Csendes óceán - beach, hajózás, nyugalom, némi kis eső...- Nha Trang ideális helyszín lenne, különösen karácsonykor. Nem volt rossz így sem. Talán valamivel azért jobb, mint ezt a 2,5 oldalt elolvasni...
Augusztus 4, hétfő
Itt vagyunk Nha Trangban. Reggel egy közepes méretű kissé lerobbant buszra zsúfoltak be minket Dalatban, a lábunk alig fért el, így utaztunk négy órán keresztül . Az éles kanyarok egyikében a csomagunk leesett, benne a számítógép. Nem tört el. Mázli. Kávéültetvények, hegyi szerpentinek között hallgattam meg a Don Carlost. Un`amara tristezza…- a háromnapos eső után nem biztos, hogy ez az optimális hangulatjavító, de ez az, ami van. Jobban járok, ha valamikor rákészülök az Erkel sorozatára - szept. 12-27 között hat előadásból lehet választani. Jó lesz majd futólag visszagondolni, hogy voltunk itt is. Hiába, „csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág…” Ha valaki bevállalja az operát, akkor azt a tanulságot feltétlenül levonhatja, hogy szinte bármely szereplőhöz képest jobb helyzetben van. Egy kugli párhuzam jutott eszembe róla, Verdi ebben egy figurát leszámítva mindenki mást leütött. Minél többször hallgatom, annál jobban látszik, hogy ezt is milyen jól lehetne aktualizálni, sajnos nem lenne nehéz. (Mielőtt valaki megijed, az Erkelben egy teljes mértékben hagyományos rendezés várható, olyan, amilyet egy bérletes néző leginkább szeret. Az egész az énekeseken fog múlni. Vagy feltöltik tartalommal, vagy marad minden a felületen.)
Most kezdem értékelni az opera nem-basszus részleteit is, apám jóvoltából leginkább csak azokat hallgattuk együtt annak idején, még Miskolcon. Kováts Kolos, Székely Mihály, Polgár László – végestelen végig…A Székely Mihály lemez egy ponton a Fülöp áriánál megakadt, mindig tovább kellett pöccinteni. Azóta eltelt 25 év, de még mindig meglepődöm, amikor a felvétel tovább megy…
Miután Vietnámban tényleg folyamatos a lárma, most is valami monoton zaj szűrődik be - forgalom, mindenhol építkezés - a nap közben később is inkább választottam a Don Carlost, pedig korábban soha nem hallgattam zenét külső helyszínen.
De vissza Vietnamhoz.
Nha Trang a Csendes óceán partján van, fürdőváros húszemeletes szállodák sorával, rengeteg étteremmel. Ami érdekes: mindenhol háromnyelvű kiírás. Annyi az orosz turista, hogy minden ki van írva oroszul is, sőt, van orosz étterem, nem is egy. A part mentén pálmasor, és az olasz tengerpartokra emlékeztető nyugágyak, bambusz-napvédőkkel. Szerencsére felhős volt az ég, mert amikor tűzött éppen a nap pár percig, az elviselhetetlen volt. Persze mi délben értünk ide, akkor kerestünk szállodát. Tényleg nyaggatják az embert a motoros ügynökök, alig lehet őket lerázni. Mi találomra bementünk egy szállodába, és ismét tíz dollárért kaptunk egy viszonylag kis szobát, ventillátorral. Otthon valószínűleg sátorhelyet se lehet ennyiért találni a Balaton partján, nemhogy egy szobát. Csak az a bökkenő, hogy fejenként legalább 260 ezer Ft a repülőjegy Vietnamba, tehát olcsón üdülhet valaki, amennyiben legalább 2-3 hónapra jön ide. Télen különösen jó itt az idő, optimálisak a körülmények, lehet, hogy a fűtésszámla megtakarításából ki is jönne a jegy és összességében nem költene valaki többet, mint amikor otthon van.Mi ismerünk még magyarokat is, akik így vészelik át a telet minden második évben. Igen, az eszes és szerencsés emberek november és február között jönnek ide, mikor minden körülmény optimális, különösen, ha az otthoni viszonyokat is számításba vesszük.
A parton csak délután öt után jöttek elő a helyiek, addig csak a tíz-tizenöt külföldi látszott. Egészen kihalt volt az egész, amikor először végigmentünk a város túlsó végén fekvő hindu szentély megtekintése céljából. Visszafelé viszont már a Balaton déli partjára emlékeztető tömeg gyűlt össze. Érdekes volt látni, hogy néhányan farmerben is bementek a vízbe. A legtöbb ember nem fürdőruhában fürdött. Kellemes langyos a víz, elég nagyok a hullámok, kellemes a hely.
A hindu szentély 1300 éves volt, téglából épült. Folyamatosan jöttek a taxik és szálltak ki a külföldi és vietnami turisták egymás után. Impozáns, de a hatását a környező kikötőből áradó irdatlan bűz elnyomta.
