Sajnos, ez nem a nagy Zsótér-sikerek közé fog tartozni.
Vannak nagy poénok a díszletben: az előadás reagál az új rendeletre, amely színpadon, előadás közben is tiltja a dohányzást. A logika rendben: annyi mást imitálni kell a színészeknek, akár a dohányzással is megtehetik ugyanezt. Emiatt hatalmas felirattal (Smoking room) ellátott kalickát tesz Ambrus Mária a színpadra és a színészek néha oda okkal v. ok nélkül bevonulva dohányoznak, ami persze zavarja a szöveg érthetőségét.
Sok előadásban megjelenik poén szinten ennek a rendeletnek a hatása, a színészek között alig lehet nem-dohányzó egyed, én arról tudok, hogy Tóth Jocó leszokott pár éve, de mindenki mást sújt az épületen belüli dohányzás tilalma. A Kamra esetén a legrosszabb a helyzet, kénytelenek előadás közben is, jelmezben is kijönni az utcára - 3 órát lehetetlen lenne kibírniuk.
Ez a reflexió mindenképp beletenyerel az előadásba, ami e köré az elem köré épül nagyban (nem kizárólag), és fontosak még a függönyök is, szobabelsővel és régi metszetek (XVII. sz-i) képeivel a harmincéves háborúról.
Nekem ez a rendezés egyértelműen Petrik Andrea Katrinjáról szól, aki a legjobban eljátszott Katrin, akit valaha láttam (nagy szó ez? - kb 6 Kurázsi mama előadásra tudok valamennyire visszaemlékezni.). Miatta érdemes elmenni.
Adél (Kováts) nem volt még igazán kész (okt. 10.), ez az én meglátásom. De lehet, hogy idegenkedik is a szereptől. Nem rossz, de nem olyan átütő, mint a Vágyvillamosban.
(Nem élhetünk mindig képességeink felső fokán....- de még sokkal jobb is lesz ez, ha ki tudják játszani. Ez utóbbi nem biztos, ahhoz kell a nézői érdeklődés is.)