Ma nem színházat néztünk, sőt még csak nem is voltunk az Opera mai premierjén (Parasztbecsület - Bajazzók). Megszemléltük, hogy tart operabeavató programot Dinyés Dani a Don Giovanniról. A két énekes, akik szavait alkalmanként illusztrálták-kísérték Cseh Antal és Gábor Géza volt.
Nem az történt, amire valaki gondolna "operabeavatás" címmel. Nem mesélte el dióhéjban a történetet az előadó, pontosabban csak részlegesen és nagyon összerántva hallgattunk meg belőle ezt-azt. Ehelyett a címszereplő és szolgája kapcsolatát, illetőleg különösen Don Giovanni karakterét vizsgálta. Kiválasztott négy részletet és azokból kiindulva vont le következtetéseket.
Ugyan számomra a program előtt is világos volt, hogy a célközönség nem az, akik korábban maguk is gondosan tanulmányozták ezt a Mozart operát és elelmélkedtek már a karakter bizonyos sajátosságain. De már most hozzáteszem, hogy még így is, nem egy Don Giovanni-tanulmány elolvasása után is voltak olyan észrevételek, amelyek hozzáadtak a tudásomhoz, bár be kell ismernem, hogy elsősorban "Géza-nézőbe" mentünk Vilmával. Azért hajtott a kíváncsiság is, hogy megismerjük a Dinyés Dani-féle beavatási metódust, hiszen a legutóbbi Ördögkatlan-fellépéseiről elolvasott beszámoló kíváncsivá tett.
Azt hiszem, hogy ennek a programnak azok sem jelentik a célközönségét, akik teljesen tudatlanok és sosem hallottak a darabról és Mozartról (nekik helyenként túl gyors a tempó, átsiklik az előadó számos fontos részleten), bár ők is élvezhetik. Akik a legtöbbet profitálhatnának ebből az előadásból azok, akik egyszer-kétszer már látták az operát, de eddig megmaradtak a felületes szemlélődés szintjén.
Voltak olyan megállapításai Dinyés Daninak, amelyekhez én is eljutottam - de persze nem a művel való első találkozás után azonnal. Nekem is vannak kérdéseim DG-ügyben, amelyek jellemzően megvalósult előadások kapcsán jönnek elő. (lsd. az idei év miskolci DG-produkcióját) Az előadó elmondja: katasztrofális napja volt a fickónak, semmi sem sikerült neki. Feltárja ezt az alapvető ellentmondást, amely az ellenállhatatlan hódító három sikertelen kapcsolatáról szól. Helyenként azért jobb lett volna, ha kissé pontosabban fogalmaz. Elvira kapcsán különösen, akivel kapcsolatban a kudarc nem az, hogy nem szerezte meg, hanem esetleg az, hogy nem tudta lerázni. Az egyetlen nő A nőcsábász prakszisában, aki valódi mibenlétét megismerve is nem tud nem ragaszkodni hozzá, kitart mellette, sőt a többi vetélytárs-gyanús egyént akarja kiábrándítani Don Giovanniból úgy, hogy nekik is feltárja az igazságot, ahogy vele tette Leporello. Don Giovanni viszont mindenkitől tovább tud lépni, ahogy az udvarás+elcsábítás mozzanatok lezáródnak, hiszen számára egy nő önmagában még középtávon sem elég érdekes. Persze, a nők karakterére nem lehetett két órában kitérni, ez nem volt cél, nyilván lesz majd egy másik alkalom, amikor viszont ők kerülnek terítékre.
Számomra a legjobb mozzanat Dinyés Dani előadásában az volt, amikor a Leporello katalógus-áriában lapuló szünetet összekötötte a Figaróbeli Grófné áriájában és Tamino Kép-áriában rejlő szünettel. Kicsit sajnáltam, hogy a pezsgő-ária elemzésére egy egész órát ráfordított a kettőből, nem rántotta jobban össze, akkor többet mondhatott volna a másik három részletről, illetőleg a szereplő más sajátosságaira is kitérhetett volna. Egészen biztos, hogy akár további órákon keresztül is lettek volna észrevételei. Engem más részletek-kérdések még talán azoknál is jobban foglalkoztattak volna, pl. az: miért akarja valaki, aki elvileg az udvarlást élvezi csak erőszakkal és álarcban megszerezni Donna Annát? Mennyire bátor és mennyire gyáva? - ezeknek az árnyalatai, hogyan fejeződnek ki, mind érdekesek lehettek volna. Mennyire izgalmas férfi a valóságban ez a DG?- vagy a nők igényei teremtik meg pusztán ezt a legendás nőhódítót? Belevetítik a szépséget? (Elvira esetén lehet erről esetleg beszélni...) Elég sok különböző operabeavatót tudna tartani Dinyés Dani, érzem, hogy ezekre a kérdésekre is biztosan van saját állásfoglalása, amelyeket akár zenével is alá tud támasztani.
Nagyon izgalmas volt ebben a humoros-kötetlen-imporvizatív-lendületesen lehengerlő stílusban hallgatni a zenei elemzéseket is. Én minthogy nem vagyok zenész, kizárólag színházi szempontból nézem az operát, hallom, amit hallok, van fülem, kiindulok a zenei motívumokból is, de még véletlenül sem ilyen módon. Egy ilyen operabeavató is elég lenne ahhoz, hogy kedvünk legyen a szolfézshoz, mert Dinyés Dani azon kívül, hogy virtuóz módon tud részleteket játszani a darabból, szakszerűen meg tudja mutatni azt is, hogy milyen zenei megoldásokkal fejezi ki Mozart a mondanivalóját. Kicsit irigykedtem, hogy ezt mind tudja, én meg legfeljebb érzem.
A lányomnak is eszébe jutott, hogy jó lenne megtanulni zongorázni és tudni a zeneelméletet is. Még ez egyetlen opera után sem jutott eszébe, csak ma.
Az énekesek megadóan asszisztáltak a programhoz, számukra nem lehetett annyira könnyű kint ücsörögni, viszont cserébe nekik is módjuk volt vizsgálgatni a közönséget. Ez normális operaelőadás alatt nemigen kerülhet szóba, bár nem biztos, hogy vágytak rá.
Cseh Antal Don Giovanni, Gábor Géza Leporello szerepében énekelt - nem bántam volna, ha kicsit többet. De ne legyünk telhetetlenek így évad elején. Gézát legközelebb a Don Carlos első szereposztásában lehet látni (szept.17, 19), Cseh Antalt, aki nekem egyik kedvenc Figaróm volt még a Mozart Maratonból (2006), legutóbb pedig Leporellóként néztem, októberben a Szerelmi bájitalban fogja a középiskolásokat elkápráztatni az operakaland-programban. Menjetek, nézzétek meg őket. Akit az opera kicsit mélyebben is érdekel, az próbálja ki a Katonában a rendszeressé vált Dinyés Dani programokat is, jót fog tenni.
