagy előadások előtt. Legutóbb a Rózsavölgyi Szalonban láttam színpadon . Amennyire lenyűgöző volt örök fiatalsága, vitalitása, nőiessége és játékossága - talán ezek a vonások szoktak legelőször eszembe jutni róla -, ugyanannyira vonzó volt magánemberként a közvetlensége, kedvessége. Igazán magától értetődően lehetett vele szót váltani. Könnyen és nagyon szerethető színész és ember volt. Halála felfoghatatlan. Hihetetlen, hogy most már nem fogom tudni megnézni "optimista rákbetegként" a Happy endingben. Vele kapcsolatban valódi értelme van annak a közhelynek, hogy "emléke a szívünkben él". Nyoma maradt. Ha valaki rákattint a port.hu-ra, láthatja, hogy több filmje is megy a közeli jövőben a mozikban, vannak DVD-k, sőt még decemberi előadásokra is ki van írva. Margitai Ágit ismerve, azon sem csodálkoznék, ha ezekre mégis odamenne.