Mi van, ha az ember a régi álmát be szeretné teljesíteni és nem sikerül?
Jelenleg úgy érzem, semmi különös.
Legalább húsz éve tervezem, hogy ha addig élek is, elmegyek a MET-be, a milánói Scalába és a bécsi Operába. Ebből annyi jött össze, hogy 1994-ben sikerült a MET-ben Placido Domingót az Othelloban látni. Mindössze 4 órán át vártunk arra, hogy valaki eladjon egy olcsó jegyet. A másik két helyszín felkeresésére olyan nagy erőfeszítést nem tettem eddig - ma viszont legalább odamentem a Staatsoper épületéhez 17.40-re. Mint utólag kiderült, éppen ekkor, azaz 80 perccel a mindenkori kezdés előtt árulják az állójegyeket. A normális jegyek hónapokkal előre elkeltek, viszont jegyüzérek a kb száz eurós jegyeket 380-ért árulták. (A kiírás szerint 190 euró lett volna a legdrágább,) Tehát venni tudtunk volna, ha rászánunk egy jegyre majdnem 120 ezer forintot. NEM szántunk rá.
Az állójegyek viszont 3 illetve 4 euróba kerülnek (karzat ill. földszint), és 350 hely van összesen. Úgy látszott, hogy legalább fél órával korábban kellett volna menni, mert előttünk fogyott el éppen. Ahogy megtudtam, ez nagyon szokatlan. A mai napon ez nem az operának (Anyegin), hanem a főszereplő szoprán énekesnőnek, a MET-ben is gyakori vendég Anna Netrebkónak köszönhető. Ezt én otthon is felmértem, de a rossz időre való tekintettel azt hittem, hogy időben vagyunk. Hát nem. A kudarc után mintegy háromnegyed órán át nézegettük el a pénztárnál a feliratokat tartó ("I buy 1 ticket") kiöltözött embereket. Mindössze két szerencsés volt, akik kezdés előtt 2 perccel szó nélkül leperkáltak 150-150 eurót egy-egy jegyért. Pesten sokkal nagyobb szokott lenni a mozgás, a tavalyi Flores-fellépés alkalmával legalább 10-15 ilyen tranzakció bonyolódott le.
Az Opera előterében mászkálva (a ruhatár díjtalan!) megállapítottam, hogy ez kétségtelenül sokkal nagyobb lehet, viszont korántsem olyan szép, mint a mienk. (Savanyú a szőlő.)
A mai előadást kivetítették a színház oldalára erősített óriási képernyőre. Pesten ehhez le kellett szeptemberben állítani az Andrássy út forgalmát (Hunyadi László volt, ha néhányan emlékeztek).Itt Bécsben ez gyakorlat, a műsorban is benne van, hogy mely előadásokat vetítenek ki, hiszen van ennyi hely oldalt az Opera melletti téren. Az autók zaja belezavar a kinti élménybe, ill. néhány csipszet rágó túrista és dohányzó pasi úgyszintén. Kicsit szemerkél az eső, vizesek a székek és beszélgetnek páran. Ez lenne az ingyenes megtekintésre az alaphangulat.
Mi nem hagytuk magunkat, és belenéztünk. Ha valaki azt hiszi, hogy az énekesi teljesítmények megítélése egyáltalán felmerült bennem, téved. Erre a körülmények alkalmatlanok, és alapból feltételezem a bécsi opera vezetőségéről, hogy meggondolja, hogy milyen hangokat enged a színpadra. Valóban szépen énekelnek, nem is kérdéses. Az előadás színházi minőségének ( elsősorban a rendezés és a színészi játék) nagyrészt alkalmas ez a nézőpont is, jól látszik, hogy mi van a színpadon. Mellesleg: hát nem kizárólag DVD-re rögzített előadások alapján ítélték úgy a döntési pozícióban lévő emberek, hogy Alföldi Róbert színháza nem elég ütős? Fel nem merült, hogy a Nemzetibe élő előadásra bemenjenek. Minthogy mi nem jutottunk be, most ugyanígy a felvétel alapján tudtunk benyomásokat rögzíteni.
Összességében még inkább úgy éreztem most, hogy milyen kiváló Anyegin-rendezésünk van nekünk otthon. Mennyivel jobban ki volt dolgozva a kezdés, árnyalatabbak és kifejezőbbek az emberi kapcsolatok és ami a fő: a Pavol Remenár-Frankó Tünde páros nemcsak elénekelte a két főszerepet, de ráadásul megszületett köztük a kapcsolat is, ahogy eddig három bejegyzésben is ezt már méltattam. Most, a világsztárt és partnerét nézve nem láttam mást, mint két nagy énekest, akik együtt lépnek fel egy előadásban. A lényeg marad ki az előadásból, úgy tűnik. Az opera így viszont akkor sem teljes, ha zeneileg egészen tökéletes a produkció.
Anna Netrebko hangja valóban gyönyörű, minden zavaró körülmény ellenére az. Viszont ráadtak egy kihívó ruhát, ujjatlan, nagy kivágás, fekete alapon élénk foltokkal. Egy töltött galambra vagy még inkább Pécsi Ildikóra (az Aranyemberből) emlékeztet. Valószínűleg erotikus jelenség, de Tatjána az én elképzeléseim szerint egy ártatlan, félénk leány. Az előadás elején a Cosmopolitant lapozgató Olga és Tatjana kettősét nézve úgy éreztem, hogy mintha némileg félrevitte volna a rendezőt a modernizálás gondolata. Ott a szövegben, hogy Tatjana egy komoly lány, visszahúzódó. Nem kacérkodik. Az, hogy a 26 éves Anyegin miért hatvan és fehér hajú, hagyjuk. Nyilván csak a hang volt a fontos. De a kapcsolat nem születhet meg, a varázsos és évekig tartó szerelmet nem hihetjük el ennek a két embernek. Lehet, hogyha 380 eurót kifizetek, akkor lelkesebb lennék, meggyőztem volna magam, de hát ez nem következett be.
Miután lemértem az első jelenetek alapján,hogy ez nem az én előadásom, megállapítottam, hogy szerencsés ember vagyok, hogy ezt legalább nem kellett végigállnom, főleg az után, hogy láttam egy minden igényt kielégítőt már idén. Viszont annál nagyobb várakozással gondolok arra, hogy hátha ennél a mainál érdekesebb lesz a jövő pénteki Pozsonyban. Abban van egy jó Anyegin, ami már jó kiindulási pont...
Utójáték: elhoztam a színházból a májusi műsort is. Lesz Ezred lánya, Bolygó Hollandi és RING is, természetesen nem egymást követő napokon, hanem tíz napon belül. Mindössze négyszer kellene Bécsbe utazni, hogy megnézhessem... Viszont nem akármilyen szereplőkkel látható. Ha valamelyikőtöknek van erre esélye, akkor próbálkozzatok. Mivel csak 1-1 előadás lesz a Ringből, minimum a kezdés előtt 3 órával kell a sorba beállni - kalkuláljátok bele.
