A Harlekin Bábszínház előadása pár hónapos szünet után a Tháliában éledt újra. Csákányi Eszter egyedül játszik el egy cigánymesét, benne az összes szerepet. Nyomatékosan a korszellem ellen megy. A kezdő gondolat a jellemző az egészre, a rohanással szemben áll a mesélés gesztusa.
Nekem alapvetően tetszett, bár én elfogult is vagyok. De így sem vagyok benne biztos, hogy ez a mese az, ami annyira kérte a színpadra állítást. A helyzet nagyon jól állt Eszternek, aki igazán jól bírja egyedül is a közönséget, de nekem egy kicsit lagymatag volt a történet. A nagyobb lányomnak jobban tetszett, mint a kisebbnek. Nem hiszem, hogy ez az előadás hasonló hatást érne el, mint a Kukacmatyi, vagy az Előszobaszekrény. Azok felnőttként is az utolsó percig lekötöttek. Itt nekem volt némi hiányérzetem, annak ellenére, hogy Eszter minden hozzáadhatót beletett a produkcióba. Végig azt éreztem, hogy a szövegnek és a történetnek kellene erősebbnek lennie. Ettől még aki bemegy, nem lesz elégedetlen, de kérdés, hogy azzal megy-e haza, hogy ezt muszáj megnézni a szomszédnak is, fogja-e terjeszteni. Eszterben meglenne a potenciál egy másik, de talán ütősebb történet elővezetésére. Jól állnak neki a bábok, azaz a bábként használt tárgyak. Újra kellene próbálkoznia egy másik mesével...
ápr.7.: Az előadást most ismét lekerült a műsorról, ennyire szembe ment a korszellemmel, hogy nem sikerült megtalálnia a saját közönségét.