A tengerpart után a szállásra hat után értünk vissza. Két perc múlva elkezdett irgalmatlanul szakadni az eső. Mivel az elmúlt három napot szinte folyamatos esőben töltöttük, fokozottan örülni tudtunk annak, hogy ma szerencsénk volt. Lent ültünk a hotel nyitott lobbyjában, ahova kissé bevert az eső, de bejött a friss levegő is. És jött két ausztrál vendég, akik nem tudtak elindulni, ehelyett majdnem egy órán át velünk beszélgettek. Ők két hete pihennek ebben a szállodában, öt hét múlva érnek el Kínába, ahol három évig angolt fognak tanítani. Egy ilyen helyen, mint Vietnam, elég könnyen lehet találkozni naponta is olyanokkal, akik nem a legmegszokottabb életvitelt folytatják. Nekem is vannak utazási terveim, nem is kevés, de azt hiszem, hogy ebbe a térségbe mégsem szeretnék áttelepülni.
A hotel személyzete igazán előzékeny, amíg lent ültünk, hoztak sült édes burgonyát, dinnyét, mert mindenáron azt szerették volna, hogy ne idegesítsük magunkat az eső miatt. Teljesen feleslegesen aggódtak, mert mind teljesen lazák voltunk. Volt egy jó napunk, különösebb izgalmak nélkül.
Ráadásul találtunk egy jó levest megint (a szokásos pho bo – marhahúsleves, otthon is van „pho 24” – ugyan milyen lehet?), sőt a ma kiválasztott csokoládés jégkrém is végre minőségi volt. A vacsorát ma is kihagytuk, ebben a melegben nem éhezik meg az ember annyira, még fürdés után sem. Lehet, hogy a vietnami nők ezért képesek a modell-alkatukat tartani…
Augusztus 5, kedd
A mai napot egészen úgy töltöttük, ahogy az egy turistától elvárható. Befizettünk az egyik utazási iroda snorkeling-túrájára. Az Amazing Snorkeling Tours programját választottuk, mert az angolok, akikkel a dzsungeltúránk után találkoztunk, kifejezetten elégedettek voltak ezzel. Nekünk is pozitív élmény volt, mi is tudjuk ajánlani, ha valaki ide vetődik. (És nem 25$ volt, hanem 14$ fejenként, ebéddel, szállítással, felszereléssel.) Mindössze tízen voltunk, a négy némettel, két orosszal és két angollal együtt egy hajón.
Nézegettük a korallokat. Minthogy túl nagy összehasonlítási alapom nincs, ez mindössze a harmadik ilyen próbálkozásom volt, elmondhatom, hogy az egyiptomi és a thaiföldi tengerhez képest kevesebb halat láttunk, de így is megfelelt. Nem csoda, a halak utálhatják a bámészkodó turistákat, naná, hogy elmentek a korallzátony más részeire...
Voltaképp annak is szoktam örülni, ha akármilyen tengert látok néha. Ezen a területen nincs túl nagy elvárásom, de attól tartok, hogy aki csak tengerpartot akar, annak elég Horvátországig menni. Kellemes volt a hajón ücsörögni, visszafelé mindenki más el is aludt, én nem éreztem magam fáradtnak. Kifogtunk egy nagy esőt is, az idegenvezető mentegetőzött. Teljesen feleslegesen, nekünk egy óra eső fel sem tűnik már, én vissza is mentem úszni közben.
A szállodában extra rendesek voltak, ugyan ki voltunk jelentkezve, de hagytak lezuhanyozni és még vagy két órát ott ragadtunk a lobbyban a számítógépeknél.
Utána kicsit mászkáltunk, ettünk egy utcai étkezőhelyen, kis műanyag sámlikon ülve néztük a délutáni csúcsforgalmat. Aztán találtunk egy rendes boltot (itt adtak először blokkot, eddig sehol), ahol ugyan két és félszeres áron, de vettünk végre egy tábla étcsokoládét. Csoda, hogy volt. Ezzel ültünk fel az éjszakai buszra, amelyen most 11 órán keresztül fogunk Hoi An felé haladni. (Az a másik csoda, hogy nem ettük meg azonnal, hanem még van.)
Majdnem fél órán keresztül még internet is volt, ahogy azt előre ígérték, de aztán megszűnt, én pedig visszatértem a Don Carloshoz. Ugyan mi lehet Kelen Péterrel, akit éveken át néztem – ez jutott eszembe.
A hegyek leérnek a tengerig, nem meglepő, hogy leginkább kis utakon döcögünk a szinte teljes sötétségben. Minimális az utak kivilágítása…Indulás után mindenki a telefonját-tabletjét piszkálgatta teljes csendben, hiába vannak itt rendszerint párokba rendeződve az emberek, senki nem szólt egy mukkot sem. Könyv úgy tűnik egy embernél van csak.
Augusztus 6, szerda
Egyetlen megállás nélkül értünk Hoi Anba. A busz a város szélén letett. Elő a tablet, benne GPS és már mentünk is be a városba. Szállásunk egy "homestay" (olyan szálloda, ahol csak 1-2 szobát ad ki a tulaj, aki maga is ott lakik. Itt van légkondi is, ventillátor és gyors internet.Beestem a csapdába, legalább húsz énekesnek néztem végig a jövő évi műsorát. Nem lettem igazán elégedett tőle, lehetnének jobb kombinációk is, ha már a rendezéseken sokat nem lehet változtatni.
Felteszem ezt a bejegyzést, aztán nekivágunk a városnak, reggelit keresünk...Négy napig maradunk, utána folyt. köv.