Másfél óra szünet nélkül, krimiparódia. És a végén jön a mű üzenete kimondva is, buddhista bölcsességnek álcázva: "ha tea van, teát kell inni, ha rizs van, rizst kell enni". A Bodzsár Márk által írt és rendezett darab tanulságát én még kiegészíteném azzal: "ha Börcsök Enikő játszik valamiben, akkor meg kell nézni". Számomra az ő Vígszínházon túli kalandozása adta a legerősebb motivációt az előadás megtekintésére.
Az előadás szórólapja Chandler világát emlegeti, remélve, hogy a krimiszerző sokaknak mond is valamit. Nekem Chandlerről Zsótér Sándor jut azonnal eszembe. Volt egy Chandler-bemutatója 2009-ben Egerben (még a Csizmadia Tibor-féle időkben természetesen, amikor az egri színház országosan is jegyzett társulattal rendelkezett) és emiatt az előadás miatt elolvastam a krimiszerző összes művét, amit csak fel tudtam lelni az idegennyelvű könyvtárban. Persze, magára az előadásra már nem jutottam el, már akkor sem könnyen utaztam vidéki előadásokra, de fel voltam rá rendesen készülve. (Évekkel később egy hasonló sztori ismétlődött meg: a Szégyen bemutatója kapcsán megismerkedtem a Coetzee-összessel, de mindig volt annak akadálya, hogy az előadást láthassam.)
Egyet tudok érteni, valós a párhuzam. E mű főszereplője is egy lúzer-alkatú magándetektív, erősen hasonlít Philipe Marlowe-hoz. Most Malkin a neve, akit Ötvös András személyesíti meg. (Mellesleg: a felemlegetett Zsótér-rendezésben is ő volt a nyomozó, most lenne jó, ha a két alakítást össze tudnám vetni. Ezt valószínűleg kevesen tehetik meg, esetleg néhány kritikus...)
Ötvös András a napokban sokat jutott eszembe, ugyanis a legutóbbi prózai színházi előadás, amiről írtam, éppen az ő Csemegepultosa volt. Most jutottam el a könyvhöz is és az előadás előtt is éppen azt olvastam. Ötvös András detektívjéről könnyen elhihető, hogy drogfüggő - Philipe Marlowe mintha a tömény szesz fogyasztását preferálta volna emlékeim szerint, de ennyi kis eltérés kell is. Annyira egyéni a nepáli hasis kedvelésétől sem lett a megírt figura, benyomásaim szerint jóval kevesebb játszani való van rajta, mint a csemegepultoson. Az ilyen nem túlságosan kidolgozott, sőt kissé sablonszerű szerepekhez kell a nagy színész, hogy mégis megelevenítse. Ötvös András detektívje meglehetősen élhetetlennek tűnik, aki kilóg a társadalomból a maffiózókhoz hasonlóan és bénáskodásával együtt is szerethető. Elhisszük neki még azt is, hogy hatmilliót fizet egy címért, amire olyan istenigazából nincs is szüksége.
A többi szerep többnyire még hálátlanabb. Egészen színész-függő, hogy mennyire sikerül őket feltölteni. (És persze erősen néző-függő, hogy kinek mi az, ami elég jó alakításnak számít.)
Számomra a legerősebb pont Szabó Kimmel Tamás volt. Bifsztek, az alvilág császára szerepében nem kapott ő sem túl árnyalt feladatot, viszont az egész alakításra jellemző humor, sőt irónia sajátos módon színezi ezt az öntelt és mégis vonzó figurát. Nincs ennek sem mélysége, de ezt nem is kérjük a színészen számon, mivel a felszín csillog és leköti a figyelmünket. Legutóbb A folyón túl Itáliában láttam a színészt a Belvárosi Színházban, és akkor is meglehetősen elégedett voltam vele. Azt hiszem, hamarosan megtekintem az egészen eddig kihagyott Bagoly és Cicában is...
Rába Roland pitiáner zsarolója is nagyon élt. Valószínűtlennek tartom, hogy akárki más többet hozott volna ki ebből a szerepből.
A már emlegetett Börcsök Enikő szerepe ugyan főszerep, de ez sem mondható sem elég sokrétűnek, sem kidolgozottnak - hálásnak pláne nem. Semmi okát nem látjuk, hogy miért is W. úr a neve, miközben mindenki tudja, hogy nő és akként is kezelik. Haldoklása melodramatikus hatást kelt. Az, hogy a volt kollégáját, a kirúgott rendőrt, Malkint kéri fel arra, hogy lányai közeléből eltávolítson egy zsarolót, elég valószínűtlen és nem túl érdekes. Börcsök Enikő mégis megbirkózik a lehetetlen feladattal és súlyt ad a karakternek, elfogadjuk a szövevényes történetet és nem kapálózunk, hanem megnézzük ezt a kissé erőltetett krimiparódiát.
A további női szereplők talán még rosszabbul jártak. Bifsztek női szerepében nem tud különösebben kitűnni sem Szabó Emília, bár mozgáskultúrája figyelemre méltó. Rúdtáncosnak hiteles. Talán kicsit jobban jár Matisz Flóra, aki kicsit hegedül is, vannak humoros percei. Papírízű és erőltetett marad Stork Natasa is - nem zárnám ki, hogy éppen ez a feladata, hogy ilyen legyen. Mintha ebben a világban a nők csak tárgyként lennének jelen, másodlagos a fontosságuk, csak birtokolni akarják őket a férfiak. Ez érvényesül a női alakításokban.
Ez van, ezt kaptuk. Egészen egyénfüggő, ki mennyire szórakozott jól. Minél kisebb elvárással ment valaki, annál jobban járt. Én a magam részéről részeredményeknek tudtam örülni, de ebben az előadásban is volt, aminek lehetett. Van választék Pesten, az Átriumban is számos előadás nézhető. Ha a krimiparódia nem a ti műfajotok, akkor próbálkozzatok egy másikkal. Hamarosan jön ismét pl. az Opera amorale, az egészen kiváló.
Képek, trailer az előadásból: itt.
