Ez most csak a játékszabályaimnak köszönhető bejegyzés. Annyi az információ-értéke, hogy a HOPPArt készített egy előadást Pilinszky János Urbi et orbi c. drámájából. Kovács Márton zenéjére született egy kamaraopera. Miután a bemutató időpontjában épp Figarót néztem, tegnap akartam pótolni.
Ott is voltam, két hete immár az ennedik zenés előadáson. De azt, hogy miyen volt maga a produkció, nem tudom leírni, hiába érzékelődött, hogy másodpercnyi pontossággal ki volt minden mozgás dolgozva az egy órányi előadásban . Miután megközelítőleg a 8. percben szörnyű migrénem támadt, ha lett volna menekülő útvonal, akkor távozom., Elmondhatom, hogy láttam is meg nem is azt, ami körülöttem történt. Érzékeltem egy látványos, ámde takarékos fekete-fehér díszletet, sőt azt is, hogy a zenészek most is a toppon vannak, mint minden Kovács Márton által zenésített előadásban. A HOPPArtos színészek is nagyszerűen énekelnek. A lényeg nem jött át, ezúttal túlságosan is lekötött maga a testi szenvedés. A lelkemmel nem foglalkoztam közben, ez az előnye azért megvolt.