A héten ez a harmadik előadás, ami az utolsó percben került a programomba, jelen esetben másfél órával a kezdés előtt. Lett a döntésből kétszeri komplett szétázás (odafele egy kis plusz gyaloglás a tüntetés miatt), és egy nagyszerű este. Korábban azt hittem, hogy biztosan sikerül Pestről elmenekülni a tavaszi szünet apropóján, így semmilyen színházat nem terveztem erre az időszakra. Nem sikerült elmenni, de önmagában ez az egy előadás kárpótolt a veszteségért. Mielőtt valaki most felbuzdul: tartalékoljátok az érdeklődést jövőre, ugyanis ezt a Pintér Béla társulat mostanában csakis Húsvétkor játssza, ahogy a Passiót sem szokták az év egyéb időszakaiban megrendezni. (Egyébként 2007 októbere óta van műsoron.) Ez volt immár a hatodik igazán kiemelkedő a hónap során megtekintett 27 előadásból, és ez kitűnő találati arány, biztosan nem tükrözi a teljes pesti színházi kínálat átlagminőségét.
Azért is érdekes volt az előadást látni, mert nemrég felmerült egyikőtökben, hogy "valami spirituálist és előre mutatót" szeretne látni, amely az Isten létével foglalkozik. Igazából mivel ezt az előadást sosem láttam, nem is tudtam volna javasolni - pedig erre feltétlenül elmondható, hogy a vallás kérdése a központi téma. Ezen kívül az utóbbi időben csak az Alföldi-Jordán-féle kétszemélyes "Az utolsó óra" az (Rózsavölgyi Szalon), amely a hit körül forog. (Beszúrom ide is, hogy az nagyon jó ám, intenzív másfél órát kap valaki a négyezer forintjáért, ha ráadásul két hónappal előre is gondolkodik.)
A hosszú előre tervezés alapvető minden Pintér Béla előadás esetén is. Áprilisra minden egyes jegyet eladtak, májusra vesznek fel jelenleg előjegyzéseket. Lesz ismét olyan előadás, ami egy ideje nem volt műsoron - a hónap végén a Tündöklő Középszer, de aki ezt nézné, már csak a várólistára tud felkapaszkodni. Ma 16 ember érkezett jegy nélkül az utolsó percben (mindenki bejutott), magyarán elmondható, hogy a Szkénében sokkal nagyobb a tumultus, mint a Nemzetiben, ahol ennyien nagyszínházira sem próbálkoznak. (Hiteles infó a pénztáros közléséből idézve.)
" ...ezek szerint a főnök nagyon kiszorult a színpadról. Senkit nem foglalkoztatnak hitéleti kérdések annyira hogy odavigyék." - Nikol, ezennel örömmel üzenem innen a megjegyzésedre, hogy DE!
Pintér Béla nagyon is foglalkozik a témával, ez kifejezetten egy modern passió, bár érdekes lenne azt látni, hogy konzervatív 60+os hívők hogy reagálnának arra a fikcióra, hogy egy magyar településen egy erdélyi béranyától megszületik az újabb messiás, aki ráadásul lány, Máté Edina nevezetű. Ez a kiindulópont, majd a történet elég következetesen viszi végig a cselekményt a nő haláláig, aki átéli mindazokat a stációkat, némi modernizálással, amelyeket a négy evangélista részletez. Nem hiányzik a keresztelkedés, a templomba szökés 12 évesen, az Írás alapos és ösztönös ismerete, a csodák (az előadásban egy átlátszó folyadék 3 perc alatt vörössé változik minden közbeavatkozás nélkül, miközben megtudjuk, hogy a kamra is tele lett Koccintóssal és Edinánk sokat tud a korábban nem látott emberek magánéletéről is. Megjövendöli az elárultatását, halálát. A holttest is eltűnik. A párhuzamok mellett az az izgalmas, hogy nagyon jól bele tudja illeszteni ezeket a motívumokat a modern világba, nála nem vámszedő van, hanem polgármester, akit napkeleti befektetőknek hitt hölgyek keresnek meg a gyermek jövetelének hírével. A polgármester (Thuróczy Szabolcs) később Edina evangélistájaként fog működni. A szereplők mobiloznak alkalmanként, de ez már nem feltűnő, nagyon hozzátartozik az élet normális menetéhez. A pap (Pintér Béla maga) Edina ügyében sms-t küld, belefér.
Edina messiásként elmeosztályon köt ki, a "hitesek" között, akik természetesen egyből felismerik benne az "isten lányát", csakhogy komolyan veszik az Írást...
A történet dramaturgiailag nagyon feszes, a Pintér Béláékra jellemző énekes betétek a helyükön vannak. A tánc az előadás koncepciójába kevéssé illene bele, így ezt nem is erőlteti a szerző-rendező. A színpadkép szokatlan, a tér üres, ámde a színpad két oldalán is elhelyeznek 16-16 embert (így tud 150 leülni), középen van egy kis forgó, ami önmagában is meglepetés, nem várnánk a Szkénétől. Négy irányból járás, kettő ebből ajtó, a tetején emelvény, azon ül két bőgős, bal oldalon elől helyezkedik el a szintetizátornál Friedenthal Zoltán, aki kíséri az előadást és az elmeorvos szerepét is eljátssza. Érdeklődésünket azonnal felkelti ez az elhelyezés és nagy előnye, hogy ilyen térben nem hiányoznak a bútorok és a kellékek sem annyira. Egy sámlira elhelyezve egy üveg víz (abból lesz a bor) és egy pohár ropival - ennyi az, ami az esküvői előkészületet jelzi. Megfelelő, bár némileg reflektál a válságra, a színházak nehéz helyzetére is. A színészek mint mindig, most is alkotótársként vettek részt a próbafolyamatban és egységes csapatként dolgoznak. Mindenki nagyon a helyén van, nyilván volt is beleszólása, hogy miként alakult ki a karaktere.
Aki már látott Pintér Bélától akár egy előadást is, az tisztában van, hogy az előadás tele van vicces jelenetekkel, lényegében annak ellenére, hogy tudjuk, Pintér ugyanazt gondolja, mint Ady a "magyar Messiásokról". Ez a másfél óra kombinálja az intellektuális feltöltődést a kellemes szórakozással. Akit hitéleti kérdések komolyan foglalkoztatnak, az jót beszélgethet az előadás után. Jövőre február vége táján szánjátok rá magatokat egy e-mailre, és íratkozzon fel a várólistára, nem bánjátok meg. Én figyelmeztetni foglak titeket, az biztos. Ez az előadás feltétlenül jobb esélyt ad a Húsvét megünneplésére és átgondolására, mint a nyuszi tojásainak keresése vagy a locsolkodósdi. Én nagyon elégedetten távoztam, nem is mertem abba belegondolni, hogy hagyhattam ki ezt ennyi éven keresztül. (Persze, mert eddig mindig sikerült elutazni.)
