Emlékszem még az ősidőkben, amikor Halász Péter a Kamrában sorozatosan lépett fel (1990-es évek), történt egyszer, hogy elment a hangja. Egyszemélyes est lett volna és nem tudott beszélni. Felírta a Kamra fekete táblájára, hogy Aggasztó pillanat (az est eredeti címe Pillanatragasztó lett volna), 65 perc és közölte egy mondatban a nézőkkel, hogy a színházi előadás minimálisan előírt időtartama ennyi. Csak ami ezt meghaladja, az számít megtartott estének. Előre biztosított minket, hogy semmi nem fog történni, váltsuk csak vissza a jegyünket. Szinte nem volt senki, aki ezt megtette volna. Gondoltuk, csak lesz valami performance-féle, amit az ember Halásztól elvárhatott. Ült és nézte a nézőket, mi pedig bámultuk őt. Ezért fizettünk, ez lett volna amúgy is a program. Letelt a 65 perc, felállt és elment.
Hogy miért jutott ez eszembe?
Csupán azért, mert egy alig 35 perces (színlapon: 55) elvileg bábos rendező-vizsga az, amiről szó lett volna a mai délutánon. Az egyetemi hallgató azt lett volna hivatott igazolni, hogy milyen leleményes dolgokat tud bemutatni az általa választott darabbal és partnerekkel.
És mi történt?
Adott egy nagyon erős jelenlétű, kellemes hangú, rokonszenvet gerjesztő színész, Csuja Imre. Akit öröm nézni. Elmondja mintegy fél óra alatt Babits Jónás könyvét + Jónás imáját. Egészen kevés bábtechnikát használ, helyenként a hajósok, máskor az Úr nevében beszél Jónáshoz, aki a báb. Nagyon nem próféta jellegű, jellegtelen – akárki. Csuja az aki prédikál és cselekszik, Jónásnak ebből nem jut ki semmi. Gyönyörűen mondja a szöveget, de egy percig sincs az az érzésem, hogy ehhez a rendező hozzátenne valamit (persze néha ez a nagy dolog, hogy természetesnek hat a rendezés, be nem avatkozásnak). De ha színházról van szó, akkor a bábos technikák többet megengednének, mint egy fekete terítővel leborított konyhaasztal jelenlétét. Ugyanezt a hatást Csuja akkor is fel tudná idézni, ha soha egy fél instrukciót nem kap, hátradől és elmondja. Utána eszembe jutott, hogy a szövegbe (bele lehet egy Babits versbe írni?) legalább táncos v. mozgásos, zenés betétekkel azért bele lehetett volna valamit tenni. Megjelenhetett volna a város, a tenger, a sivatag. Szép, hogy ott a színlapon, hogy látványterv – miközben nincs látvány. Van a Csuja, farmerban és egy ingben. Nem mondom, hogy nem miatta mentem. De. Mégis vizsgának ez így kevés, éppen a bábszínház tud igazán példa lenni arra, hogyan lehet ötletekkel csodát csinálni, kevés pénzből.
35 perc Csujától szép teljesítmény, gratulálnék is neki a versmondáshoz, ami természtes és plasztikus, minden percében lekötött – de színháznak ennyi kevés. Mint kiindulópont jó, drámafoglalkozást készítve hozzá akárhova vihető lenne, akármelyik középiskolában óriási szerencse lenne, ha ezt a diákok így meghallgathatnák. Ha ilyen célra készült, akkor rendben van – önmagában viszont csalódást okoz. Nem untuk meg Csuját, még néztük volna legalább a beígért 55 percig, vagy szívesebben még tovább.
