A febr.13-i enyhén szólva szétesőre sikerült Xerxesz-főpróba után erős kétségeim voltak, hogy biztos ott-e a helyem egy újabb (nekem 6.) előadáson is. Egyszer elpasszoltam a lányom, aki a sógornőm jóvoltából így is újra tudta nézni (hurrá!), csütörtökön (szerencsére) nem volt nagyon lelkes, akkor inkább a sepsiszentgyörgyi Bánk bánt választottam, amit akármikor nem lehet látni.Vilma vasárnapra már erős Xerxesz-hiányban szenvedett, (hét előadás volt kitűzve, jövő szombat az utolsó és jövőre ismét nem lesz!!! Hahó!), így nyilván mennünk kellett.
Röviden: hasonló koreográfia valósult meg, mint szombaton a Pomédéval: a gyerek miatt kedvetlenül odamentem, aztán az előadás hatására belemelegedtem és egészen elfeledkeztem a külvilágról. Az előadás ismét, hatodik alkalommal is magával vitt és fenntartom azt a véleményemet, hogy ez az egyik legjobb rendezés Pesten, amit mindenkinek látni kellene, mert valódi minőség, rólunk szól és lehet élvezni.
A Xerxesz egy barokk vígopera, nem opera seria. (Vannak persze ennek az állításnak ellenzői is.) Nem lehet komolyan venni az elég ostoba féltékenységi-történetet, maga a szerző is bevetett mindent, látványeffekteket is, hogy hasson. (Kovalik évekig készült a bemutatóra, utána nézett az eredeti előadások körülményeinek, erről többször nyilatkozott is. Tudta, hogy mit rendez.)
Jelenleg ebben a rendezésben minden létező elem adott, amivel vonzó lehetne olyanoknak, akik nem járnak operába (ők a célcsoport, bevallottan - nem a bérletesek, akik koncertszerűen is végig bírnák ülni). Amint írtam korábban, a főpróbát a négy éves fiam is érdeklődéssel követte végig.
A történetről, ha valaki nem vágná a némileg szövevényes történetet: Xerxesz (az, aki a töri könyvekben is szerepel, a nagy hadvezér és uralkodó) beleszeret Romildába, aki Arszamenészt szereti, aki X. öccse amúgy, aki viszontszereti Romildát, bár valószínűleg 3 szót sem váltottak soha. De mindketten örökké és halálosan csak egymást imádják és természetesen semmi nem tántorítja el őket ettől. Bár eközben egy percig sem hisznek a másik hűségében. (Az egyik legütősebb jelenet: akasztófakötéllel a nyakában Arszamenész és Romilda ezen a hűség-hűtlenség kérdésen vitatkozik, nem foglalkoznak azzal, hogy most talán fontosabb lenne azt elintézni, hogy a kivégzés elmaradjon.)
Romilda húga a keverőgép, Atalanta - aki a változatosság kedvéért szintén Arzamenészbe szerelmes és nővérét szívesen átpasszolná Xerxésznek. Ha ez nem lenne elég, ott van még egy lány, Xerxész elfeledett menyasszonya, aki követi a királyt és a végén sikeresen a nyakába varrja magát, tehát két házasság megköttetik és ott a nagy happy end. Három nő, két férfi - valaki hoppon marad, az biztos.
Van még egy szolga, aki segít, de közben mégis bajt kever (Elviro), Romilda apja - és a haverok, akik némán asszisztálnak az akcióhoz. (Balettkar)
Önmagában gondolom, hogy ez az egész nem izgalmas - viszont a megvalósítás módja, a magyar nyelvű recitatívók szövegpoénjai, a Xerxész nagy erőfeszítéseit jelző számtalan jármű (autó, repülő, tank, hajó), a vicces helyezetek (Arszamenész áriája a kukából, Xerxesz a szerelmes ária közben bombázza a saját katonáit) fenntartják a néző érdeklődését. Olyannyira, hogy a mellettünk ülő (ezúttal magyar) nézők is addig dumáltak, amíg az egyik szomszédjuk le nem ordította őket az előadás közben. Hiába, van akire annyira hat az opera, hogy nem alszik el közben. Kicsit sajnáltam őket, de aztán felidéztem, hogy az utóbbi hónapokban egyedül a Pomádé volt az, amit a körülöttünk ülők (gyerekek) néma áhítattal figyeltek. Mindig kifogtunk pár külföldi szomszédot (hiszen főleg külföldiek jönnek az Operába), aki vagy mobilozott, vagy fényképezett vagy még beszélgetett is. Lassan már kezdem azt hinni, hogy manapság csupa "zöldfülű" jár operába, akinek fogalma sincs se a történetről, se az alapvető viselkedési szabályokról. Most is volt mellettünk két turista, de ők kukán ültek a hatalmas fényképezőjükkel, hiszen se az olasz áriákat, se a magyar szöveget nem értették - egy félmosoly sem futott át az arcukon. Lehet, hogy már bánták, hogy erre keveredtek be.
A nézők után az énekesekről még annyit: annak ellenére, hogy sajnáltam, hogy se Várhelyi Éva, se Birta Gábor nem lépett fel egyszer sem, ezt a vasárnapi előadást jónak, összefogottnak, lendületesnek éreztük. Mintha mindenki a helyén lett volna, fejben-lélekben is jelen. A közönség (Suli-bérlet) nem csak idős emberekből állt, voltak diákok is (igencsak kisebbségben), akik hálásan vették a poénokat, ami nyilván adott inspirációt az alkotóknak.
Ha már eddig elolvastad és még nem nézted meg a Xerxészt, fontold meg, hogy kihagyod-e az utolsó alkalmat, márc.2-án. Jövőre nincs kitűzve, ki tudja, hogy mire lehet számítani. Most jön a másik két Kovalik-opera is (Turandot, Anyegin), amelyek végig vannak gondolva, sőt amivel a rendezőnek még mondandója is van, nemcsak a repertoárt töltik ki.
Kovalik most Hessenben dolgozik, mint megtudtam a zágrábi premier másnapján már odament egy újabb opuszt színpadra állítani. Kapkodnak utána, mert valóban kevesen tudnak egy operával valamire jutni. Szörnyű kár, hogy legalább egy-egy rendezésre nem tudják visszaszerezni, így maradnak a lenyomatai, a régi előadások. Ezek által áttételesen jelen van, hatni tud - örüljünk legalább ennek.
(Ha végre az összes régi előadást is feltöltöm, akkor fent lesznek a 3 évvel előtti beszámolók is...)
