11.12
Az utóbbi hetem is a színházi diéta jegyében telt. Eljutottam a vasárnapi Figaróra, immár legalább hatodik alkalommal néztem meg Galgóczy Judit helyenként idegesítő rendezését, jelenleg majdnem minden szerepben jó énekesi teljesítményekkel. Régen megy, kellene végre egy igazán jó Figaró. Észrevehetnék, hogy a parkettátimitáló linóleum szétkopott, bár a rengeteg darabidegen ötlet él és virul sajnos, különösen az első felvonás elején.
De benne van Bretz Gábor, aki nemsokára Bohéméletezik december elején és ismét lehet látni a valóban sugárzó tehetségű Balga Gabriellát, aki a Hunyadi Lászlóbeli szerepe után apródként módot kap a ragyogásra. (Az, hogy Hunyadi Mátyásként egy néma fiú mögött állt, nem volt előnyös megoldás.) Miatta mindenképp érdemes volt menni, Bretz teljesítményében már nincs váratlan elem, egyszerűen és magabiztosan jó. Almaviva grófként valószínűleg még jobb lehetne, mint bármelyik Almaviva, akinek eddig az inasát játszotta. A gróf-grófné kapcsolat megoldása sajnos nem hihető, ennek a párnak semmilyen terápia már nem használna... Jók az énekesek, de a valaha volt szerelem maradék szikráját sem tudják eljátszani, igyekezet ide vagy oda.
De senki ne aggódjon, nem lesz ebben az évadban több Figaró az Operában- így csak magamban folytatom az elemzést.
febr. 21: De lett a MüPá-ban Figaro, olvashatsz róla, hogy az milyen lett a Fesztiválzenekar elővezetésében.
