MA a Belvárosi Színházban voltam Kulka önálló (vagy saját szavai szerint) "önálltató" estjén. "Ez a hely" a címe, amit Orlai Tibor adott neki. Én nem mentem oda különösebb elvárással, szeretem Kulkát, jó nézni és ez önmagában is elég ahhoz, hogy az embert érdekelje akármit is csinál. Hogy a többiek miért mentek, azt nem tudom. Sok volt a nyugdíjas (a délutáni időponton voltam). Mindössze egy üres szék volt a teljes nézőtéren. Azt hittem, hogy egy sima koncert lesz, de nem így történt. Ennél jóval többről van szó.
Török Tamara dramaturg (jó ideje a Katona dramaturgja és olasz irodalmat tanít az ELTÉ-n, engem is tanított - van egy viszonylag új és érdekes Goldoni könyve is) segítségét kérte Kulka, aki nagyon jó szövegeket talált neki. Újságcikkek (pl. Ady) és novellák olvasódnak fel, látszólag spontán módon, esetlegesnek tűnően - a hanyagul felmarkolt lapokat elegánsan szétszóródnak a színpadon. A szövegek helyenként még a daloknál is jobban működnek, különösen a kezdés erős. Egy 1907-es Ady cikk az indítás, ami a cigánykérdést taglalja. Amíg a név el nem hangzik, addig csak a "Pest vármegye" megjelölésből sejtjük, hogy ez mégsem 2013-as cikk, de ha azt lecserélnénk, ma is aktuális lenne a szöveg. Ezt követi Simon L. László nyilatkozata arról, hogy mennyivel jobb lenne, ha nem lenne ez a pályázatosdi, inkább majd kinevezik az intézményvezetőket. Úgy néz ki, hogy a Nemzeti-ügy kicsit nehezebben simul el, mint várták. Mégis van vagy 150 ezer ember, aki elégedetlen, ami sok.
Ez után a Súgó-dal jön- mert Kulka a két lemezéről választ számokat, bár van olyan is, ami azóta íródott - és ennek a végén elhangzik egy elég egyértelmű és a Kulka-nyilatkozatokkal egyező kijelentés: jövőre nem megy a Nemzetibe játszani. Az est sajátossága, hogy Kulka politikai véleménye, sőt egyáltalán saját identitásának vállalása nagyon markánsan van jelen. Nyilván ellendrukkerek nem fizetnek 3ooo Ft-ot azért, hogy hurrogjanak - jó eséllyel csak szimpatizánsoknak lép fel, akik eleve egyet értenek az álláspontjával. A színház egyik szervezője állítása szerint eddig már látott azért 5 kormánypárti politikust is a nézők között. Én azt hittem, hogy politikusok sosem mennek színházba. Csak Fodor Gábort láttam többször, a többieknek nincs ideje ilyen léhaságokra, mint színház - legyenek jobb v. bal oldalon a parlamentben. De az is lehet, hogy csak én megyek rosszkor.
Bízom benne, hogy megint eljön az az idő, amikor egy színésznél mindegy lesz, hogy mit gondol a politikáról és csak a tehetsége fog számítani. Lehet, hogy Kulka is ezt szeretné, vagy legalábbis úgy tűnik. Annyi szerencséje és remélhetőleg felhalmozott tartaléka is van, hogy vállalhatja a kilépést a Nemzetiből. Csak Péterfy Bori mondta meg egyértelműen, hogy biztos megy, pedig bevárhatta volna, amíg Vidnyánszky elgondolkodik, hogy vele kapcsolatban mire hivatkozzon. A többiek helyzete még bizonytalan, van egy hónap hátra, hogy végső döntés szülessen.
Vissza az estre még:
A jelen helyzetben megint az áthallásos-utalgatós színház korát éljük, így töltése lett a musical részleteknek is - "Isten veled édes életünk! " és hasonló sorok is átértelmeződnek (Egy szerelem három éjszakája), ahogy a Don Quijote dal is, szintén musicalből. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy vannak gyengébb dalok is, de vannak nagyon erősek, amelyek dominánsabbak. Nekem egy franciául énekelt dal és egy Cseh Tamás szólt a legerősebben.
Összességében: aki szereti Kulkát menjen rá, nehogy kihagyja, akit viszont hidegen hagy ez a színész, az maradjon otthon. Ezt tudnám tanácsolni.
