Pénteken a délelőtt megint az általam kihagyott előadásoké volt. A kecskeméti Ciróka A csomótündért, a Steps On Stage pedig a Bengát játszotta. Kommentelhetné valaki, hogy ezek hogyan sikerültek.
Az egri Harlekin bábszínház kezdte a délutánt, és egy hatvan percre húzott Rómeó és Júlia történetet játszottak asztali bábokkal. Nekik kevésbé volt szerencséjük, mint a csütörtöki Lúdas Matyi szereplőinek. A nagy teremben kevéssé érvényesültek ezek az apró bábok, ráadásul vizuálisan sem volt a produkció annyira érdekesen megcsinálva, hogy a mezőnyből különösebben kiemelkedjen. Kár, hogy csak a szombati napra építettek a színpadhoz egy tribünt, ugyanez az előadás közelebbről jobban hatott volna. (Sok évvel ezelőtt nekem is egyszer tönkrement egy előadásom egy diákszínjátszó fesztiválon pusztán amiatt, hogy nagyobb térbe került, én azt hiszem, hogy most is ez történt.) Jelen esetben a csoportosan kivezényelt ötödikes-hatodikos diákok nagyszerűen viselkedtek, követték a történetet. Beszélgettem néhányukkal, akik az előadás elején elég kedvetlenek voltak, nem szívesen jöttek színházba péntek délután. Somogyi Tamás rendezése foltokban hasznosítja a Shakespeare-dráma eredeti szövegét, de többnyire könnyen befogadható, hétköznapi párbeszédeket hallunk. A dajka és Lőrinc barát figurája kicsit karakteresebb lett, emlékezni lehet a hírnök fiúcska szerencsétlenkedésére egy papírlappal, de nagyjából ennyi. Nyugtáztam, hogy mivel ez az előadás talán a történet felmondását ("kötelezők röviden" ?) tűzhette ki célul, az ismeretterjesztést, nem én vagyok a célcsoport. Másként hatott ez azokra, akik sosem hallottak a történetről.
Én a szemlén is láttam néhány olyan művet, amelyek úgy is lekötöttek, hogy 4 éveseket céloztak meg. Emiatt nem gondolom, hogy lehetetlen a csoda. Igen, van olyan gyerekelőadás, amelyiket akár sokszor is meg lehet nézni. (Az örök kedvencemet megemlítem "bezzegként", a Kolibri Színház Az előszobaszekrény boszorkánya az, amit persze vagy tíz év után mégis levettek...)
A Rómeó után azonnal átültem a Káva Kulturális Műhely "A hiányzó padtárs" című "részvételi színházi" előadására. Kis bűntudattal, mivel tudtam, hogy ezt is ott kell menet közben hagyni. Ráadásul ez volt az egyetlen olyan előadás, amelyik húsz perces csúszással indult, így az utolsó negyven percről mindenképp lemaradtam (vagy többről, ha a megszabott két óránál tovább tartott esetleg.) Az előadás szövegét Sebők Borbála írta a színészek improvizációi és élményei alapján. A kávások ezúttal a Parforum Részvételi Kutató Műhellyel működtek együtt, és emiatt ez sem a könnyen egyeztethető és bármikor játszható előadások közé tartozik. A történet főszereplője Attila, aki hátrányos helyzetű gyerek. Az ő továbbtanulási nehézségeit követjük. A jelenetek közé még konzultáció is ékelődik, a közönségnek módja van megbeszélni, hogy milyen okok vezetnek oda, hogy bizonyos gyerekek elkallódnak és hiába lenne rá képességük, mégsem jutnak el gimnáziumba, nem tudnak továbbtanulni. Ezeken az előadásokon mindig jelen van egy középiskolás osztály, akiket egészen máshogy érintenek ezek a kérdések. Roppant hasznos, ha a diákok felismerik, hogy a tanulás előnyökhöz juttatja őket, nem szükséges rossz csupán az életükben. Egy jól szituált, középosztálybeli gyerekekből álló osztálynak is igazán jó, ha erre az előadásra beültetik. Az előadás megrendelése egyértelműen eszembe jutott, azóta tájékozódtam és nem tűnik annyira egyszerűnek... Helyenként erősen didaktikusnak tűnt néhány helyzet, tanárként különösen azt értékeltem, amikor a diákok háborognak mert a magyartanár mobilozik órán, és nem tanít eleget. Mivel nekem nincs mobilom, ez velem sosem fordulhatna elő, de nem érzem ezt igazán tipikus helyzetnek. A kollégáim a telefonjukat a tanáriban hagyják, néhány diákhoz viszont mintha hozzánőtt volna a telója...(Ez az aspektus, hogy esetleg a diákok sem tesznek meg mindent az előrehaladásuk érdekében, egészen kimaradt a képből, de sebaj. A megbeszélésen mindig lehet esély, hogy valaki ezt a szempontot is behozza.)
Ezt az előadást igazán fájdalmas volt ott hagyni, amikor ezt megtettem, még abban a tudatban voltam, hogy simán meg tudom majd rendelni.. De mentem, mert várt az Opera, benne Benjamin Britten születésének száz éves évfordulójára szervezett koncertszerű operaelőadás, benne többek között Cser Krisztiánnal... (beszámoló jön, ha ezzel készen vagyok végre...)